Vízmelegítők és melegvíz-tároló tartályok címkézése

A szabályozást a 2010/30/EU „energiacímkézési” irányelvhez[1] kapcsolódó, közvetlen hatályú, a vízmelegítőkre, a melegvíz-tároló tartályokra, valamint a napenergia készüléket tartalmazó csomagokra vonatkozó 812/2013/EU rendelet[2] tartalmazza. (Megjegyzés: a 2010/30/EU irányelvet 2017. augusztus 1-től felváltotta a 2017/1369 (EU) rendelet[3], a 812/2013/EU rendelet a 2017/1369 (EU) rendelethez kapcsolódóan is érvényesnek tekintendő.)

A rendelet hatálya a következő berendezésekre terjed ki:

• a legfeljebb 70 kW mért hőteljesítményű vízmelegítők;
• a legfeljebb 500 liter tárolási térfogatú melegvíz-tároló tartályok;
• a legfeljebb 70 kW mért hőteljesítményű vízmelegítőből és napenergia-készülékből álló csomagok.

A rendelet nem alkalmazandó a következő berendezésekre:

• a kifejezetten a főként biomasszából előállított folyékony vagy gáznemű tüzelőanyagok használatára tervezett vízmelegítők;
• a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő vízmelegítők;
• a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv[4] hatálya alá tartozó vízmelegítők;
• a 811/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet[5] 2. cikkében meghatározott kombinált fűtőberendezések;
• azokra a vízmelegítőkre, amelyek nem felelnek meg legalább a VII. melléklet 3. táblázatában meghatározott, a legalacsonyabb referenciaenergiára vonatkozó terhelési profilnak;
• a kizárólag forró ital, illetve étel készítésére tervezett vízmelegítők.

A fontosabb fogalmak a következők:

A 2. cikk 1. pontja szerint:

„vízmelegítő: olyan készülék, amely

1. külső ivó- vagy szanitervízforráshoz kapcsolódik;
2. adott hőmérsékletű, mennyiségű és áramlási sebességű, meleg ivó- vagy szanitervíz adott időközönként történő előállítása céljából hőt fejleszt és ad át; és
3. egy vagy több hőfejlesztő berendezéssel rendelkezik;”

A 2. cikk 9. pontja szerint:

„melegvíz-tároló tartály: olyan edény, amely vízmelegítésre, illetve helyiségfűtésre használt meleg víz tárolására szolgál, és – esetlegesen egy vagy több tartalék merülő fűtőbetéttől eltekintve – nem rendelkezik hőfejlesztő berendezéssel;”

A 2. cikk 11. pontja szerint:

„napenergia-készülék: önállóan forgalomba hozott, kizárólag napenergiával működő rendszer, napkollektor, napenergiával működő melegvíz-tároló tartály vagy a kollektorkörben található szivattyú;”

A II. mellékletben a vízmelegítők energiahatékonysági osztályait (A⁺⁺⁺–G) a η_wh vízmelegítési hatásfoktól függően sorolják be, amely azonban függ a névleges terhelési profiltól is. A különböző terhelési profilokat a III. melléklet 1. táblázata definiálja a következő paraméterek függvényében:

• hasznos vízáramlási sebesség (f),
• hasznos vízhőmérséklet (T_m),
• hasznos energiatartalom (Q_tap)
• csúcshőmérséklet (T_p),
• referenciaenergia (Q_ref)

A Q_ref referenciaenergia a 07:00–21:45 közötti időtartamban meghatározott vízvételek hasznos energiatartalmainak napi összege. E paraméter nagysága szerint növekvő sorrendben a névleges terhelési profilok jelölése a következő: 3XS, XXS, XS, S, M, L, XL, XXL.

Az energiahatékonysági osztályoknak a hatásfoktól függő besorolását mutatja bizonyos készülékcsoportok esetére az 1. táblázat.

1. táblázat: A fűtőberendezések szezonális helyiségfűtési energiahatékonysági osztályai, kivéve az alacsony hőmérsékletű hőszivattyúkat és az alacsony hőmérsékletű használatra szolgáló hőszivattyús helyiségfűtő berendezéseket

A termékismertető adatlapokra, egyéb dokumentációkra és a címkékre vonatkozó előírásokat 2015. szeptember 26-tól kell alkalmazni, de az ún. 2. címkékre vonatkozó előírások 2019. szeptember 26-tól lépnek hatályba. A rendelet a különböző fűtőberendezések fajtájától függően tizennégy címketípust határoz meg. Ezek közül példaképp egy egyszerűbb készüléktípus 1. címkéjét mutatjuk be az 1. ábrán.

1. ábra: Az A⁺⁺ és G közötti szezonális helyiségfűtési energiahatékonysági osztályba tartozó helyiségfűtő kazánok 1. címkéje 2015. szeptember 26-tól

A címkén a következő adatoknak kell szerepelnie:

• I. a beszállító neve vagy védjegye;
• II. a beszállító által megadott modellazonosító;
• III. a helyiségfűtési funkció;
• IV. a készüléknek a II. melléklet 1. pontja szerint megállapított szezonális helyiségfűtési energiahatékonysági osztálya; a helyiségfűtő kazán szezonális helyiségfűtési energiahatékonysági osztályát jelző nyíl hegye legyen egy magasságban az energiahatékonysági skála megfelelő szintjét jelző nyíl hegyével;
• V. a mért hőteljesítmény kW-ban kifejezett, a legközelebbi egész számra kerekített értéke;
• VI. az L_WA hangteljesítményszint beltéri értéke dB-ben kifejezve, a legközelebbi egész számra kerekítve.

Ugyanennek a fűtőberendezésnek a 2019. szeptember 26-tól alkalmazandó 2. címkéje látható a 2. ábrán.

2. ábra: Az A⁺⁺⁺ és D közötti szezonális helyiségfűtési energiahatékonysági osztályba tartozó helyiségfűtő kazánok 2. címkéje 2019. szeptember 26-tól

A címkén szereplő adatok ugyanazok, mint amelyeket az 1. ábránál felsoroltunk. A két címke között az a lényeges különbség, hogy 2019-től a legkedvezőbb energiahatékonysági osztályok tovább bővülnek az A⁺⁺⁺ osztállyal, a legkedvezőtlenebb energiahatékonysági osztályok viszont szűkülnek, mert az E–G energiahatékonysági osztályok megszűnnek. A forgalomba hozott berendezésekkel szembeni energiahatékonysági elvárások tehát szigorodnak.