Termék listázás

Péter Vladimir a mai magyar fémműves formatervezés vitathatatlanul egyik legjelentősebb alakja. Könyve tárgyszerű és szikár önvallomás, aminek legfontosabb témája azonban maga az életmű. Máté Gábor fotóin megismerhetővé és értelmezhetővé válnak a tárgyak, amelyek végtelen közelségbe kerülhetnek az olvasóval. A tárgy nem kér "történetet", magát magyarázza, megfelelősége közvetlen módon igazolódik. Az ilyen műtárgy természetes érhálózaton keresztül jut a környezet megcélzott pontjai felé. Ott aztán megfogan, gyökeret ereszt, és megkezdi dolgos életét, vagy ha nem rögzül, akkor haszontalan kacattá válik? (Péter Vladimir). A kötetet Vargha Balázs tervezte.

A zsebkönyv méretű kalauz hatékony segítséget kíván nyújtani a megfelelő otthon kiválasztásához. A szerző, Beszeda Zoltán ezekkel a sorokkal vezeti be művét: "Ajánlom ezt a kis könyvet elsősorban azoknak a leendő bérlőknek és tulajdonosoknak, akik az ingatlant nemcsak értéktartó befektetésként szeretnék kezelni, hanem otthonként is. Ezzel együtt pedig az életminőségük fontos részeként gondolnak rá. Másodsorban az ingatlanforgalmazóknak, hogy e kalauz segítségével jobban megismerhessék ügyfeleik igényeit, és ezen ismeretek alapján személyre szabott ajánlataikkal könnyíthessék meg az ügyfeleik, illetve a saját maguk munkáját."

Mindenkinek gondot okoz, milyen házi süteményt készítsen húsvétra, karácsonyra, születésnapra vagy csak egy egyszerű hétvégére a családnak. Baileys-krémes csokoládétorta, rebarbarás sajttortácskák, málnás charlotte babapiskótával, áfonyás pite, mákkuglóf, fahéjas tekercs, diós brownie… csak néhány a sütemények közül, amelyek receptje megtalálható a Négy évszak süteményei között. Az eredetileg németül megjelent könyv az évszakoknak megfelelő recepteket mutat be sok fotóval. Ötleteket és inspirációt kaphatunk a tavaszra, hogyan használjuk fel a nyári gyümölcsöket finom és kívánatos süteményekhez vagy illatos őszi és téli kekszeket és muffinokat is készíthetünk a receptek segítségével. Összesen 54 receptet és számos díszítési ötletet találunk a könyvben.

A szerethető kötet nem pusztán egyszerűen elkészíthető ízletes süteményrecepteket tartalmaz, hanem a sütés örömével is megajándékozhatja olvasóját. Az édes finomságok készítéséhez és azok díszítéséhez sok kreatív ötlet, türelem, jókedv szükséges, mindehhez inspirációt ad a Négy évszak süteményei.

A pesti Városliget vagy ahogy egykor németül nevezték: a Stadtwäldchen a világ első közparkja, amelyet egy város a saját területén, a saját forrásaiból létesített polgárai számára szabad használatra oly módon, hogy a tervezőt nyilvános pályázat útján választotta ki. A pályázaton díjnyertes Heinrich Nebbien lényegét tekintve megvalósult alkotása pedig nemcsak azért jelentős, mert a maga nemében első a világon, hanem mert a tervei szerinti Városliget a kor népkertjeinek egyik legszebbike, de lehet, hogy a legszebb.

A könyv célja, hogy megismertesse az érdeklődőkkel az eredeti tervet és térkoncepciót, amire a mai Városliget csak nyomokban emlékeztet. Ehhez nyújt segítséget Jámbor Imre szakszerű, de közérthető tanulmánya, amelyben nemcsak a díjnyertes Nebbien-tervet elemzi, hanem a korszak nemzetközi kertművészetéről, a 19. századi közkertek megjelenéséről is ír. A kötet második része Heinrich Nebbien kézzel írt műleírásának fordítása, ami először olvasható magyarul.

Jámbor Imre tájépítész, a Budapesti Corvinus Egyetem nyugalmazott professzora oktató- és  tervezőtevékenysége mellett évek óta foglalkozik a Városliget történetével.

A Városliget eredeti térkoncepcióját Miriam Meyer animációs kisfilmje teszi láthatóvá.

„2005. február 4.

