Termék listázás

Az Újrakezdések – Magyar építészet 1956–1969 és 1990–2010 között című kötet a háború utáni Magyarország két nagy korszakváltásáról szól, ami kihatott az építészeti fejlődésre is. A két korszak meglepő párhuzamokat és hasonlóságokat mutat, holott alapvetően más politikai és gazdasági váltásról volt szó.

A korai Kádár-kor a rendszerkorrekció időszaka volt, amely az építészek számára több levegőt és új lehetőségeket ígért. Újragondolását annak, hogyan szolgálhatja a modern építészet szellemében tervező építész a közösséget, hogyan nevelheti, terelheti ízlését, hogy van-e helye a hagyománynak a modern építészeten belül. A politikai stabilizációt követően azonban a mennyiségi és az építőipari szempontok lettek elsődlegesek, miközben egyre halványodott az építészek szerepe, akik csak korlátozottan, bár lelkesen éltek a technika nyújtotta monumentalitás lehetőségével.

Az 1990-es rendszerváltás radikális, és mindenképp pozitív váltást ígért, ráadásul egy olyan irányba, amelybe az építésztársadalom egy része már többé-kevésbé belekóstolt. Ezért aztán mindenki rövid és fájdalommentes átmenetre számított. Az ezredvégen azonban már a globális kapitalizmus jelent meg az országban, magával hozva a kitágult világban felmerülő identitás problémáját. A korlátok nélkül beáramló építészeti minták, formák, anyagok és technikák szükségszerűen hívták elő a szakma igényét arra, hogy megvizsgálja viszonyát saját múltjához, a lehetőségeihez és a nemzetközi trendekhez.

Simon Mariann esszékötetének válogatott tanulmányai résztörténeteket, rövid időszakokat vizsgálnak és mutatnak be. Az írások az elmúlt tíz évben születtek, jellemzően nemzetközi konferenciafelhívásokra vagy külföldi folyóiratok tematikus számaiba készültek. Témájukat a nemzetközi építészettörténeti kutatási trend, mondhatni a tudományos piaci kereslet határozta meg, miközben az írások egy építészettörténeti korszak tudatos áttekintésének a termékei. A válogatás során mégis feltűnt, hogy a nyolc írás két időszak – a hatvanas és a kilencvenes évek – körül sűrűsödik. Összeköti őket a váltás, a változás, politikában, társadalomban és gazdaságban: egyfajta turbulencia, ami megkavarja a dolgokat és új helyzet elé állítja a szakmát.

A rendszerváltás előtt az építőipar a nagy kivitelezővállalatok irányítása alatt állt, akiknek legfőbb törekvése az államilag elvárt hatékonyság volt. A hetvenes években kizárólag az építésiparosításról, a műszaki-technikai fejlődésről, a tervteljesítésről beszéltek. A nyolcvanas években megjelent a magánszektor, és ezzel az addig monolit ipar differenciálódása megkezdődött. 1989 után a mennyiségi szemléletet felváltotta az összetettebb piaci igények kielégítése mint feladat, aminek azonban nem mindenki tudott megfelelni. A 103 nagy állami építőipari vállalat négy kivételével csődbe ment a rendszerváltozás után. A könyvben megszólaló riportalanyok közös jellemzője, hogy mindannyian jól tudtak reagálni az új helyzetre. Minisztériumi főosztályvezető, az első magyarországi vegyesvállalat ügyvezetője, a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat vezetője, a Középületépítő Vállalat vezérigazgatója, a Strabag Hungária igazgatója ... csak néhányukat említve, akikkel Földi Tamás beszélgetett.
Az épületek, az építési tevékenység mindig tükrözi az adott kort, a hatalmi struktúrát és a társadalom változásait. A történészek mégis ritkán foglalkoznak ezzel a területtel. A kötetben az építőipar legbefolyásosabb képviselői mesélnek megélt évtizedeikről, saját sorsukról, lehetőségeikről, a gazdasági-politikai környezet változásáról. Mindez nemcsak érdekes, hanem fontos adalékkal szolgálhat a múlt kutatói számára is. A Több mint egy cég a szerző harmadik riportkönyve, amiből az építőipar múltját és jelenét sokféle nézőpontból ismerhetjük meg.

A könyvben közreadott beszélgetések egy építészetiest-sorozat rendezvényein hangzottak el. Ez már a harmadik ilyen széria volt. Összesen hat estén két-két építész találkozott az érdeklődő publikummal. A kötet tartalmazza a 12 portréfilmet (Borvendég Béla, Zalaváry Lajos, Jankovics Tibor, Pálfy Sándor, Nagy Bálint, Dévényi Tamás, Janesch Péter, Czigány Tamás, Kerényi József, Arnóth Lajos, Tomay Tamás, Vincze László) két DVD-n és a beszélgetések írott, szerkesztett változatát könyv formában.

A könyvben közreadott beszélgetések egy építészetiest-sorozat rendezvényein hangzottak el. Ez már a második ilyen széria volt: a 2005-ös előzmény után 2007-ben került rá sor. Összesen hat estén, két-két építész találkozott az érdeklődő publikummal. A kötet tartalmazza a 12 portréfilmet két DVD-n és a beszélgetések írott, szerkesztett változatát könyv formában.

