Termék listázás

Eredeti HP nyomtatófej cserekészlet a DesignJet T230, T250, T630, T650, Studio sorozat nyomtatóihoz.

A készlet tartalma:
- Nyomtatófej*
- 38 ml-es fekete tintapatron
- 12 ml-es cián tintapatron
- 12 ml-es magenta tintapatron
- 12 ml-es sárga tintapatron
* A nyomtatófejre vonatkozó garancia 1 év vagy 4000 ml festékátfolyás, attól függően, hogy melyik következik be előbb a beszereléstől számítva.

"There is a problem with the printer or ink system." Mi a teendő, ha a nyomtató kijelzőjén az alábbi hibaüzenet olvasható és milyen esetekben lehet szükség nyomtatófej cserére? A linkre kattintva cikkünkből megtudhatja, hogy mik a leggyakoribb hibák.

A magyar romantika és neoreneszánsz építészet számos jelentős épületet hagyott ránk, ebben a korszakban Wéber Antal szerepe vitathatatlan. Ő a XIX. századi magyar építészet meghatározó építészegyénisége, Ybl Miklós és Szklanitzky Antal pályatársa. Sok épületet tervezett, amelyek a történeti előképekhez való szigorú alkalmazkodás ellenére mégsem váltak szárazzá és unalmassá. Még a historizmust kritikusan bíráló Bierbauer Virgil is elismeréssel szólt róla: "Ybl Miklós körül az azonos akarásúaknak, igen jó ízlésű építészeknek egész csoportja alakult ki. Ott volt közöttük Weber Antal, akinek legfinomabb alkotása a budapesti Váci utcai szerb egyházközségi bérház. Találóan mondották róla, hogy "catói szigorúsággal" ragaszkodott Palladio szelleméhez". Neve azonban mégsem annyira ismert, aminek oka jórészt az, hogy életművét mindeddig nem dolgozták részletesen fel. Ezt a hiányt pótolja Marótzy Katalin monográfiája.

A 19. századi európai fővárosok hihetetlen fejlődésen mentek keresztül, amelyek legfontosabb mintája Haussmann Párizsa volt. A holland szerző néhány európai fővárost (Brüsszel, Párizs, Róma, London, Amszterdam, Budapest) vizsgálva elemzi a nagyvárosias fejlődés európai útját.

Szentkirályi Zoltán neve leginkább Az építészet rövid története c. kétkötetes mű szerzőjeként ismert. A számos kiadást megélt, eredetileg középiskolás tankönyvnek íródott, de egyáltalán nem száraz művet szakemberek és laikusok egyaránt forgatják évtizedek óta. A kiadó Az építészet világtörténete után most vállalkozott rövidebb írásainak kiadására is. Az építészettörténeti és építészetelméleti tanulmányok korábban csak a szűk szakmai közönség számára voltak elérhetők. Szentkirályi Zoltán nem csupán kivételesen nagy tudású és művelt ember volt, de valódi gondolkodó is, akit az építészet alapvető kérdései lázas izgalommal feszítettek. Intellektuális kíváncsisággal kutatta a válaszokat, és próbálta fölfejteni az értelmezés rétegeit. Többek között az elmélet és gyakorlat viszonyát vizsgálja a 15–16. század itáliai építészetében, amikor számos építész – Alberti, Filarete, Francesco di Giorgo – értekezésekben is kifejtette elveit, amit a művekben szeretett volna megvalósítani. Jelentős szerepe volt a barokk építészet értelmezésében és értékelésében, ami generációk gondolkodására hatott. A római San Pietro terének helyes megértése elképzelhetetlen az ő elemzése nélkül. A Technika és forma viszonya az építészetben című tanulmányában három fő elemet különböztet meg, a funkcionális, a tematikus és a művészi elemeket, amelyek megbonthatatlan egysége jellemzi a műalkotást. A másik általános építészetelméleti problémát tárgyaló tanulmány, A térművészet történeti kategóriái Szentkirályi Zoltán  legjelentősebb elméleti munkája. A tanulmány az építészeti tér fogalmát járja körül, elemzi a tér–tömeg, a tér–idő, illetve a tér–tömeg–idő viszonyát, koronként különböző felfogását. Válogatott írásai gazdagítják a hazai építészetelmélet világát, olvasásuk pedig igazi szellemi kalandot jelent.

A könyv hiánypótló az üveg és üvegezett szerkezetek építészeti, építőipari felhasználásával kapcsolatban. Az üveg és az ahhoz kapcsolódó szerkezetek történeti áttekintésétől kezdődően a gyártási technológiákon, beépítési szabályokon és tartószerkezeti felhasználhatóságon, a legfontosabb épületenergetikai adatokon át ad nem csupán elméleti alapot, hanem gyakorlati példákkal beépítési ötleteket is. Óriási előnye, hogy a könyvet hazai szakemberek írták, így nem az idegen szabványoknak megfelelő külföldi szakirodalom fordítása adja a gerincét, hanem a Magyarországon érvényes előírásokra és jogszabályi környezetre támaszkodva ad praktikus tanácsokat és ismeretanyagot az olvasónak.

Az Újrakezdések – Magyar építészet 1956–1969 és 1990–2010 között című kötet a háború utáni Magyarország két nagy korszakváltásáról szól, ami kihatott az építészeti fejlődésre is. A két korszak meglepő párhuzamokat és hasonlóságokat mutat, holott alapvetően más politikai és gazdasági váltásról volt szó.

