Termék listázás

Az Újrakezdések – Magyar építészet 1956–1969 és 1990–2010 között című kötet a háború utáni Magyarország két nagy korszakváltásáról szól, ami kihatott az építészeti fejlődésre is. A két korszak meglepő párhuzamokat és hasonlóságokat mutat, holott alapvetően más politikai és gazdasági váltásról volt szó.

A korai Kádár-kor a rendszerkorrekció időszaka volt, amely az építészek számára több levegőt és új lehetőségeket ígért. Újragondolását annak, hogyan szolgálhatja a modern építészet szellemében tervező építész a közösséget, hogyan nevelheti, terelheti ízlését, hogy van-e helye a hagyománynak a modern építészeten belül. A politikai stabilizációt követően azonban a mennyiségi és az építőipari szempontok lettek elsődlegesek, miközben egyre halványodott az építészek szerepe, akik csak korlátozottan, bár lelkesen éltek a technika nyújtotta monumentalitás lehetőségével.

Az 1990-es rendszerváltás radikális, és mindenképp pozitív váltást ígért, ráadásul egy olyan irányba, amelybe az építésztársadalom egy része már többé-kevésbé belekóstolt. Ezért aztán mindenki rövid és fájdalommentes átmenetre számított. Az ezredvégen azonban már a globális kapitalizmus jelent meg az országban, magával hozva a kitágult világban felmerülő identitás problémáját. A korlátok nélkül beáramló építészeti minták, formák, anyagok és technikák szükségszerűen hívták elő a szakma igényét arra, hogy megvizsgálja viszonyát saját múltjához, a lehetőségeihez és a nemzetközi trendekhez.

Simon Mariann esszékötetének válogatott tanulmányai résztörténeteket, rövid időszakokat vizsgálnak és mutatnak be. Az írások az elmúlt tíz évben születtek, jellemzően nemzetközi konferenciafelhívásokra vagy külföldi folyóiratok tematikus számaiba készültek. Témájukat a nemzetközi építészettörténeti kutatási trend, mondhatni a tudományos piaci kereslet határozta meg, miközben az írások egy építészettörténeti korszak tudatos áttekintésének a termékei. A válogatás során mégis feltűnt, hogy a nyolc írás két időszak – a hatvanas és a kilencvenes évek – körül sűrűsödik. Összeköti őket a váltás, a változás, politikában, társadalomban és gazdaságban: egyfajta turbulencia, ami megkavarja a dolgokat és új helyzet elé állítja a szakmát.

A rendszerváltás előtt az építőipar a nagy kivitelezővállalatok irányítása alatt állt, akiknek legfőbb törekvése az államilag elvárt hatékonyság volt. A hetvenes években kizárólag az építésiparosításról, a műszaki-technikai fejlődésről, a tervteljesítésről beszéltek. A nyolcvanas években megjelent a magánszektor, és ezzel az addig monolit ipar differenciálódása megkezdődött. 1989 után a mennyiségi szemléletet felváltotta az összetettebb piaci igények kielégítése mint feladat, aminek azonban nem mindenki tudott megfelelni. A 103 nagy állami építőipari vállalat négy kivételével csődbe ment a rendszerváltozás után. A könyvben megszólaló riportalanyok közös jellemzője, hogy mindannyian jól tudtak reagálni az új helyzetre. Minisztériumi főosztályvezető, az első magyarországi vegyesvállalat ügyvezetője, a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat vezetője, a Középületépítő Vállalat vezérigazgatója, a Strabag Hungária igazgatója ... csak néhányukat említve, akikkel Földi Tamás beszélgetett.
Az épületek, az építési tevékenység mindig tükrözi az adott kort, a hatalmi struktúrát és a társadalom változásait. A történészek mégis ritkán foglalkoznak ezzel a területtel. A kötetben az építőipar legbefolyásosabb képviselői mesélnek megélt évtizedeikről, saját sorsukról, lehetőségeikről, a gazdasági-politikai környezet változásáról. Mindez nemcsak érdekes, hanem fontos adalékkal szolgálhat a múlt kutatói számára is. A Több mint egy cég a szerző harmadik riportkönyve, amiből az építőipar múltját és jelenét sokféle nézőpontból ismerhetjük meg.