Tegnap Kunszt Györgynél voltam. Megpróbáltam összeszedni a szenttel ill. a szakrális térrel kapcsolatos toposzaimat. Eközben valami felviláglik, aminek a nyomán talán el lehet indulni. Ez pedig az a meglátás, hogy a valóság hirtelen megnyíló repedésén vagy hasadékán át feltárulhat valami a lét ismeretlen misztériumából. Ez a valami a feltárulásban a szakrális egy új dimenzióját is képviselheti. Ez történik pl. a mindenkori avantgárdnál, amikor a valóság megszokott, de formálissá vált rendjét valaki felborítja, és egy új világlátás felé nyitja meg az utat. A dekonstruktivizmus felborítja eddigi képzeteinket, rá kíván ébreszteni arra, hogy vegyük észre ennek a rendnek az esetlegességét, álságosságát, és az összeomlás hasadékain át felszivárgó semmit. Éppen ez a „hasadék” az, aminek mélységében a lét elfejtett és elnyomott szentségét, mint istenfélelmet újra meg lehet élni. Egy idő után aztán ez is megfárad, és így halad előre a világ. De nemcsak a „hasadék”, hanem a katarzis mentén is fölsejlik valami a szentből: amikor hirtelen a valóság egészének misztériuma válik egy jelenés tárgyává. Így talán el lehetne jutni az alkotás titkához is, ami a teremtés rokona, és ugyanúgy katarzissal járhat, mint a „műélvezet”. Mindez nem annyira a tér, mint inkább a lét szakralitására utal, ill. arra, hogy miként „történik” a szent, mi az, hogy „felviláglik” (l. splendor veritatis). Heidegger nyomán fontos dimenzió az idő: a szent illékony jelenés, rögzíteni bajos lenne. Istent nem lehet birtokolni, véglegesen megragadni és „jegelni”. Lehet, hogy ez az illékonyság lényeges része a jelenésnek; ráadásul mindig akkor tűnik fel, amikor valami változás következik be, vagyis amikor a stabilnak hitt lét szövete felhasad, és felsejlik a semmi."

A sokak által nagyra becsült és szeretett építészprofesszor személyes naplója ez a kötet. Ezek az írások azonban messze többről szólnak, mint általában a naplók: a világról, benne az emberről egy urbanista szemével. Az érthetőség miatt utólag lábjegyzetekkel is ellátta a szerző. Műfaja heterogén: inkább olvasmányok és szellemi élmények jegyzete, egyidejűleg vallomás, meditáció, tépelődés és mini magánlexikon. Ahogy Meggyesi Tamás bevezetőjében is írja: „Rá kellett jönnöm azonban, hogy objektívnek szánt gondolataim egyáltalán nem függetlenek személyes élményeimtől és világnézeti tépelődéseimtől, amik a magány természetes életjelenségei. Így aztán az inkább jegyzetnek szánt írás végül mégis napló-félévé alakult, ami időnként átmegy konfesszióba. Ilyenkor az ember önmagával beszélget, ez pedig a bölcsek szerint közel áll az imához. Emiatt lehet, hogy ez a napló műfaját tekintve heterogén, de sok olyan élményről és gondolatról is számot ad, amik nem csak az enyémek. Mivel alapképzettségem építészmérnök, de szűkebb – pontosabban tágabb – szakmám az urbanisztika, a témák talán szélesebb érdeklődésre is számot tarthatnak. Így aztán ez a napló nemcsak az életemről és a hitemről, hanem a térről is szól, amiben élünk."

A Napló Meggyesi Tamás 2000–2015 között írt gondolatait tartalmazza, ami a könyvvé szerkesztéskor jegyzetekkel is kiegészült.

Nagy Tamás építész, gondolkodó, tanár több évtizedes alkotói és oktatói tevékenységének tapasztalatait szeretné átadni a könyvben. Alapvetése, hogy a tervezés kimondottan vagy látensen, de mindig valamilyen inspirációs forrásból táplálkozó folyamat, ami tetten érhető a végeredményben is. Léteznek az életútból és a személyiségből fakadó állandóan jelen lévő késztetések, ezekhez járul egy-egy feladathoz kapcsolódó vagy tudatosan választott inspirációs forrás. Inspiráció nélkül elképzelhetetlen az építészeti tervezés, ami elsődlegesen a személyiség mélyrétegeiből táplálkozik (amit persze a racionális tudás képes kiteljesíteni). A kötet húsz projektet ismertet ebből a szempontból. Elsődleges célja az oktatásban támaszt nyújtani a hallgatóknak, hogy legyen bátorságuk a saját inspirációikat felismerni, megérteni és megragadhatóvá tenni. A kétnyelvű (magyar–angol) könyv ezen kívül bemutatja egy építész életművét.

Kötetünk annak a szövegantológiának egy fejezetét tartalmazza, amely eredetileg Architekturtheorie im 20. Jahrhundert: Eine kritische Anthologie (Építészetelmélet a 20. században: Kritikai antológia) címmel 2003-ban jelent meg a Springer Kiadónál. A forrásszövegek szerzői - építészek, művészettörténészek és filozófusok - noha mindannyian az építészettel foglalkoznak, de indítékaik, érdeklődésük iránya igen különböző. A gyűjtemény szövegeit az Olvasó tetszése szerinti sorrendben olvasgathatja. Az álláspontok különbözősége, ellentmondásai remélhetően arra késztetnek majd, hogy mindenki kialakítsa, átgondolja saját véleményét.

