Termék listázás

Összevont Építőipari Normarendszer ÖN X/5. Épületgépészeti munkák

84. Légkondicionáló berendezések

Marosi Miklós a józanság építésze, ahogy monográfusa, Götz Eszter fogalmaz. Divatoktól függetlenül, mindig a praktikumot szem előtt tartva gazdagodott és mélyült alkotói pályája, emblematikus szállodaépületeket, példaértékű rekonstrukciókat eredményezve, nem is beszélve a kórháztervezés terén végzett úttörő munkájáról.

Rerrich Béla (1881-1932) építész, kertművész és oktató életét és munkásságát bemutató monográfiából az olvasók megismerhetik azokat az épületeket, közparkokat, amelyek gyönyörű formáikkal és egyediségükkel gazdagítják ma is városaink esztétikai és kulturális értékét. Rerrich Béla alkotásaiban megvalósul az épület és környezete közötti tudatos harmonikus egyensúlyra törekvés.

Robosztus nagyformátumú szkennerek

• Három különböző méret (24”, 36”, 44”)

• Kétféle sebességű változat

• Számos opcionális kiegészítő

• 2400 x 1200 dpi optikai felbontással

• Valós idejű dinamikus képpont illesztés (Stitch)

• Állománykímélő fehér LED-es megvilágítás (IR/UV mentes)

• Valós idejű lapszélesség érzékelés

• Szkennelés arccal felfelé (nincs többé „vak” szkennelés)

PDF adatlap

Istvánfi Gyula építészhallgatók generációit oktatta a magyar népi építészet és az ókori építészettörténet tudományára, tankönyvei hiánypótló, máig elévülhetetlen alapművek.

A szakma doyenje ebben a könyvében bepillantást ad a diplomáig vezető évekbe és egyúttal a tanszék hősi történetébe, mindeközben felfedi a mindent megalapozó építészettörténet oktatás titkait, a szakma szépségeit és nehézségeit. Bevezeti az olvasót a manapság kétértelmű, mégis nélkülözhetetlen rekonstrukció fogalmába, majd a rekonstuktőr szerepébe bújik, és a legalapvetőbb összefüggések feltárása mellett saját akvarelljein teszi újra átélhetővé rég letűnt korok meghatározó építészeti emlékeit.

Számba véve a legfontosabb önálló munkákat, a kötetből egy iskolateremtő tanár- és alkotóegyéniség képe bontakozik ki. Szemléletformáló közéleti jelenléte eredményeként a népi építészeti hagyomány, a falukép, valamint az építészeti emlékeink megőrzésének új fejezete nyílt meg, melynek látható és biztató eredményei – az olykor mindent elhomályosító reménytelenség ellenére – magukért beszélnek.

Janáky István építész terveit, megépült házait, pályázatait, rajzait, írásait tartalmazó breviáriumszerű gyűjteményes kötet szakít a sorozatban megjelenő építész monográfiák mechanizmusával, s az alkotószemélyiség belső tereire irányítva a figyelmet közvetíti Janáky gondolatait. A tárgyalkotásban megnyilvánuló önkéntelen emberi gesztusok állnak Janáky szemlélődésének tengelyében évtizedek óta. Az ösztönösség, az öntudatlanság, mint az emberi létezésének bizonyítéka, szemben minden lealacsonyító, gépies, irányított folyamattal. Az emberi érték keresése a mechanikus gondolkodásra és cselekvésre kényszerített világban úgy sejlik föl, mint valami túlélésért folytatott küzdelem, és kirajzolódik a kérdés: mi az építészet túlélési esélye? A könyv terjedelme, formátuma, tipográfiája építészetével összhangban, kronologikus rendben mutatja be eddigi munkáit.

A két világháború közötti építészet a huszadik század lezárultával végérvényesen történelemmé vált. Több mint ötven év távlatából immár indulatok, elfogultságok nélkül szemlélhetjük a korszak teljesítményét. Az épülettípusok, a beépítési formák, az egyes társadalmi rétegek elvárásai, életformája és reprezentációjuk módjai, az elmúlt század megannyi izgalmas kérdése és az azokra adható válaszok sokfélesége teszi érdekessé ezt a topográfiát, mely az 1995-ben megjelent Buda építészete a két világháború között címû kötet folytatása. Szerzõi a háború elõtti Pest nyolc kerületének nagyszámú épületébõl válogatták ki a hatszáz épületet és együttest. A leírásokat mintegy nyolcszáz, túlnyomórészt egykorú fénykép és rajz kíséri. A könyvet haszonnal forgathatják építészek, mûvészettörténészek, helytörténészek, a házak mai és egykori lakói, mindazok, akiket lakóhelyük története érdekel.

Az európai országok kortárs építészetét bemutató sorozat következő tagja Magyarországról szól. A fiatal holland szerző, Emiel Lamers, több évig élt Magyarországon, eközben gyűjtötte az anyagot és a tapasztalatot, számtalan cikket is írt magyar épületekről, amelyek az A10 építészeti magazinban jelentek meg. Ezekből válogatott most egy csokornyi épületet, összesen 21-et, amelyet innovatívnak és értékesnek tart. Számunkra mindenképpen nagyon tanulságos, hogyan látja építészetünket egy, azt jól ismerő (és szerető) külföldi építész. A kötet egy bevezetőt és a 21 épület rövid leírását tartalmazza, amelyeket Bujnovszky Tamás fotói tesznek teljessé.

Lechner Ödön (1845–1914) építész rendkívül termékeny, többgenerációs művészcsalád tagja volt. Bátyja, Gyula festő és rajztanár, Az ember tragédiája első teljes német fordítását készítette el. Öccse, Károly a magyar pszichiátria egyik kimagasló kutatója, önálló elméletalkotója volt. Húga, Ilka prózával és iparművészeti tervekkel jelentkezett. Unokaöccsei, Jenő és Loránd szintén építészek, és az ő gyermekeik közül is többen ezt a pályát választották. Élet- és önéletrajzaik gyűjteményét 1931-ben családi krónikává állították össze, amely a 18. századtól kezdve enged bepillantást nemcsak a család, de a pesti polgárság életébe is. A krónikát további életrajzi dokumentumok, visszatekintések, önéletrajzok egészítik ki, amelyek azt mutatják meg, e kivételes tehetséggel megáldott család tagjai mit tartottak fontosnak magukról elmondani.

A kötetben olvasható források gyűjtésében Csáki Tamás művészettörténész közreműködött.

Eredeti Canon patron LUCIA TD* pigmentes tintával, imagePROGRAF TX-2000, TX-2100, TX-3000, TX-3100, TX-4000 és TX-4100 nyomtatókhoz.

* kiemelkedően jó időjárásállóság, éles szövegek és finom részletek még a gazdaságos, bevonat nélküli papíron is.