Termék listázás

Új külsővel újra kapható B. Szűcs Margit: Reneszánsz című könyve, az Építészet története c. sorozat 5. tagja. A reneszánsz a gótikát követő és a barokkot megelőző időszak, központja Itália volt. Maga a reneszánsz kifejezés olasz eredetije a „rinascita” újjászületést jelent, a középkor után az antik hagyomány újrafelfedezését. Legfőbb fogalma a humanizmus, az emberközpontú szemlélet, amit Leon Battista Alberti fogalmazott meg a legtömörebben: „Az ember minden dolgok mintája és mértéke.” A reneszánsz legfőbb központja Firenze volt, ahol a Medici-család nemcsak a város gazdasági-politikai életét irányította, hanem művészetpártoló tevékenysége révén Firenzét a XV. század kimagasló művészeti központjává tette. A könyv részletesen ismerteti az itáliai reneszánsz építészet fejlődését, kimagasló építészeit és elemzi a fontos műveket. Filippo Brunelleschi a firenzei dóm kupolájának megépítésével a reneszánsz építészet első jelentős művét hozta létre. Alberti sokoldalú humanista emberként komplex művészetelméletet fogalmazott meg nagyhatású Tíz könyv az építészetről c. könyvében. Külön fejezet foglalkozik Bramante, Michelangelo, Vignola és Andrea Palladio építészetével. Az itáliai reneszánsz hatása tetten érhető Európa többi országában is a XV. és XVI. században, aminek számos emléke megtalálható a kötetben. Az Építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei, de minden művelt olvasó könyvespolcán ott a helyük.

A Mezőgazdaság és építészet c. könyv nem másról, mint a mezőgazdasági épületekről szól gazdáknak, kiskerttulajdonosoknak, kertészkedőknek, építészeknek, polgármestereknek, kivitelezőknek. Reischl Gábor posztumusz kötetét tanítványa, Csontos Györgyi szerkesztette könyvvé a fiókban maradt jegyzetekből. A könyv részletesen tárgyalja a birtok épületeit, az állattartás, a növénytermesztés, a tárolás, a kiszolgálóépületek legfontosabb technológiai, funkcionális, szerkezeti ismérveit. Ezek az épületek a gazdálkodás épületei, a gazdálkodó életmód színtere, ahol a "fellegvárnak"; az ember házának is része van az egészben. Egy fejezet foglalkozik az ember házával, ami nem első és nem utolsó épület a birtokon, hiszen "az építendő dolgok közt a paradicsomkarótól az aszaló fedelén át a tornácoszlopig csak fokozati különbség van". A befejező rész megépült példákat mutat be rajzokkal és fotókkal illusztrálva.

Reischl Gábor (1948–2008) a magyar vidéki, ökologikus szemléletű építészet jelentős alakja, a felsőoktatás meghatározó tanáregyénisége. 1999-től haláláig az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tanára és főigazgatója volt, emellett számos tanya, oktató- és mintafarm tervezője. Munkásságáért Kós Károly-díjat, Ybl Miklós-díjat, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét és Kotsis Iván-érmet kapott.

A Lenyűgöző labirintus egy rendkívül sokoldalú könyv. Az építészet komplex világát igyekszik körbejárni, amiben sok mindenről esik szó: küzdelmekről, törekvésekről, értelmezésekről, melléfogásokról, reményről, reakciókról, útkeresésekről, ideológiákról, háborúkról, humorról, morálról, térről, emlékezetről… Így az egzisztencializmusról és a manierizmusról, a pszichoanalízisről és a dadaizmusról, a marxizmusról és a szabadkőművességről, az elidegenedésről és az inkvizícióról, Machiavelliről és Marxról, Freudról és Einsteinről, diktátorokról és sztárépítészekről – vagyis arról a hihetetlenül gazdag és összetett világról, amit az emberiség kulturális örökségének nevezünk. A kötet a társtudományok beemelésével nemcsak filozófiai magasságokba jut, hanem igényesen szórakoztat is. Száraz tudományos mű helyett egy esszékötetet vagy még inkább egy kalandregényt kapunk, ami Ariadné-fonalként segít eligazodni az építészeti teóriák lenyűgöző labirintusában.