A Mezőgazdaság és építészet c. könyv nem másról, mint a mezőgazdasági épületekről szól gazdáknak, kiskerttulajdonosoknak, kertészkedőknek, építészeknek, polgármestereknek, kivitelezőknek. Reischl Gábor posztumusz kötetét tanítványa, Csontos Györgyi szerkesztette könyvvé a fiókban maradt jegyzetekből. A könyv részletesen tárgyalja a birtok épületeit, az állattartás, a növénytermesztés, a tárolás, a kiszolgálóépületek legfontosabb technológiai, funkcionális, szerkezeti ismérveit. Ezek az épületek a gazdálkodás épületei, a gazdálkodó életmód színtere, ahol a "fellegvárnak"; az ember házának is része van az egészben. Egy fejezet foglalkozik az ember házával, ami nem első és nem utolsó épület a birtokon, hiszen "az építendő dolgok közt a paradicsomkarótól az aszaló fedelén át a tornácoszlopig csak fokozati különbség van". A befejező rész megépült példákat mutat be rajzokkal és fotókkal illusztrálva.

Reischl Gábor (1948–2008) a magyar vidéki, ökologikus szemléletű építészet jelentős alakja, a felsőoktatás meghatározó tanáregyénisége. 1999-től haláláig az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tanára és főigazgatója volt, emellett számos tanya, oktató- és mintafarm tervezője. Munkásságáért Kós Károly-díjat, Ybl Miklós-díjat, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét és Kotsis Iván-érmet kapott.

Ez a mű nem egy általános menedzsmentkönyv. Nem pusztán azt a kérdést teszi föl, hogyan kell eredményesen vezetni egy vállalatot, annál mélyebbre tekint. Az első fejezet kiindulópontja, hogy a vizsgálódást önmagunknál kell kezdeni, hiszen bármilyen siker valójában bennünk dől el. Ehhez először őszintén kell válaszolni számos kérdésre. „Amit megígértem, betartom?... Nyitott vagyok az új ötletekre?... A megoldandó problémák kiváltó okát keresem?... Az emberekkel, a problémákkal és a helyzetekkel becsületesen és etikusan foglalkozom?...”– néhány kérdés a könyvből. A második fejezet a cég megismerésével foglalkozik, pragmatikusan végigvezet bennünket a menedzsment legfontosabb fogalmain keresztül a vizsgálati folyamaton. Részletesen tárgyalja a buktatókat, a problémákat és megoldási javaslatokat is tesz. Számos megtanulható eszköz és módszer van, de sok mindenre az élethelyzetek tanítanak. Földi Tamás megosztja velünk harmincéves szakmai tapasztalatait, ami könyvét hitelessé teszi. Nem elvont tudományos attitűddel nyúl a témához, hanem megélt példákon keresztül tárgyalja a vezetéstudomány kérdéseit. Példái többsége az építőanyag-iparból származnak, ami különösen értékessé teszi a könyvet az építőipari cégek vezetői számára.

A könyv olyan, történeti-néprajzi szempontból különleges, figyelemre és megőrzésre érdemes építményekről szól, amelyek egykor mindennaposnak számítottak hazánkban: a barlanglakásokról. E hajlékokban azonban nem szabad csak kuriózumokat látnunk, mert ezek családok százainak, ezreinek lakóhelyei - azaz az emberi létezés terei - voltak és sok esetben még ma is azok. Miért ott és úgy alakultak ki a barlanglakások, ahol és ahogyan létrejöttek? Mitől olyan különleges az alakjuk, szerkezetük? Miért költöztek az emberek a sokszor csak odúnak nevezett hajlékokba?

A magyarországi barlanglakások a népi építészet szerves részét képviselik. A természetes barlangok mellett sokkal gyakoribbak voltak a mesterséges barlanglakások, amiket az emberi kéz alkotta. A vájt barlanglakásokat két főcsoportba oszthatjuk: kőbányászathoz kapcsolódó és löszfalba, löszhomokba épített lakások. Mednyánszky Miklós a könyv első felében ismerteti e két típus sajátosságait számos fotóval illusztrálva.

A kőbányászat révén keletkeztek a legismertebb települések, amelyek kőbe vájt barlanglakásai néha falunyi népességnek adott otthont. A könyv második része a magyarországi barlanglakásos településeket veszi sorra ábécérendben. A barlanglakások bizonyos területeken koncentrálódtak, ilyen volt Budafok, a Dunakanyar és Nógrád, a Balaton környéke és Dél-Dunántúl, ahol a mai napig meglepően nagy számban maradtak meg, a mára jobbára elhagyott lakások. Budafok és Tétény barlanglakásaiban például 1955-ben még 462 család lakott.