A korai Kádár-kor a rendszerkorrekció időszaka volt, amely az építészek számára több levegőt és új lehetőségeket ígért. Újragondolását annak, hogyan szolgálhatja a modern építészet szellemében tervező építész a közösséget, hogyan nevelheti, terelheti ízlését, hogy van-e helye a hagyománynak a modern építészeten belül. A politikai stabilizációt követően azonban a mennyiségi és az építőipari szempontok lettek elsődlegesek, miközben egyre halványodott az építészek szerepe, akik csak korlátozottan, bár lelkesen éltek a technika nyújtotta monumentalitás lehetőségével.

Az 1990-es rendszerváltás radikális, és mindenképp pozitív váltást ígért, ráadásul egy olyan irányba, amelybe az építésztársadalom egy része már többé-kevésbé belekóstolt. Ezért aztán mindenki rövid és fájdalommentes átmenetre számított. Az ezredvégen azonban már a globális kapitalizmus jelent meg az országban, magával hozva a kitágult világban felmerülő identitás problémáját. A korlátok nélkül beáramló építészeti minták, formák, anyagok és technikák szükségszerűen hívták elő a szakma igényét arra, hogy megvizsgálja viszonyát saját múltjához, a lehetőségeihez és a nemzetközi trendekhez.

Simon Mariann esszékötetének válogatott tanulmányai résztörténeteket, rövid időszakokat vizsgálnak és mutatnak be. Az írások az elmúlt tíz évben születtek, jellemzően nemzetközi konferenciafelhívásokra vagy külföldi folyóiratok tematikus számaiba készültek. Témájukat a nemzetközi építészettörténeti kutatási trend, mondhatni a tudományos piaci kereslet határozta meg, miközben az írások egy építészettörténeti korszak tudatos áttekintésének a termékei. A válogatás során mégis feltűnt, hogy a nyolc írás két időszak – a hatvanas és a kilencvenes évek – körül sűrűsödik. Összeköti őket a váltás, a változás, politikában, társadalomban és gazdaságban: egyfajta turbulencia, ami megkavarja a dolgokat és új helyzet elé állítja a szakmát.

A rendszerváltás előtt az építőipar a nagy kivitelezővállalatok irányítása alatt állt, akiknek legfőbb törekvése az államilag elvárt hatékonyság volt. A hetvenes években kizárólag az építésiparosításról, a műszaki-technikai fejlődésről, a tervteljesítésről beszéltek. A nyolcvanas években megjelent a magánszektor, és ezzel az addig monolit ipar differenciálódása megkezdődött. 1989 után a mennyiségi szemléletet felváltotta az összetettebb piaci igények kielégítése mint feladat, aminek azonban nem mindenki tudott megfelelni. A 103 nagy állami építőipari vállalat négy kivételével csődbe ment a rendszerváltozás után. A könyvben megszólaló riportalanyok közös jellemzője, hogy mindannyian jól tudtak reagálni az új helyzetre. Minisztériumi főosztályvezető, az első magyarországi vegyesvállalat ügyvezetője, a Fővárosi 3. sz. Építőipari Vállalat vezetője, a Középületépítő Vállalat vezérigazgatója, a Strabag Hungária igazgatója ... csak néhányukat említve, akikkel Földi Tamás beszélgetett.
Az épületek, az építési tevékenység mindig tükrözi az adott kort, a hatalmi struktúrát és a társadalom változásait. A történészek mégis ritkán foglalkoznak ezzel a területtel. A kötetben az építőipar legbefolyásosabb képviselői mesélnek megélt évtizedeikről, saját sorsukról, lehetőségeikről, a gazdasági-politikai környezet változásáról. Mindez nemcsak érdekes, hanem fontos adalékkal szolgálhat a múlt kutatói számára is. A Több mint egy cég a szerző harmadik riportkönyve, amiből az építőipar múltját és jelenét sokféle nézőpontból ismerhetjük meg.

A könyvben közreadott beszélgetések egy építészetiest-sorozat rendezvényein hangzottak el. Ez már a harmadik ilyen széria volt. Összesen hat estén két-két építész találkozott az érdeklődő publikummal. A kötet tartalmazza a 12 portréfilmet (Borvendég Béla, Zalaváry Lajos, Jankovics Tibor, Pálfy Sándor, Nagy Bálint, Dévényi Tamás, Janesch Péter, Czigány Tamás, Kerényi József, Arnóth Lajos, Tomay Tamás, Vincze László) két DVD-n és a beszélgetések írott, szerkesztett változatát könyv formában.

A könyvben közreadott beszélgetések egy építészetiest-sorozat rendezvényein hangzottak el. Ez már a második ilyen széria volt: a 2005-ös előzmény után 2007-ben került rá sor. Összesen hat estén, két-két építész találkozott az érdeklődő publikummal. A kötet tartalmazza a 12 portréfilmet két DVD-n és a beszélgetések írott, szerkesztett változatát könyv formában.

Családi házat a világ minden részén építenek. A könyv nemcsak érdekes példák bemutatására vállalkozik, hanem a magánélet terének elemzése során megkísérel válaszokat találni a mit, miért, hogyan kérdésekre. A könyv a válaszok sokrétűségét sugallja a közel hetven ház bemutatásán keresztül, amelyeket Japánban, Hollandiában, Spanyolországban vagy éppen Amerikában építettek az elmúlt években. A válogatás szempontja nem a divat, az olvasó nem sztárépítészek világsajtóban publikált épületeinek gyűjteményét veheti kézbe, hanem kénytelen önállóan véleményt alkotni az eddig ismeretlenről. A könyv minden magyar építész és házat építő számára hasznos lehet.