Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a terc.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
további információ
Elfogadom
Nem fogadom el

EBH2002. 815

Létrehozva: 2015-11-27

I. A fennmaradási és az építési engedélyezési eljárások egymást kizáró eljárások

II. Érdemi határozat fogalma (1957. évi IV. tv. 72. §)
 

Az elsőfokú építésügyi hatóság az 1996. május 31-én kelt határozatával a felperesi lakóépület bővítésére módosított építési engedélyt adott. Az elsőfokú hatóság a módosított építési engedélyt adó határozatot 1996. július 3. napjával jogerősítette. A felperesek a kivitelezést megkezdték. A kivitelezés fázisában a szomszédos ingatlan tulajdonosai bejelentették, hogy a módosított építési engedélyt megadó határozatról nem értesítették őket, a bővítmény árnyékoló hatása lakásaik értékét csökkenti, emiatt fellebbezéssel éltek.

A fellebbezés alapján az elsőfokú hatóság az 1996. július 24-én kelt határozatával az építési munka kivitelezését leállította, és újabb hatósági intézkedésig minden továbbépítési munka végzését megtiltotta. A határozata indokolásában megállapította, hogy a módosított építési engedély nem jogerős, tévesen került sor a jogerősítésre.

A szomszédos ingatlan tulajdonosai által benyújtott fellebbezést az alperes érdemben elbírálta, és az 1996. november 11-én kelt határozatával az elsőfokú, módosított építési engedélyt adó határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új építésrendészeti eljárásra utasította.

A kivitelezést leállító határozat ellenére a lakóépület építése befejeződött, a felperesek 1997. augusztus 28-án használatba vételi engedély megadását kérték. Az elsőfokú hatóság az 1997. szeptember 9-én kelt határozatával a bővített épületrész fennmaradására és használatbavételére az engedélyt megadta.

Az alperes az 1997. december 17-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasította.

A felperesek keresetet nyújtottak be mindkét alperesi határozat felülvizsgálata iránt. Álláspontjuk szerint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 61. § (5) bekezdése szerint az elsőfokú hatóság a határozatát nem vonhatta volna vissza, mert a jogerős építési engedély birtokában jóhiszeműen szerezték és gyakorolták a jogaikat. Az alperesi határozatok szerzett joguktól fosztották meg őket, ezért érdemi határozatoknak minősültek. Mivel jóhiszeműen jártak el, ezért használatbavételi engedély kérésére jogosultak.

Az elsőfokú bíróság mindkét alperesi határozatot érdemi határozatnak tekintette, mert - álláspontja szerint - megszerzett jogokat semmisítettek meg oly módon, hogy azok az új közigazgatási eljárásban már nem szerezhetők meg ismételten. Megállapította, hogy a fennmaradási engedélyezési eljárás és az építési engedélyezési eljárás egymást kizáró eljárások, építési engedély nélkül vagy jogerős építési engedély nélkül végzett építkezésre fennmaradási engedélyezési eljárást kell lefolytatni. Ugyanarra az építményre tehát építési és használatbavételi, illetve fennmaradási engedélyezési eljárást lefolytatni nem lehet. A módosított építési engedélyt megadó határozat jogerősítésére tévesen, jogszabálysértően került sor, így az nem emelkedett jogerőre. Azonban mindaddig, amíg a téves jogerősítésről az építkezőket a hatóság nem értesítette, az építkezés szabályszerű, jogerős építési engedély alapján végzettnek minősül, így az addig megvalósult építési munkákra használatbavételi engedélyezési eljárást, míg az ezt követő időszakra végzett építési munkákra fennmaradási engedélyezési eljárást kell lefolytatni. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság mind a két alperesi határozatot az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.

Az ítélet ellen a felperesek és az alperesi beavatkozók is fellebbezést nyújtottak be.

A felperesek fellebbezésükben kérték az elsőfokú ítélet indokolásának és iránymutatásának megváltoztatását azzal, hogy a megismételt eljárásban a használatbavételi engedély kérésére jogosultak. Álláspontjuk szerint az Áe. 61. § (5) bekezdése értelmében, mivel jóhiszeműen kezdték meg a kivitelezést, ezért a jogosultságuk nem vész el a téves jogerősítés következtében, az egész építményre egységesen a használatbavételi engedélyezési eljárást kell lefolytatni. Bármilyen rövid ideig tartó jóhiszemű joggyakorlás kizárja a határozat módosítását vagy visszavonását. Az elsőfokú bíróság jogi okfejtésének képtelensége - álláspontjuk szerint- abból is látszik, hogy maga az ítélet is kifejti, hogy a fennmaradási és az építési engedélyezési eljárás két külön eljárás, mégis az ítélet útmutatásának megfelelően szerkezetkész épületre kellene használatbavételi engedélyt adni, amely jogi lehetetlenség. Amennyiben viszont a fennmaradási engedélyezési eljárást kellene megismételni, a szerzett jogosultságuk teljes egészében elveszne.

