Termék listázás

A fejlett iparosodás hiánya néha pozitívumként értékelhető. Erről győződhetünk meg, amennyiben e kis könyvet kézbe fogjuk. Erdély területén a kályhagyárak hiánya miatt a kályhakészítésnek olyan gazdag háziipara alakult ki, amely formagazdagságával, változatos ornamentikájával fontos helyet foglal el Európa nép- és iparművészetében. A szerző e kötetben nyolcvan erdélyi település csempekészítő hagyományait tárja fel levéltári és szakirodalmi források alapján, és több száz rajzzal, fényképekkel szemlélteti azokat a csempéket és jellegzetes kályhaformákat, amelyek ezekben a központokban készültek. A céhek és ipartársulatok, "kontár" falusi műhelyek és kísérletező, újító mesterek termékei nem pusztán szépek, de technikailag is olyan leleményesek, hogy a modern fűtéstechnikai megoldásoknak is ötleteket nyújthatnak.

Moduláris nagyformátumú szkennerek

• Három különböző méret (44”, 55”, 60”)
• 30 mm vastag médiákat is kezelni képes modellek (Height Adjustment)
• Három különböző sebességű változat
• 2400 x 1200 dpi optikai felbontással
• Valós idejű dinamikus képpont illesztés (Stitch)
• Állománykímélő kétoldali fehér LED-es megvilágítás (IR/UV mentes)
• Valós idejű lapszélesség érzékelés
• Szkennelés arccal felfelé (nincs többé „vak” szkennelés)

A termék gyártói PDF adatlapja

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (továbbiakban Kbt.) értékelést szabályozó rendelkezéseinek körében a fenntarthatósággal, környezetvédelemmel kapcsolatos szabályok is megjelentek, ami a könyvnek különleges aktualitást ad. A könyvet azoknak ajánljuk, akik a közbeszerzési eljárásokban az értékelések és a zöld közbeszerzés során szeretnének tisztábban látni, ugyanis még most is sokan hajlamosak a közbeszerzést és a beszerzést összemosni. Persze mindkettő beszerzés, azonban a közbeszerzés a köz érdekében, közpénzből történik és az általános beszerzéstől élesen elhatárolható. A kötet első része részletesen ismerteti többek között az értékelést közvetlenül szabályozó rendelkezéseket, követelményeket, az értékelés menetét, a második része a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés szempontjait foglalja össze a közbeszerzésben. A kiadvány segítséget kíván nyújtani a magyarországi zöld közbeszerzőknek.

Moravánszky Ákos a 20. század építészetelméletét feldolgozó kritikai antológiasorozatának negyedik tagja a természet és az emberi ráció kérdése köré épül. A természet, először is, gondolkozásunk olyan fogalmai közé tartozik, amelyekkel a legkülönbözőbb jelenségekre adunk végső, további mélyebb okokra vissza már nem vezethető magyarázatot. Másodszor, természet minden elemi erő, amely a világ sorát és az építészetet is meghatározza. Végül harmadszor, a természet magát az anyagi világot is jelentheti, aminek az építészet is része.

A kötet szerzői, a 20. század meghatározó építészei a technikáról nem önmagában, hanem a természettel összefüggésben írtak. A század elején rohamosan terjedő gépi tömegtermelés és a kézművesség visszaszorulása az alkotói gondolkodás átértékelését követelte. Az antológia a legfontosabb művekből válogat szemelvényeket, s ezzel mintegy hidat kíván verni az elmélet és a gyakorlati tervezés közé. Rövid részleteket olvashatunk Frank Lloyd Wright, Otto Wagner, Le Corbusier, Lewis Mumford, Rudolf Schwarz, Paul Virilio és mások írásaiból.

Hasonlóan a többihez, a Technika és természet c. antológiát is egy összefoglaló tanulmány előzi meg, amelyben szó van többek között az egység törvényéről, a típusok evolúciójáról, az organikus analógiáról.

Mivel minden dolog lényege a keletkezéstörténetében mutatkozik meg, amikor még nem rakódtak rá a későbbi fejlődés olykor zavaró rétegei, ezért az ilyesmi iránt érdeklődő olvasó talán kedvét leli a munkában. Az építész-tanár szerző sok évtizedes tapasztalata, hogy az építészet kezdeteinek jelenségei, a fejlődés fokozatai, az utánzások lehetőségei, az alkotás mágiája pontosan ismétlődik az építésszé válás hosszú tanulóévei alatt is. Ezért ajánlja az írást az építészeknek különösképpen. A témának vannak nehézségei. Az időtartomány nagyon hosszú, beláthatóan a Thomas Mann-i "mélységesen mély kút" legalja, ahová lelátni nehéz. Mégis, a régészek és történészek lámpásai egyre többet megvilágítanak belőle, olykor homályos összefüggéseket, máskor egy-egy jelenségre élesen fókuszálva.