A könyvben közreadott beszélgetések egy építészetiest-sorozat rendezvényein hangzottak el. Ez már a harmadik ilyen széria volt. Összesen hat estén két-két építész találkozott az érdeklődő publikummal. A kötet tartalmazza a 12 portréfilmet (Borvendég Béla, Zalaváry Lajos, Jankovics Tibor, Pálfy Sándor, Nagy Bálint, Dévényi Tamás, Janesch Péter, Czigány Tamás, Kerényi József, Arnóth Lajos, Tomay Tamás, Vincze László) két DVD-n és a beszélgetések írott, szerkesztett változatát könyv formában.

A könyvben közreadott beszélgetések egy építészetiest-sorozat rendezvényein hangzottak el. Ez már a második ilyen széria volt: a 2005-ös előzmény után 2007-ben került rá sor. Összesen hat estén, két-két építész találkozott az érdeklődő publikummal. A kötet tartalmazza a 12 portréfilmet két DVD-n és a beszélgetések írott, szerkesztett változatát könyv formában.

Tizenkét kőmíves összetanakodék... A dévai népballada szavai a könyvre annyiban mindenképpen illenek, hogy kortárs magyar építőművészek ("kőmívesek") tanakodnak benne. Mindnyájan iskolateremtők, s mintha nem is ugyanazt a foglalkozást művelnék. Előbb volt a filmsorozat, majd a bemutatók, ahol két-két építész beszélgetett életről és hivatásról. A kötet tartalmazza a 12 portréfilmet két DVD-n és a beszélgetések írott, szerkesztett változatát könyv formában.

A magyar származású Nobel-díjasokról szóló könyv nem csupán a 12 géniuszt mutatja föl, hanem magát a kort, amelyben alkottak, a letűnt huszadik századot is megidézi. A Nobel-díjasok művészien megrajzolt arcképe mellett  rövid, szellemes esszé mutatja be egyéniségüket, eredményeiket, amelyek átlényegítették a lezárult évszázadot és egyben továbbmutatnak a jövő felé.

Az esszéket Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára írta, a képillusztrációkat Gál Lehel festőművész rajzolta. A kötet magyar és angol nyelvű együtt.

"Amikor az ember – jeles évfordulók alkalmával, jelen esetben 75 év után - számadást készít, riadtan tekint végig a nyomokon, amit hátrahagy maga után. A riadalom oka jelen esetben az, hogy kiderül: ez az „életmű” talán nem is egyetlen személy műve. Mert elindul a 60-as években az akkor aktuális tömeges lakásépítési feladatok köréből, először sikeres tervpályázatokkal szerez nevet magának, rájön, hogy a strukturalizmus szemlélete és módszertana áll hozzá a legközelebb, lenyűgözi az általános rendszerelmélet, aminek alapján egy tervezéselméleti modellt is felállít, aztán elkezd foglalkozni a 20. század urbanisztikai gondolkodásának „útvesztőivel”, ami egy sikeres könyv megírásához vezet, majd váratlanul fejest ugrik a hazai, elsősorban az alföldi települési hagyományok világába, tipológiákat állít össze, Hamvas Béla nyomán „felfedezi” a genius loci jelentőségét és akaratlanul is alkalmazza azt a módszert, amit napjainkban promenadológiának, sétatudománynak hívnak, elkötelezi magát a tradicionális szellemi és környezeti értékek mellett, ennek jegyében számos előadást tart az egyetemen belül és kívül is, de rehabilitációs terveket is készít, majd újabb fejesugrás következik az építészeti térelméletbe, ami egy városépítészeti alaktanban ölt testet." – ezekkel a szavakkal kezdi Meggyesi Tamás a Számadás előszavát.