Lukovich Tamás Hild-díjas építő- és építészmérnök tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen, valamint a Sydney Universityn végezte, PhD fokozatát pedig a Pécsi Tudományegyetemen kapta. Pályafutása során dolgozott tervezőként, menedzserként, valamint oktatóként, illetve kutatóként itthon és a tengerentúlon. Hosszabb ideig a University of New South Wales Építészkarának oktatója volt. Jelenleg a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán az Építészeti Intézet főiskolai tanára. Érdeklődési, illetve kutatási területe a kortárs urbanizáció, valamint az empirikus (város)építészeti elméletek fejlődése.

A Csehországban született, német anyanyelvű, bécsi iskolázottságú Lang Adolf építész épületeivel Hágától Bukarestig számos városban találkozhatunk. Budapesten még egy negyedszázadot sem élt, és ezt az időt is két részletben (1873–1878 és 1890–1908 között) töltötte itt.

Ha Lang Adolf a régi műcsarnok épületén kívül semmi mást nem tervezett volna, személye és művészete akkor is figyelemre méltó lenne. A fő művén túl azonban nemcsak kifinomult enteriőrű vidéki és fővárosi középületek, valamint budapesti bérházak őrzik tehetségének emlékét, hanem számos meg nem valósult terv is. Ráadásul életútja nemcsak azért izgalmas, mert munkásságát már a kortársak is különbözőképpen ítélték meg, hanem azért is, mert miközben művészete tipikusan osztrák–magyar monarchiabeli, mind a földrajzi határokat, mind a stíluspreferenciákat tekintve egyben túl is mutat rajta. A hazai építészettörténetben Lang Adolf a neobarokk stílus egyik legelső alkalmazójaként, illetve jelentős színházépítőként játszott kiemelkedő szerepet.

A szerző, Pilkhoffer Mónika évekig kutatta Lang Adolf életét és műveit, amit Lang gyakori költözése hihetetlenül megnehezített. Legtöbb műve azonban Magyarországon épült fel, hiszen itt építészként és építési vállalkozóként is tevékenykedett. A monográfia számba veszi és a fellelhető adatokkal alátámasztja középületeit, lakóépületeit és meg nem valósult terveit.

Az archív képekkel és fotókkal illusztrált Lang Adolf építész munkássága c. kötet a historizmus korának kevéssé ismert építészével ismertet meg, hozzájárulva ahhoz, hogy Lang Adolf elfoglalja megérdemelt helyét a magyar építészettörténetben.

Egyszerűen és gyorsan elkészíthető házi sütemények receptkönyve a Karácsonyi finomságok. Körtepuncs, mentás habcsók, sós karamell, vaníliás keksz, mézeskalács, narancsos kuglóf, almás fánk és a többiek… mind megtalálhatók a könyvben sok fotóval és leírással, sőt egy-egy egyedi variációs vagy díszítési ötlettel gazdagítva.

A Karácsonyi finomságok című könyv – ahogy a Fräulein Klein házi cukrászdája sorozat többi tagja is – nem csupán egy receptgyűjtemény. Valójában segít ráhangolódni az ünnepekre, lelkileg is fölkészít rá, miközben számtalan könnyen megvalósítható dekorációs ötletet is mutat a süteményreceptek mellett. Hogyan csináljunk s.k. adventi kalendáriumot, koszorút, asztali díszt vagy karácsonyfadíszt. Ezeket a dekorációkat elsősorban gyerekekkel együtt érdemes megcsinálni, ahogy a szerző a saját lányaival teszi. Mert a karácsonyt valójában az együtt töltött idő teszi széppé és emlékezetessé.

Otto Wagner Loos, Hoffmann és Olbrich mellett a 19–20. század fordulóján a bécsi építészet jelentős alakja, a Wiener Sezession vezető egyénisége. A kötet építészeti írásait tartalmazza, köztük legnagyobb hatású építészetelméleti művét, a Modern építészetet, amelyek először olvashatók magyarul. A szövegeket tervrajzai és megépült épületeinek fotói illusztrálják.

A szerző bemutatja, hogy a feng shui segítségével hogyan hangsúlyozhatunk bizonyos elemeket, hogyan használhatjuk ki például a víz nyugtató hatását. Az ázsiai kiegészítők mellett olyanokat is felvonultat, amelyek a mi kultúránkból származnak. Megszólaltat kertészeket is, akik saját kertjükben sikeresen alkalmazták a feng shui elveit. A könyvben olvashatunk: feng shui térrendezési elvekről, kertekben ülősarkokban, erkélyeken és teraszokon alkalmazható feng shui -ötletekről, harmonikus növény- és anyagkombinációkról.

