A könyv a 20. századi modern magyar művészet egyik kiemelkedő alakját, Molnár Farkast mutatja be, akit elsősorban építészként ismernek, de festői, grafikusi, reklámgrafikusi és művészeti írói munkássága is jelentős. Nélküle másként írnánk a huszadik századi magyar építészet és művészet történetét. A pécsi születésű Molnár Farkas 1921-ben kezdte meg tanulmányait a weimari Bauhausban, majd hazatérve bekapcsolódott az itthoni avantgárd körök munkájába. 1929 és 1945 között alig másfél évtized állt a rendelkezésére életműve felépítésére. Megvalósult munkáinak száma alig éri el a negyvenet, főként lakóházakat, néhány középületet, ipari épület és kiállítási pavilont, illetve enteriőrt tervezett.
A kötet szerzője, Ferkai András építész, építészettörténész, egyetemi tanár. Oktató-kutató munkájának fő területe a modern és kortárs, elsősorban magyar építészet, de foglalkozott a tágabb közép-európai régióval és a Bauhausban megfordult magyarokkal is. Molnár Farkas életét és munkásságát évekig kutatta itthon, Berlinben és Weimarban. A kötet szerkezete nem a hagyományos monográfiákat követi. Bár kronologikus rendben halad, az életutat négy nagy fejezetre osztja. A fejezetek belül az írások egyfajta dinamikát adnak: az eseményeket tárgyaló írásokat mindig egy-egy kiemelt művet – legyen az rajz, festmény, könyvborító, terv vagy megépült ház – elemző esszé követ. Így lehetőség van a teljes életmű végigjárása mellett „mélyásásra", a részletek alaposabb vizsgálatára. A fejezetek nemcsak Molnár Farkas szakmai pályát értelmezik, hanem a kor nemzetközi művészeti szcénájára is kitekintést nyújtanak, így tágabb összefüggésekre is rávilágít.
A könyv olyan hiánypótló nagymonográfia, amely a hosszú évek óta folyó kutatás alapján közreadja a teljes oeuvre-katalógust, Molnár fontosabb írásaiból egy bőséges válogatást és az életművet bemutató és a kor építészetét értelmező esszéfüzért. Nem szűk szakmai közönségnek szól. Bár az építészet dominál benne, helyet kap a könyvben Molnár festői, grafikai, alkalmazott grafikai munkássága is. A kötet az utóbbi évek legjelentősebb monográfiái közé tartozik, aminek minden művelt, a magyar művészet iránt elkötelezett értelmiségi könyvespolcán lenne a helye.