Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a terc.hu honlap működésének biztosítása, látogatóinak magasabb szintű kiszolgálása, látogatottsági statisztikák készítése, illetve marketing tevékenységünk támogatása érdekében cookie-kat alkalmazunk. Az Elfogadom gomb megnyomásával Ön hozzájárulását adja a cookie-k, alábbi linken elérhető tájékoztatóban foglaltak szerinti, kezeléséhez. Kérjük, vegye figyelembe, hogy amennyiben nem fogadja el, úgy a weboldal egyes funkciói nem lesznek használhatók.
további információ
Elfogadom
Nem fogadom el

Nagyvállalkozó

Wéber László
Létrehozva: 2015-11-19 / módosítva: 2018-01-04

Az építőipar a hazai nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágazata: 2016. évben a magyarországi építési produkció összege 1.813 millió forintot tett ki, ami a bruttó nemzeti termék (GDP) 5,12 %-át jelentette; megjegyzendő, hogy az Európai Unió tagállamainak átlagában az építőipar GDP-arányos termelése 8,60 % volt ugyanebben az évben. Az idei esztendőben tapasztalt hazai építőipari boom a termelés jelentős növekedését hozza: várhatóan 2.300 milliárd Ft-ot tesz majd ki 2017-ben az építési produkció.

Az építőipar jelentős foglalkoztató is: a jelzett esztendőben a Központi Statisztikai Hivatal szerint 277.800 főnek adott munkát, ami az összes hazai foglalkoztatott 6,4 %-át jelenti; ugyancsak megjegyzendő az Európai Unióra vonatkozó adat: ez az átlagos arány 6,5 % volt. Mivel az EU-n belül a statisztikai tevékenységet szinkronizálták és az adatok azonos tartalomra vonatkoznak, érdemes lenne szakértői szinten elemezni azt, hogy a tagállami átlagban alig valamivel nagyobb arányú építőipari foglalkoztatott lényegesen nagyobb GDP-arányos termelést produkált – ez a termelékenységi differencia miből következik, milyen összetevői vannak?

A KSH a foglalkoztatottak előzőek szerinti számában mindazokat nyilvántartja, akiknek a munkájuk jövedelmet biztosított; ettől eltérő az alkalmazásban állók száma, amihez a munkaviszonyban történő munkavégzés kapcsolódik; ez a szám 2016.évben Magyarországon az építőiparban 99.000 fő volt. Tudnunk kell, hogy a KSH csak a szabályosan bejelentett munkaviszonyt regisztrálja …

Az említett termelést az építőipar nyilvánvalóan vállalkozások tevékenysége révén érte el; 2016. év végén

  • a bejegyzett építőipari vállalkozások száma 88.514 volt, ebből
  • a működőként nyilvántartott építőipari vállalkozások száma mintegy 82.000 volt,
  • a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által regisztrált építőipari vállalkozás 65.800 volt; lényegében ezt az adatot tekinthetjük a valójában és szabályosan működő építőipari vállalkozásokról szóló reális számnak.

A vállalkozások számát egy adott országban és egy adott iparágban igen sok tényező befolyásolja (termelési hagyományok, kultúrák, struktúrák, stb.), ezért az Európai Unió összesített adataihoz nincs értelme viszonyítani – ám érdemes néhány ország idevágó számát megismerni az Európai Építőipari Szövetség (FIEC) bázisából; eszerint a bejegyzett építőipari vállalkozások száma 2016-ban

  • Németországban 365.000,
  • Olaszországban 529.000,
  • Svédországban 102.000,
  • Ausztriában 34.000,
  • Szlovákiában 3.000,
  • Horvátországban 8.000,
  • Szlovéniában 18.000 volt.

A földrajzi környezetünkben lévő országok vállalkozásainak számához viszonyítva a bejegyzett magyarországi cégek nagy száma feltűnő; nem véletlen, hogy a vállalkozások létszám-kategóriák szerinti megoszlása is sajátos az ÉVOSz adatai szerint:

  • önálló vállalkozó                            39.681                       44,83 %
  • 9 fő alatti társas                             44.896                      50,72 %
  • 10 – 49 fő közötti társas                3.634                         4,11 %
  • 50 – 249 fő közötti társas                             287                          0,32 %
  • 250 fő feletti társas                                          16                           0,02 %     

Ezeknek a létszám-kategóriáknak és a gazdálkodás bizonyos jellemzőinek alapján a vállalkozások egy meghatározott körét mind az Európai Unióban, mind Magyarországon pozitívan diszkriminálják: a kis- és középvállalkozásokat sok szempontból előnyben részesítik, mivel nagyon jelentős a számuk és meghatározóan nagy arányú foglalkoztatók. Ma egyértelmű jogi kategória ez a státusz: a kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény alapján

„3. § (1) KKV-nak minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

(2) A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

(3) A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

a) összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és

b) éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

(4)Nem minősül KKV-nak az a vállalkozás, amelyben az állam vagy az önkormányzat közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati joga alapján – külön-külön vagy együttesen meghaladja a 25%-ot.

(5) A (4) bekezdésben foglalt korlátozó rendelkezést nem kell alkalmazni a 19. § 1. pontjában meghatározott befektetők részesedése esetében.

(6) Ahol jogszabály ,,KKV-t'', ,,mikro-, kis- és középvállalkozást'', illetve ,,kis- és középvállalkozást'' említ, azon – ha törvény másként nem rendelkezik az e törvény szerinti KKV-t kell érteni.”

 

Az előzőekben idézett jogszabályt kell alapul vennünk, ha a szócikkünk címének akarunk megfelelni: nagyvállalatnak, nagyvállalkozónak kell tekintenünk mindazon vállalkozásokat, amelyek a kis- és középvállalkozások jogszabályi kritériumainak nem felelnek meg. Ezek szerint

  • a 250 főnél nagyobb dolgozói létszámot foglalkoztató és
  • az 50.000.000 Euro összegnél nagyobb nettó árbevételű vagy nagyobb mérlegfőösszegű

vállalkozást nevezzük nagyvállalatnak, nagyvállakozásnak. Fontos, hogy mind a két (tehát mind a foglalkoztatotti létszámra, mind a nettó átbevételre, vagy mérlegfőösszgre vonatkozó) feltétel egyszerre teljesüljön.

 

A kkv-szektorba tartozó cégeket sokféle gazdálkodási, támogatási, adózási, közbeszerzési „kedvezményben” részesítik a jogszabályok, lásd erről a vonatkozó szócikkeket. A nagyvállalkozások esetében – pedig a nagyvállalatok munkaerő-foglalkoztatási részesedése a fejlett EU-s országokra jellemző aránnyal csaknem azonosan a teljes munkaerő-piacból Magyarországon egyharmad – nincsenek ilyesfajta privilégiumok. Természetesen a különféle pályázati lehetőségek, esetenként támogatások az ő számukra is nyitottak, de „alanyi” jogon összehasonlíthatatlanul pozitívabbak a kis- és középvállalkozások helyzetét javító intézkedések.

Az építőiparban ezeknek a cégeknek a száma igen alacsony; jellemzően

  • fővállalkozóként, generálkivitelezőként vagy
  • meghatározó technológiai berendezésekkel szakkivitelezőként (elsősorban az infrastrukturális építés területén)

tevékenykednek.

Úgy véljük, hogy a hazai építőipari piacon ezeknek a nagyvállalatoknak alapvetően kiegyensúlyozott a kapcsolatuk a kis- és középvállalkozásokkal. Egymást feltételezve és kiegészítve működnek együtt, jellemzően megrendelő és szakkivitelező viszonyban.

 

scrollUp