Családi házat a világ minden részén építenek. A könyv nemcsak érdekes példák bemutatására vállalkozik, hanem a magánélet terének elemzése során megkísérel válaszokat találni a mit, miért, hogyan kérdésekre. A könyv a válaszok sokrétűségét sugallja a közel hetven ház bemutatásán keresztül, amelyeket Japánban, Hollandiában, Spanyolországban vagy éppen Amerikában építettek az elmúlt években. A válogatás szempontja nem a divat, az olvasó nem sztárépítészek világsajtóban publikált épületeinek gyűjteményét veheti kézbe, hanem kénytelen önállóan véleményt alkotni az eddig ismeretlenről. A könyv minden magyar építész és házat építő számára hasznos lehet.

A Népi Kultúra sorozat legújabb, 15. kötete konkrét pincék bemutatásán túl nemcsak azok típusait, építési módjait ismerteti, hanem rávilágít a közösségek életében betöltött szerepére is. A könyv külön fejezetet szentel annak a problémának, amellyel az elmúlt jó fél évszázadban több mint 200 település küzdött és küzd. Ezek között találhatók olyan kis falvak, mint a néhány száz lakosú Cserépváralja, Mályinka, Villánykövesd, olyan városok, mint Pécs, Szentendre, Szekszárd vagy a Főváros egyes kerületei (Budafok, Kőbánya) –Eger városa alatt például mintegy 120 km-es pincerendszer található.

Péter Vladimir a mai magyar fémműves formatervezés vitathatatlanul egyik legjelentősebb alakja. Könyve tárgyszerű és szikár önvallomás, aminek legfontosabb témája azonban maga az életmű. Máté Gábor fotóin megismerhetővé és értelmezhetővé válnak a tárgyak, amelyek végtelen közelségbe kerülhetnek az olvasóval. A tárgy nem kér "történetet", magát magyarázza, megfelelősége közvetlen módon igazolódik. Az ilyen műtárgy természetes érhálózaton keresztül jut a környezet megcélzott pontjai felé. Ott aztán megfogan, gyökeret ereszt, és megkezdi dolgos életét, vagy ha nem rögzül, akkor haszontalan kacattá válik? (Péter Vladimir). A kötetet Vargha Balázs tervezte.

Az elmúlt évtizedekben az öntöttvas kályhák gyűjtése örvendetesen fellendült, így a nagy szakmai hozzáértéssel készített öntészeti remekművek nem az ócskavas telepeken végzik életüket, hanem a gyűjtők megbecsült kincseivé válnak. Könyvünk a kutatók és az érdeklődők számára átfogó útmutató a kályhák megismeréséhez, gyűjtéséhez, helyreállításához és azonosításához. A kályhák formája és díszítménye mellett a belső szerkezetet is bemutatja, megismerteti azokat az újításokat, amelyekkel a 19. században és a 20. század elején modernizálták a kezdetleges vaskályhákat. Könyvünket azoknak ajánljuk, akiket megérintett az öntöttvas kályhák különleges szépsége, és szeretnének többet tudni e díszes és egykoron hasznos fűtőberendezésről.

A zsebkönyv méretű kalauz hatékony segítséget kíván nyújtani a megfelelő otthon kiválasztásához. A szerző, Beszeda Zoltán ezekkel a sorokkal vezeti be művét: "Ajánlom ezt a kis könyvet elsősorban azoknak a leendő bérlőknek és tulajdonosoknak, akik az ingatlant nemcsak értéktartó befektetésként szeretnék kezelni, hanem otthonként is. Ezzel együtt pedig az életminőségük fontos részeként gondolnak rá. Másodsorban az ingatlanforgalmazóknak, hogy e kalauz segítségével jobban megismerhessék ügyfeleik igényeit, és ezen ismeretek alapján személyre szabott ajánlataikkal könnyíthessék meg az ügyfeleik, illetve a saját maguk munkáját."

A pesti Városliget vagy ahogy egykor németül nevezték: a Stadtwäldchen a világ első közparkja, amelyet egy város a saját területén, a saját forrásaiból létesített polgárai számára szabad használatra oly módon, hogy a tervezőt nyilvános pályázat útján választotta ki. A pályázaton díjnyertes Heinrich Nebbien lényegét tekintve megvalósult alkotása pedig nemcsak azért jelentős, mert a maga nemében első a világon, hanem mert a tervei szerinti Városliget a kor népkertjeinek egyik legszebbike, de lehet, hogy a legszebb.

A könyv célja, hogy megismertesse az érdeklődőkkel az eredeti tervet és térkoncepciót, amire a mai Városliget csak nyomokban emlékeztet. Ehhez nyújt segítséget Jámbor Imre szakszerű, de közérthető tanulmánya, amelyben nemcsak a díjnyertes Nebbien-tervet elemzi, hanem a korszak nemzetközi kertművészetéről, a 19. századi közkertek megjelenéséről is ír. A kötet második része Heinrich Nebbien kézzel írt műleírásának fordítása, ami először olvasható magyarul.

Jámbor Imre tájépítész, a Budapesti Corvinus Egyetem nyugalmazott professzora oktató- és  tervezőtevékenysége mellett évek óta foglalkozik a Városliget történetével.

A Városliget eredeti térkoncepcióját Miriam Meyer animációs kisfilmje teszi láthatóvá.