Az ügyintézési határidő számítása

Létrehozva: 2016-06-01 / módosítva: 2016-06-01

Elsődlegesen a különös eljárási jogszabályok, azok erre vonatkozó - a Ket.-ben foglaltaktól eltérő határidőt megállapító - rendelkezésének hiányában pedig a Ket. 33. §-ának (1) bekezdése ügyintézési határidőt állapít meg az érdemi határozat meghozatalára nézve. Hasonló határidő-megállapítás található a szakhatóság állásfoglalása tekintetében a Ket. hivatkozott §-ának (8) bekezdésében.

 

Ugyanakkor a 33. § (3) bekezdése nyolc pontba foglalva felsorolja azokat az időtartamokat, amelyek nem számítanak be az ügyintézési határidőbe. A (3) bekezdés olyan általános szabály, amelynek alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ügyintézési határidőt a Ket., vagy különös eljárási rendelkezés állapította-e meg.

A (3) bekezdés az olyan időtartamok felsorolását tartalmazza, amelyek alatt a döntéshozatalra jogosult hatóság önhibáján kívül nem tud a határozat érdemi előkészítésén munkálkodni. Ezeknek az időtartamoknak a Ket-ben való megállapítása azért garanciális jelentőségű, mert különböző jogszabályaink az eljáró hatóságra nézve hátrányos jogkövetkezményeket fűznek az ügyintézési határidő túllépéséhez. Emellett - egyáltalán nem mellékesen - az ügyfélnek is tudnia kell, hogy hozzávetőlegesen mennyi időn belül számíthat a hatósági határozatra.

 

Sajnálatos módon - a dolog természetéből eredően - a (3) bekezdésben felsoroltak között olyan időtartamok is vannak, amelyek egy-egy konkrét ügyben teljesen kiszámíthatatlanná teszik az érdemi döntés meghozatalának időpontját, mivel mind a hatóság, mind az ügyfél bizonyos értelemben kiszolgáltatott helyzetben van. Ilyen pl. az az eset, amikor amiatt kerül sor az eljárás felfüggesztésére, mert tisztázatlan vagy vitatott egy ingatlan tulajdonjoga. Ilyenkor szükségessé válhat a hagyatéki eljárás lefolytatása, amit esetenként polgári per követ. De hasonló a helyzet a nemzetközi jogsegély eljárás nélkülözhetetlensége esetén is: senki sem tudja, hogy az esetenként számos hazai és külföldi szerv közreműködésével célhoz érő megkeresésre mikor érkezik válasz. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a kérelem benyújtása után csak három évvel kerül sor a határozat meghozatalára, noha az eljáró szerv nem lépte túl az ügyintézési határidőt.

 

A hatóság és az ügyfél közötti kapcsolatrendszer szempontjából tehát - már csak a jogellenes mulasztást sérelmező, a felügyeleti szervhez vagy a bírósághoz intézett beadványok megelőzése érdekében is - kiemelkedően fontos, hogy az ügyfél is tisztában legyen a 33. § (3) bekezdésében foglaltakkal (ezen a ponton is belép a hatóságnak a Ket. 5. §-ában szabályozott jogi tájékoztatási kötelezettsége), továbbá tájékoztatást kapjon az ő ügyében bekövetkezett, az ügyintézés „bruttó” időtartamát megnövelő intézkedésekről (pl. nemzetközi jogsegély iránti kérelem), illetőleg tényekről (pl. hosszabb ideig fennálló elektronikus üzemzavar). Mindenképpen célszerű, ha a közigazgatási szervek az elektronikus tájékoztató szolgáltatás keretében, az ügyféltájékoztató szórólapokon, illetőleg az eljárás megindításáról szóló értesítésbe belefoglalva vagy az e célra szolgáló nyomtatvány-űrlap hátoldalán tájékoztatják az ügyfeleket a 33. § (3) bekezdésében foglalt időtartamokról.

 

A Ket. 36. §-ának (1) bekezdése szerint a kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket. Hiánypótlási felhívásra pedig a - a 37. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel akkor kerül sor, ha az ügyfél kérelme nem felel meg az előírt követelményeknek. Ekként a hiánypótlási felhívás kibocsátásának egyik oka az lehet, hogy az ügyfél valamely, jogszabályban meghatározott mellékletet nem csatolt a kérelméhez. Amennyiben olyan mellékletről van szó, amely megfelel a 36. § (2) bekezdésében foglaltaknak, a kérelmező a hiánypótlási felhívás nyomán két megoldás közül választhat:

  •  vagy maga szerzi be a szükséges hatósági igazolást és azt mellékletként csatolja kérelméhez,
  •  vagy - az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok közlése és az illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj lerovása mellett - előterjeszt egy arra irányuló kérelmet, hogy az előírt hatósági igazolást az ügyfél helyett és megbízásából az eljáró hatóság szerezze be a megfelelő társ-hatóságtól. Erre a lehetőségre a hiánypótlási felhívásban fel kell hívni az ügyfél figyelmét, megjelölve az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatokat, továbbá az illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj összegét és megfizetésének módját.

 

Az utóbbi a Ket. olyan új felhatalmazása, amely annak árán kívánja megkönnyíteni az ügyfél eljárási terheit, hogy bizonyos többlet-feladatot hárít az eljáró közigazgatási szerve. Ám az ügyfélnek a Ket. 36. § (3) bekezdésében foglalt alanyi joga mitsem változtat azon a tényen, hogy az ügyfél nem csatolta kérelméhez a jogszabályban előírt melléklet(ek)et, ezért azok pótlólagos beszerzéséig az eljáró hatóság átmenetileg nem tud a hiányos kérelem elbírálásával foglalkozni.