Az esszékötet nem csupán a szerző urbanisztikai tanulmányait foglalja magában, hanem kiállításmegnyitókra írt szövegeit, könyvismertetéseit, építészeti kritikáit, előadásait és irodalmi jellegű írásait is.

Családi házat a világ minden részén építenek. A könyv nemcsak érdekes példák bemutatására vállalkozik, hanem a magánélet terének elemzése során megkísérel válaszokat találni a mit, miért, hogyan kérdésekre. A könyv a válaszok sokrétűségét sugallja a közel hetven ház bemutatásán keresztül, amelyeket Japánban, Hollandiában, Spanyolországban vagy éppen Amerikában építettek az elmúlt években. A válogatás szempontja nem a divat, az olvasó nem sztárépítészek világsajtóban publikált épületeinek gyűjteményét veheti kézbe, hanem kénytelen önállóan véleményt alkotni az eddig ismeretlenről. A könyv minden magyar építész és házat építő számára hasznos lehet.

A St. Stephen's Basilica a magyarul megjelent kötet angol nyelvű változata.

A könyv a magyar építészet egyik legjelentősebb egyházi épületét, a Szent István-bazilikát mutatja be, pontosabban annak előzményét, a terveit és az építés viszontagságos történetét.

A templom építése kalandokkal, kétségbeeséssel, tragédiával, kemény munkával, hittel és kitartással kísért történet. Megismerhetjük születésének nehézségeit és Hild József tervét, ami alapján elkezdték az építkezést. Hild 1967-ben meghalt, és az építkezést Ybl Miklós vette át. Nem sokkal ezután a kupola beomlott. Ybl új tervet dolgozott ki, egy grandiózus, nagyvonalú, de kiegyensúlyozott arányú épületet, ami végül meg is épült. A belsőt Ybl halálát követően Kauser József fejezte be. A Szent István-bazilikát, Magyarország legjelentősebb keresztény templomát, a Szent Jobb (Szent István király jobb keze) ereklye őrzőhelyét, 1905-ben szentelték fel.

A könyvben archív fotókon és terveken nézhetjük végig a bazilika felépítésének küzdelmét és mai képeken láthatjuk a sikert, azaz a kész épületet teljes pompájában. A művet Kemény Mária művészettörténész írta, aki 1985 óta kutatja a bazilika történetét

Új külsővel újra kapható B. Szűcs Margit: Reneszánsz című könyve, az Építészet története c. sorozat 5. tagja. A reneszánsz a gótikát követő és a barokkot megelőző időszak, központja Itália volt. Maga a reneszánsz kifejezés olasz eredetije a „rinascita” újjászületést jelent, a középkor után az antik hagyomány újrafelfedezését. Legfőbb fogalma a humanizmus, az emberközpontú szemlélet, amit Leon Battista Alberti fogalmazott meg a legtömörebben: „Az ember minden dolgok mintája és mértéke.” A reneszánsz legfőbb központja Firenze volt, ahol a Medici-család nemcsak a város gazdasági-politikai életét irányította, hanem művészetpártoló tevékenysége révén Firenzét a XV. század kimagasló művészeti központjává tette. A könyv részletesen ismerteti az itáliai reneszánsz építészet fejlődését, kimagasló építészeit és elemzi a fontos műveket. Filippo Brunelleschi a firenzei dóm kupolájának megépítésével a reneszánsz építészet első jelentős művét hozta létre. Alberti sokoldalú humanista emberként komplex művészetelméletet fogalmazott meg nagyhatású Tíz könyv az építészetről c. könyvében. Külön fejezet foglalkozik Bramante, Michelangelo, Vignola és Andrea Palladio építészetével. Az itáliai reneszánsz hatása tetten érhető Európa többi országában is a XV. és XVI. században, aminek számos emléke megtalálható a kötetben. Az Építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei, de minden művelt olvasó könyvespolcán ott a helyük.