A kötet elsősorban szakembereknek készült, de építeni, felújítani vágyók és készülők is sok ötletet meríthetnek belőle. Az első fejezetben a szerző az építési módokat tárgyalja az 1800-as évektől kezdve 1980-ig. Ezután szisztematikusan végigveszi az alapvető tartószerkezeteket (falak, pillérek oszlopok, födémek) és a gyakorlatban felmerülő átalakításaik igen sok változatát, majd részletesen tárgyalja az épület-felújítások során a legtöbb feladatot adó tipikus szerkezeteket (függőfolyosók és erkélyek, boltozatok, lépcsők, tetőszerkezetek). Végül két gyakori feladatkört jár körül, az emeletráépítést és a tetőtér-beépítést. Problémafelvetései, megoldási javaslatai mind életszerűek, valódi esettanulmányok, aminek az a titka, hogy java részük a szerző saját munkásságából való.

A termék előrendelhető
 Kérjen ajánlatot

A Makovecz Imrével, mint közéleti személyiséggel, készített interjúk visszafelé haladva az időben (2011-1981) és a halványuló emlékezetben. Az interjúk készítői Ablonczy Bálint (2011) és Ekler Dezső (1981) közt helyezkednek el időben. A kötet sajtótörténeti érdekesség. A markáns megfogalmazások szerkesztett változata újra elgondolkodtathat mindenkit a politikai elit működési mechanizmusairól és a globalizációról. 

A könyv nem pusztán ismerteti a korszak jelentős épületeit, hanem egyfajta társadalom-történeti kontextusban, művészettörténeti, szociológiai, politikai szempontból elemzi a folyamatokat, a hazai építészetben tetten érhető külföldi hatásokat. A szép, archív fotókkal illusztrált könyvet pontos megfogalmazásai mellett szellemes, olvasmányos stílusa teszi nemcsak hasznossá, hanem rendkívül élvezetessé is.

A köznyelvben Bazilikának nevezett Szent István plébániatemplom építésének gondolata még a 18. század végén vetődött fel. Az építkezés előkészítése közel fél évszázadig tartott, s ugyanennyi időt vett igénybe maga az építkezés. Ez az átlagosnál jóval hosszabb építéstörténet négy jól elkülöníthető szakaszra bontható. Az első szakasz a 18. század végétől 1845-ig tart, ebben az időszakban jelölik ki az épület helyét, folyik az adakozás a lipótvárosi templom építési költségeire, és az előkészítő munka során néhány érdekes építészeti elgondolás születik a templomra vonatkozóan. Ez alatt a fél század alatt a semmiből új városrész épül, a Lipótváros, amelynek középpontja a templom részére kijelölt terület.

Az építéstörténet második szakasza a Hild József nevével fémjelezhető két évtized. A tervezési megbízást 1845-ben adják ki Hildnek, a tényleges építkezés azonban csak 1851-ben kezdődik el. A kezdettől fogva jellemző pénzügyi nehézségek miatt az építkezés lassan halad, de 1867. március 6-án, Hild József halálakor már lényegében csak a kupola boltozása volt hátra. Ez a kupola azonban sosem épült meg, mert a kupoladob 1868. január 22-én beomlott, Budapest történetének legnagyobb építési katasztrófáját okozva.

A szerencsétlenség következtében újabb néhány év szünet következett az építésben. Ebben az időszakban Ybl Miklós, akire a templom építését Hild halálakor bízták, hosszan érlelte a mai Szent István-bazilika építészeti kompozícióját, amely a fennálló oldalhomlokzatok falain kívül szinte semmit nem tartott meg a Hild-féle templomból. Ybl egészen haláláig, 1891. január 22-ig vezette az építkezést. Ekkor a templom szerkezete, kupolája, külső falazata teljesen készen állt, csupán a belső dekoráció volt hátra.

Ezt a feladatot Kauser József kapta meg, s az ő vezetésével újabb 15 évi munka után jutott el a felszentelésig a templom. Erre 1905. november 9-én került sor.

A hosszú és fordulatos építéstörténet következtében a templom stílustörténetileg is több átalakuláson ment keresztül, ezek a végleges mai formán is érezhetők. Építészettörténeti vonatkozásban azonban nemcsak a stílusegység szempontjából kell értékelnünk e változásokat, hanem azt a kérdést is fel kell vetnünk, hogyan tükröződik a templom formai átalakulásaiban a század művészetének és társadalmának története. Kemény Mária művészettörténész könyve ezt a kérdést is végigköveti a Szent István-bazilika történetéről szóló könyvében.