 

Amennyiben tehát hiánypótlásra irányuló felhívás kibocsátására került sor, a 33. § (3) bekezdés c) pontjának alkalmazása szempontjából „teljesítésnek” az a nap számít, amikor a hiányzó igazolás megérkezik az eljáró hatósághoz. Ebből a szempontból tehát nincs jelentősége annak, hogy az ügyfél maga szerezte be a hatósági igazolást, vagy - élve törvény adta jogával – a hatóságot, „teljesítési segédként” felhasználva az eljáró hatóság útján.

Más a helyzet akkor, ha amiatt nem került sor hiánypótlási felhívás kibocsátására, mert az ügyfél már az eljárás megindítására irányuló kérelmébe belefoglalta a 36.§ (3) bekezdésén alapuló kérelmét is. Erre a helyzetre - mivel a törvényalkotó zárt taxációt alkalmazott - nem vonatkoztatható a 33. § (3) bekezdése.

Ha tehát a szükséges hatósági igazolás beszerzése - pl. amiatt, mert a megkeresett hatóságnak nincs elektronikus elérhetősége vagy késlekedik az igazolás megküldésével - számottevő időt vesz igénybe, az indokolttá teszi az ügyintézési határidőnek a 33. § (7) bekezdése alapján történő meghosszabbítását.

 

A d) pont alkalmazásánál nem a szakhatósági eljárás jogszabály szerinti időtartamát, hanem tényleges időtartamát kell figyelembe venni. A tényleges időtartam ugyanis meghosszabbodik azáltal, hogy

  • valamelyik szakhatóság kénytelen volt hiánypótlási felhívást kibocsátani (ez közvetlenül, nem a koordináló szerv útján történik), s ezáltal kitolódott a reá vonatkozó ügyintézési határidő,
  • valamelyik szakhatóság vezetője meghosszabbította az ügyintézési határidőt,
  • valamelyik szakhatóság jogellenesen túllépte az ügyintézési határidőt, illetőleg
  • a különböző szakhatóságok ellentétes előírásai miatt egyeztető eljárás vált szükségessé.

 

A jogalkalmazási gyakorlatban problematikus az is, hogy mi minősül az ügyintézési folyamat zárónapjának, mi tekintendő ebből a szempontból a határozat meghozatalának. A határozattervezetnek - az esetleg szükséges korrekciók elvégzése után történő – kiadmányozása ugyanis az ügyintézési folyamat szempontjából kiemelkedően fontos, ám az ügyfél irányában semmiféle joghatás nem fűződik hozzá. Az ügyfél szempontjából egy kiadmányozott, de leírásra és postázásra váró határozat-tervezet - amelynek tartalmát nem ismeri – gyakorlatilag nem ér többet az üres papírlapnál. Amennyiben a határozatot kiadmányozó vezető aláírása mellett lévő dátum lenne az irányadó a határozat meghozatala és egyszersmind az ügyintézési határidő megtartása tekintetében, könnyű lenne kijátszani a Ket. rendelkezéseit. Ehhez elegendő lenne pl. ötödiki dátumot írni egy olyan határozatra, amelynek postázására huszonötödikén kerül sor. Igen ám, csakhogy a hatóság az érkeztetéstől a postázásig az egész ügyintézési folyamatért felelősséggel tartozik, nem csupán annak a kiadmányozásig terjedő szakaszáért.

 

Az ügyfél nézőpontjából ugyanis teljesen mindegy, hogy melyik fázisban akadt el az ügye az előadó fektette sokáig az ügyiratot, a revízió és a kiadmányozás váratott magára, avagy a leírás és a postázás vett igénybe hosszú időt -, a végeredmény mindegyik esetben ugyanaz: a hatóság túllépte a jogszabályban megállapított ügyintézési határidőt. Épp ezért egyedül az a törvényértelmezés fogadható el, hogy mivel minden joghatás a határozat közléséhez kapcsolódik, az ügyintézési határidő megtartása szempontjából a határozat meghozatalának időpontja az a nap, amikor a hatóság szabályozott módon közölte határozatát, illetőleg megtette az ennek érdekében szükséges intézkedést.

 

Ha ugyanis a törvény értelmében a postán küldött beadvány előterjesztési ideje a postára adás napja, ugyanez vonatkoztatható a hatóságra is az ügyintézési határidő megtartása szempontjából, már csak amiatt is, mert a postára adott küldemény kikerül a hatóság „befolyási övezetéből”: annak további sorsa már nem a hatóságon múlik, s azért felelősséget sem tud vállalni. Az már egészen más - az ügyintézési határidőtől független - kérdés, hogy a döntéshez fűződő jogkövetkezmények az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői tekintetében nem a postára adáskor, hanem a kézbesítéskor állnak be.

Mivel a másodfokú határozat kézbesítése az első fokon eljárt szerv útján történik, a másodfokú szervre irányadó ügyintézési határidő szempontjából az a nap a mérvadó, amikor az iratoknak az első fokon eljárt szerv részére történő postázására vagy kézbesítő útján történő továbbítására sor került.

Az ügyintézési határidő megtartásának kérdése viták forrásává is válhat. Ezért indokolt a jogalkotónak ezt a kérdést idővel ismételten áttekintenie.

 

scrollUp