Ez a könyv az építészet világának olyan tartományairól szeretne képet adni, amelyek régebbi felfogás szerint nem tartoznak igazán az építészettörténet témái közé. Az őskori vagy kezdetleges építészet a történelem előtti korról szól, a népi építészet pedig szintén nem írható le történeti kategóriákkal. Ha azonban az építészet lényegét, téralakító és térszervező mivoltát akarjuk megérteni, nagyon is van miről beszélni. A kötet millió éves távlatra nyúlik vissza az időben, mikor először feltűnik az emberré válás útjára lépő Homo erectusnál a környezetalakítás igénye és képessége. A leírt adatok az őstörténeti tudományokból származnak (régészet, embertan, ásványtan, viselkedéstan stb.). A kötet végigkíséri az olvasót az őskőkor, újkőkor és a fémkorszakokon egészen a magas civilizációk megjelenéséig. A könyv második része ismerteti a különböző földrészek népi építészetét és külön főfejezet részletezi a magyar népi építészetet.
Az építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei. A szerzők többsége sajnos már nincs közöttünk, de Hajnóczy Gyula, Szentkirályi Zoltán, Szűcs Margit, Sódor Alajos, Zádor Mihály a könyveken keresztül mégis velünk élnek és hatással vannak ránk. Gondolataik semmit sem veszítettek elevenségükből, amin átsüt a téma iránti elkötelezettségük és szeretetük. Büszkék vagyunk rá, hogy a könyveket újra kiadhatjuk és a múlt megismerésének vállalkozását továbbvihetjük. Jelen kötettel indítjuk útjára a sorozatot, amelyben Istvánfi Gyula az építészet kezdeteivel, az ember ősi, ösztönös alkotókészségének eredményeivel ismertet meg.