Az alperesi beavatkozók fellebbezésükben elsődlegesen kérték a per megszüntetését, másodsorban az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság által felülvizsgált határozatok az Áe. 72. § (1) bekezdése értelmében nem érdemi határozatok, ezért azok bírósági felülvizsgálata kizárt. A felpereseknek nem voltak jóhiszeműen szerzett jogaik, az engedélykérelem benyújtásakor a felperesek nem jelölték meg helyesen a fellebbezésre jogosultak körét. Így a felperesi mulasztás következtében került sor a téves jogerősítésre.

Az alperes a felperesi fellebbezésre ellenkérelmet, az alperesi beavatkozók fellebbezésére észrevételt nem tett.

A felperesek fellebbezése alaptalan, az alperesi beavatkozók fellebbezése alapos.

Az elsőfokú bíróság téves jogi okfejtéssel tekintette az alperesi határozatokat érdemi és így bíróság által felülvizsgálható határozatoknak. Közigazgatási ügyekben az ügy érdemében hozott határozatnak csak az a határozat tekinthető, amellyel a közigazgatási szerv a közigazgatási jogviszonyt érdemben elbírálja, az ügyfél részére jogot vagy kötelezettséget állapít meg. Mindebből következően a módosított építési engedélyt megadó határozatot megsemmisítő és új eljárást elrendelő határozat nem tekinthető érdeminek, ugyanezen okból a fennmaradási és használatbavételi engedélyt megadó határozatot megsemmisítő és új eljárást elrendelő határozat sem tekinthető az ügy érdemében hozott határozatnak. Érdemi határozatnak a bírói gyakorlat szerint csak az a döntés minősül, amely véglegesen lezárja a közigazgatási ügyet, és döntést hoz a vitás anyagi jogi kérdésben. Az a határozat, amely a korábbi döntést megsemmisítve új eljárás lefolytatását rendeli el, nem tekinthető ilyen, az ügyet érdemben lezáró határozatnak. Érdemi határozatnak csak az a határozat minősülhet, amely olyan, az ügyfél által megszerzett jogot semmisít meg akként, hogy az ismételt közigazgatási eljárásban az ügyfél törvénysértés hiányában sem juthatna ugyanahhoz a jogosultságához, mint amelyet a felettes közigazgatási szerv a határozatával megsemmisített. A jelen perben azonban a jog elvesztésére hivatkozással sem állapítható meg az alperesi határozatok érdemi jellege. Az elsőfokú bíróság ugyan helytállóan utalt arra, hogy ugyanazon építményre fennmaradási és használatbavételi engedélyezési eljárás nem folytatható le, azonban ennek jogkövetkezményét tévesen vonta le, amikor ugyanarra a bővítményre egyrészt a használatbavételi engedélyezési eljárást, 1996. július 24-ét követően pedig a fennmaradási engedélyezési eljárás lefolytatását rendelte el. Egy építményre vagy használatbavételi engedélyezési vagy fennmaradási engedélyezési eljárás folytatható csak le. A tévesen, szabálytalanul jogerősített építési engedélyhez nem fűződnek jóhiszeműen szerzett jogok. A jóhiszeműen szerzett jogok csak törvényesen jogerősített határozathoz fűződhetnek. Mindezek alapján az elsőfokú építésügyi hatóság jogszerűen járt el, amikor a téves jogerősítést követően az építési munkák kivitelezését leállította, minden további építési munka végzését megtiltotta. Az alperes pedig törvényesen bírálta el a szomszédos ingatlan-tulajdonosok által benyújtott fellebbezést. Az Áe. 66. § (2) bekezdése alapján a felettes szervnek a fellebbezési eljárásban a jogköre teljes körű, nincs kötve fellebbezésben foglaltakhoz, az elsőfokú eljárást teljes körűen felülvizsgálhatja a törvényességi szempontból. A tévesen jogerősített határozat birtokában végzett építési munka jogszerűnek nem minősül, ennek következtében építésrendészeti eljárás lefolytatását vonja maga után.

Amennyiben a téves kézbesítés ellenére jogszerűnek minősített határozat következtében a felpereseket vétlenül kár érte, igényüket a kárt okozó hatósággal szemben - egyéb törvényes feltételek fennállása esetén - érvényesíthetik, de építési jogosultságuk jogszerűsége a téves kézbesítésre tekintettel nem állapítható meg, így védendő jogokkal sem rendelkeznek. Építési ügyekben az építményre, amennyiben építési engedély alapján létesült, használatbavételi engedély kérhető, amennyiben építési engedély nélkül vagy építési engedélytől eltérően, akkor fennmaradási engedély iránti kérelem nyújtható be. Mind a két engedélytípus ugyanazzal a jogkövetkezménnyel jár, és az építmény csak az engedély megadását követően vehető birtokba, használatba. Mindezek alapján a felpereseknek nem veszett el a határozatok megsemmisítésével és új eljárás elrendelésével az a jogosultságuk, hogy a megépített építményre a használatbavétel, birtokbavétel lehetőségével éljenek, mert erről a kérdésről a megismételt fennmaradási engedélyezési eljárásban a hatóság fog döntést hozni.

A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a keresettel támadott határozatok nem érdemi határozatok, ezért azoknak bírósági felülvizsgálatára az Áe. 72. § (1) bekezdése értelmében nem kerülhet sor, így a Legfelsőbb Bíróság a pert megszüntette, és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Kf. V. 39.404/2001. sz.)

(Megjelent: A Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2002/2)

 

 

scrollUp