Meggyesi Tamás Ybl-díjas, Széchenyi-díjas építészprofesszor érdeklődése túlmutat az építészeten vagy a 20. századi urbanisztikai gondolkodáson, hosszú ideje filozófiával és jelképkutatással is foglalkozik. Új kötete 13 filozófiai tanulmányt tartalmaz, amik az emberi lét mélységéig hatolnak.
A tanulmányok forrása azok az előadások és beszélgetések, amelyek a Gyakorlati Filozófia Iskolája nyílt oktatási intézményén belül az Advaita Baráti Kör foglalkozásain, valamint a Tabáni Szent Katalin katolikus plébánián hangzottak el. A kettős világnézeti kötődés: a védikus hagyományokat képviselő advaita, valamint a keresztény hagyományok egyidejű jelenléte nemcsak a tematikában, hanem az előadások szemléletében is tükröződik. A beszélgetések kimondatlanul is Hamvas Béla szellemi örökségére támaszkodhattak, aki haláláig hitt benne, hogy a hagyományok sokféleségben azok végső egysége nyilvánul meg. Bede Griffith, a „kelet és nyugat házasságának” apostola szerint pedig a kétfajta látásmód, a kozmikus és a személyes nem szemben állnak egymással, hanem inkább kiegészítik egymást. Ezért is tér vissza egy-egy gondolat – más és más kontextusban – több előadásban is. Ez az, amit utólag a csend visszhangjának neveztem. Mert a valóság „nem annyira látható, mint inkább a csendben meghallható” – mondja Rilke.
Az előadások témái állandó tűnődések nyomán és meditációból születtek. A kötet címe ez is lehetett volna: gondolatok az úton lét terén. Régi megfigyelés, hogy a csend az önmagunkkal való párbeszéd közege. A csend nem „süket”, hanem nagyon is telt, feltéve, hogy az ember nyitva tartja az elméjét és a szívét. A kötet címében szereplő kifejezés arra is utal, hogy a csendnek – ha figyelünk – visszhangja is lehet: megszólal. Rilke szerint, ami a szemlélődésben, az önátadásban vagy az azzal rokon esztétikai élményben feltárul, az nem annyira látható, mint inkább a csendben meghallható. A várakozás és a türelem nem rózsát, hanem felismerést terem! Ilyenkor az ember azon kapja magát, hogy elkezd hallgatózni az őt körülvevő sötét titkokkal szemben. Talán éppen ez az, ami „a csend visszhangjának” tűnik. Néha ez a hang többszólamúvá válik, néha elhallgat, de legtöbbször csodálkozással és bizalommal tölt el. A témákat átszövi egy hallgatag, de konok hit a valóság egységében és szentségében, ami minden rontáson.
Aki ismeri Meggyesi Tamást, annak nem meglepő A csend visszhangja, amit egy önreflektáló, az élet alapkérdéseit kutató gondolkodó oszt meg az olvasóval.
A könyvbemutatóról készült videót ide kattintva nézheti meg >>
