Termék listázás

A Népi kultúra sorozat újabb kötetében a szerző bőséges képanyaggal illusztrálva írja le és tárja elénk az egyes fedésmódok történeti és néprajzi kérdéseit, a fedés készítésének folyamatát, a féltve őrzött fortélyokat és a felhasznált anyagok tulajdonságait. A sokszínű képből kirajzolódik a háza körül szorgoskodó parasztember alakja, aki egyszerűbb építményeit maga fedi be, a specialistáé, akinek tudása már egy szűkebb közösség számára kamatoztatható, a háziiparosé, aki megélhetési forrást talál a fedőanyagok készítésében és értékesítésében és a mesteremberé, aki a fedési munkákra szakosodott iparos. Az áttekintés nem nélkülözhette a gyáripari termékek bemutatását sem, hiszen a 19. században már széles körben elterjedtek a tűzbiztos, tartós és sokszor előnyösebb fedőanyagok, amelyek előbb-utóbb kiszorították a korábbi fedési módokat.

A magyar kertépítészet legújabb kori története még feldolgozatlan. Az ekkor létrehozott szabadtér-építészeti alkotások épített környezetünk meghatározó elemei és alapvetően befolyásolják vizuális kultúránkat. A hamarosan megjelenő könyv célja, hogy segítséget nyújtson a szakma mai művelőinek a korszak sajátosságainak megismeréséhez.

A könyv megvalósítását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta 2019. évben.

A kötet szerzője és szerkesztője Dr. Szabó László professzor emeritus, aki több évtizedes építész-tanári munkája során elsősorban a Kárpát-medence népi műemlékeinek felmérésén és megóvásán keresztül kapcsolódott a hazai műemlékvédelemhez. Építészhallgatók és a szakma szemében is legendás nyári felmérő táborai egyszerre szóltak az építészeti örökség megismeréséről és az építészetről, a „gyökerekről és ágakról”. A könyv szemelvénygyűjteménye és óravázlata a SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Karon oktatott műemlékvédelem című tantárgynak, ahogy alcíme is jelzi, „áttekintő, vázlatos összefoglalás”, de egyben kalauz mindazoknak, akik utazást szeretnének tenni a hazai és nemzetközi műemlékvédelem izgalmas és szép világában.

Részlet a könyvből:

"Nehéz megérteni, hogy a műveltség egy táj - metatermészet -, amelyben közlekednünk kell, ismernünk kell az összefüggéseket, a jeles személyek gondolatait, azok kapcsolatát más személyek, csoportok gondolataival. Ennek a könyvnek írásai, valamint rajzai folytatásai és kezdetei mások gondolatainak. Ha azokat nem ismerjük, nemcsak a múltban, hanem a jövőre nézve is, nem értjük meg, nem látjuk, nem vagyunk benne a műveltség metatermészetében, „titkos kertjében". A kultúra kertjében járva egy létszférával közelebb kerülünk ahhoz a világhoz, amelyet felemelőnek nevezhetünk. Az emelkedettséget a görög esztétikonnak mondta." 

Déry Attila öt könyve első kötetének címe: Alapozások és szerkezeti anyagok. E kézikönyv azokat a régi szerkezeteket, anyagokat és építési eljárásokat foglalja össze, amelyek az elmúlt évtizedekben vagy évszázadban feledésbe merültek. Ha megbolygatjuk a régi szerkezeteket, jó ha tudjuk, mikor miféle anyagokkal kerülhetünk szembe, és hogy elődeink egyes anyagokat miféle szempontok szerint választottak, méreteztek, építettek be. A kötet nemcsak ismerteti a régi alapozási módokat, hanem ajánlásokat is ad ellenőrzésükre, megerősítésükre vagy az utólagos szigetelésre. Külön fejezet foglalkozik a két legfontosabb falazóanyaggal, a kővel, és az égetett agyagtermékkel illetve összefoglalja az egyéb anyagokat (mészhomok, kohósalak, föld). A kötő- és adalékanyagok, habarcsok egy főfejezetet kaptak.

Az Öt könyv a régi építészetről hasznos kézikönyv a gyakorlati műemlékvédelemhez tervezőknek, kivitelezőknek, építtetőknek, vagy a régi épületekkel foglalkozó művészettörténészeknek egyaránt.

A könyv, a magyar gépgyártásnak olyan területét mutatja be, mely igen jelentős helyet foglal el a magyar ipar fejlődésében a dualizmus korától napjainkig. Ez a technikatörténeti kiadvány, elsősorban a műszaki szerkezetekre koncentrál, de tisztelettel adózik az egykori fejlesztő mérnök eredményei előtt. Fejlődésében láttatja a szivattyúk modernizálása felé vezető utat, kiindulva a dugattyús szivattyúktól a centrifugál-szivattyúkon át a propeller szivattyúkig. A szerző maga is tevékeny résztvevője volt ennek a szivattyútörténetnek, mint a Ganz gyár konstruktőre, ezért a tárgyalás tartalmi gerincét a hazai egyedi nagy beruházások szivattyúzás technikai eseményei adják. 

A gépekről máshol fel nem lelhető fényképeket és összeállítási rajzokat közöl pontos méret-, típus-, teljesítmény- és hajtásadatokkal. A könyvnek szerves részét képezi az a 60 oldalas melléklet, amely muzeális belvízmentesítő gépházak és múzeumok régi szivattyúit, gépegységeit és berendezéseit mutatja be részletesen.

E kézikönyv azokat a régi szerkezeteket, anyagokat és építési eljárásokat foglalja össze, amelyek az elmúlt évtizedekben vagy évszázadban feledésbe merültek. Ha megbolygatjuk a régi szerkezeteket, jó ha tudjuk, mikor miféle anyagokkal kerülhetünk szembe, és hogy elődeink egyes anyagokat miféle szempontok szerint választottak, méreteztek, építettek be.

Rados Jenő (1895–1992) magyar építész, építészettörténész, műemlékvédelmi szakember, a Műegyetem nagyhírű professzora. Tanítványai nagy szeretettel és tisztelettel emlékeznek róla, műveltségét, bölcsességét és emberségét hangsúlyozva. 1936-tól 1945 novemberéig a Budapesti Állami Felsőépítő Ipariskolán volt rendes tanár. 1945-től a Budapesti Műszaki Egyetemen a Középkori Tanszéket vezető egyetemi tanár egészen 1957-ig, 1947–49 között pedig az Építészmérnöki Kar dékánja is volt. Az egyetemi ifjúság körében nagyon népszerű professzort 1956-ban beválasztották az egyetem forradalmi bizottságába, ezért 1957-ben nyugdíjazták.

Rados Jenő 1961-ben írta meg a Magyar építészettörténet c. összefoglaló művet, ami a mai napig alapkönyvnek számít. A kötetet új formában, de változatlan tartalommal adjuk ki. A szövegen semmit sem módosítottunk, megtartva ezzel a mű kordokumentum-értékét is és vállalva az esetleges kritikát, amit a történelmi és szakmai szemlélet változása miatt esetleg bárki jogosnak vélhet. A kötet alapjául az 1974-es kiadást vettük, amit a szerző az 1961-es első kiadáshoz képest javított és bővített. Kiadónk töretlen szándéka, hogy a közelmúlt fellelhető szellemi értékeit megőrizze és közkinccsé tegye, amelyekből ez a mű sem maradhat ki.