A zöldtetők szakterületén előállt fejlődés és a rendszertelen információs áradat szükségessé teszi az időről időre megjelenő szakmai összefoglalókat és a komplex szemléletű elemzéseket. Ebből kiindulva könyvünk tartalmazza a zöldtetők témakörének szerkezeti, épületfizikai, funkcionális és városépítészeti vonatkozásait, tájékoztat a tetőfelületek vegetációs feltételeiről, ismerteti a hazai növényválasztékot és a kivitelezési technológiát. A könyv célkitűzése: az egyes szakterületeken túlmutató összefüggések feltárása és e felismerések közzététele.

A barokk megértését számos előítélet gátolja. Sokan csak a formák öncélú játékát, a hivalkodóan gazdag alakítást, a megtévesztő látványosságot, a mesterkéltséget, a zsúfolt díszítést látják. Pedig a barokk építészet ennél jóval összetettebb, mélyebb, intellektuálisabb. Míg a reneszánsz feladata az volt, hogy az egyszerű testté összefogott, tisztán kimetsződő tömeget körülzárja, addig a barokk nem lehatárolni akar, nem elválaszt, hanem közvetít. A barokk homlokzat a külső és a belső, a tömeg és a tér között létesít kölcsönösen egymásra utaló, szerves kapcsolatot. A közvetítő funkció miatt kilép a térbe, meghajlik, törik, hullámzó mozgásba lendül, és erős plasztikájú tagozatokat, a síkot megbontó ornamenseket hord. Ám a barokkban ez korántsem öncélú. A formálás ma már szertelennek tűnő túlzásait a kor szemléletéből fakadó racionális szándék, az okság törvénye motiválta. A könyv ehhez, a felszín mögött meghúzódó mélyebb összefüggés megértéséhez vezet el számos konkrét épület részletes elemzésén keresztül. Megismerhetjük a nagy barokk mesterek, Carlo Maderno, Lorenzo bernini, Francesco Borromini, Carlo Rainaldi, Louis Le Vau, Jules Hardouin-Mansart stb. életművét, és kitér Itália mellett számos ország barokk építészetére is.

Az Építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei és szervesen beépültek építészeti kultúránkba. A szerzők többsége sajnos már nincs közöttünk, de Hajnóczy Gyula, Szentkirályi Zoltán, Szűcs Margit, Sódor Alajos, Zádor Mihály a könyveken keresztül mégis velünk élnek és hatással vannak ránk. Gondolataik semmit sem veszítettek elevenségükből, amin átsüt a téma iránti elkötelezettségük és szeretetük. A kiadó eltökélt szándéka, hogy nem hagyja veszni ezt a szellemi értéket és könyv formában, újra feldolgozva, továbbra is közreadja a műveket. Jelen kötet Szentkirályi Zoltán örökérvényű Barokk című könyve, amely két generációnak nyújtott eligazítást a 17. század építészetében.

A 20. század városépítési elveinek története versenyfutás az idővel: az urbanizáció mindig előtte jár a fejlesztési modelleknek. Mire egy irányzat megvalósul, már elavultnak számít, mert közben az urbanizáció és a nyomában sarjadzó életérések is új fordulatot vesznek. Eközben gyorsuló ütemben váltják egymást a városépítészeti irányzatok: szinte élet-halál harcot vív egymással a kultúra folyamatosságát őrző tradicionalizmus a műszaki civilizáció megváltó erejébe vetett hittel. A modernizmus optimizmusát először a diktatúrák, majd a század utolsó harmadában a kiábrándulás és a posztmodern életérzés hűti le, ami a jelenlegi városépítészeti irányzatok pluralizmusához vezet. A könyv útikalauz a 20. századi urbanisztikai gondolkodás útvesztőiben, a nagyszabású koncepciók, a válságok és az újrakezdések drámai történetében. Felöleli a jelentősebb irányzatokat, eseményeket, amelyek befolyásolják a várostervezést a mai napig: szociálutópiák, kertvárosmozgalmak, az Athéni Karta, tömeges lakásépítés, lakótelepek, regionalizmus stb. A 20. század urbanisztikájának útvesztői kibővített újra kiadása a 1985-ös, akkor szinte forradalminak számító A városépítés útjai és tévútjai c. kötetnek. A jelen jövőtlensége c. új fejezet az azóta eltelt idő kérdéseit is fölteszi, elemzi a városszerkezet és a város imázsának átalakulását, a jelenkori urbanizáció feladatait. Hogyan tudunk és tudunk-e egyáltalán fenntartható és élhető városmodellt építeni, miközben nemcsak a város, hanem az emberi lét értelme is kérdésessé válik…