Termék listázás

A közelmúltban elhunyt Balogh István építészeti rajzait és akvarelljeit tartalmazza a könyv, gazdag életművéből kiragadott néhány jellegzetes példát. A sikeres építészt, tehetséges grafikust és kedvelt egyetemi professzort tanítványa, Balogh Balázs (aki csak névrokonságban van a mesterrel) mutatja be egy hosszú interjúban, amelyből megtudhatjuk szakmai pályájának legfontosabb állomásait, illetve az építészet, a rajz kapcsán megfogalmazott gondolatait. „Az építészet térbeli művészet. A teret azonban nem lehet ábrázolni, mivel üres és szinte megfoghatatlan. Amit ábrázolni lehet, azok a teret határoló felületek, akár épülettömegről, akár belső térről van szó. Az épülettömeget a végtelen tér veszi körül, ennek formáját tehát az épület felülete határozza meg. A belső teret is a felületek zárják körbe, ezért itt is a felületek ábrázolásával dolgozhatunk. Mi jellemzi a felületet? Az anyag, amely létrehozza őket. Az anyagok elhelyezése, toldása, összeszerkesztése rajzban ábrázolható és így ez a rajzolat egyúttal a teret is kifejezi." – olvasható a könyvben. A könyv döntő része azonban virtuóz és erőteljes rajzait tartalmazza, ami mögött egy érzékeny művész személyisége tapintható ki.

A kötet a kiadónál magyar nyelven is elérhető.

Otto Wagner Loos, Hoffmann és Olbrich mellett a 19–20. század fordulóján a bécsi építészet jelentős alakja, a Wiener Sezession vezető egyénisége. A kötet építészeti írásait tartalmazza, köztük legnagyobb hatású építészetelméleti művét, a Modern építészetet, amelyek először olvashatók magyarul. A szövegeket tervrajzai és megépült épületeinek fotói illusztrálják.

A magyar romantika és neoreneszánsz építészet számos jelentős épületet hagyott ránk, ebben a korszakban Wéber Antal szerepe vitathatatlan. Ő a XIX. századi magyar építészet meghatározó építészegyénisége, Ybl Miklós és Szklanitzky Antal pályatársa. Sok épületet tervezett, amelyek a történeti előképekhez való szigorú alkalmazkodás ellenére mégsem váltak szárazzá és unalmassá. Még a historizmust kritikusan bíráló Bierbauer Virgil is elismeréssel szólt róla: "Ybl Miklós körül az azonos akarásúaknak, igen jó ízlésű építészeknek egész csoportja alakult ki. Ott volt közöttük Weber Antal, akinek legfinomabb alkotása a budapesti Váci utcai szerb egyházközségi bérház. Találóan mondották róla, hogy "catói szigorúsággal" ragaszkodott Palladio szelleméhez". Neve azonban mégsem annyira ismert, aminek oka jórészt az, hogy életművét mindeddig nem dolgozták részletesen fel. Ezt a hiányt pótolja Marótzy Katalin monográfiája.

A Historizmus c. könyv az újkor, a kialakuló polgári társadalom építészetéről szól, nagyjából a XVIII. század közepétől a XX. század második évtizedéig, az első világháborúig tart. Első fejezetében az általános építészettörténeti összefoglaló kívánja bemutatni a kort, annak társadalmi, kulturális körülményeivel együtt. Részben ide kívánkozott az a terjedelmes bevezetés, amely elhagyhatatlan bármely építészettörténeti kor bemutatásakor. Az építészeti fejlődést elemző fejezet, a funkcionális, szerkezeti és formai változások, az építészettel foglalkozó számára az építészeti igények, feladatok és megoldások áttekintő jellegű rendszerét adja. Az anyagokra, szerkezetekre, a technológiára és az ezekből is következő formára, térszervezésére, tömeg és homlokzatalakításra vonatkozó összefoglalások már szorosabban kapcsolódnak a történeti kifejtéshez, ezért ezeket a történet részletes tárgyalása előtt foglaljuk össze. Művészettörténész szemmel, vagy társadalomtudósként a hangsúlyok máshová is helyeződhetnek, de a tankönyv jelleg feltételezi a tantárgyi környezetet.

A további három fejezet a historizmus kialakulását, fénykorát és elmúlását taglalja. A "historizmus" szó értelmezése itt szorosan a vizsgált korszakra vonatkozik. A tárgyalás módja részben felsorolás, részben részletes elemzés. A magyar építészet megfelelő korszakának ismertetése során a nemzetközi példáknál részletesebb, de a teljes magyar építészettörténetnél szűkebb tárgyalás volt a cél. A historizmus építészete hazánkban európai színvonalú, megismerése és megértése ezért kiemelkedő fontosságú.

Az építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei. A szerzők többsége sajnos már nincs közöttünk, de Hajnóczy Gyula, Szentkirályi Zoltán, Szűcs Margit, Sódor Alajos, Zádor Mihály a könyveken keresztül mégis velünk élnek és hatással vannak ránk. Gondolataik semmit sem veszítettek elevenségükből, amin átsüt a téma iránti elkötelezettségük és szeretetük. Büszkék vagyunk rá, hogy a könyveket újra kiadhatjuk és a múlt megismerésének vállalkozását továbbvihetjük. Jelen kötet szerzője, Kalmár Miklós fent említett professzorok tanítványa, szellemében ugyan azt folytatja, mint elődei.

Újra kapható Sódor Alajos: Gótika című könyve, az Építészet története c. sorozat tagjaként

A gótika Nyugat- és Közép-Európa középkori művészetének második nagy stílusa. A „gótika”, „gótikus művészet” elnevezés a korai reneszánsz kor történelmi tévedésén alapszik. Lorenzo Ghiberti (1378–1455) „Commentarii” című művében írja, hogy az antik művészet aranykora után egy barbár periódus, a középkor következett értéktelen, rossz művészeti produkcióival. Ennek a rossz művészetnek a megteremtői Vasari szerint a gótok voltak. A romantika, amelynek a középkor iránti nosztalgiájában a gótika központi szerepet töltött be, rehabilitálta először a középkor e legnagyszerűbb stíluskorszakát. Ettől kezdve a művészettörténeti irodalom és a 19. sz. második felében a műemlékvédelem is, egyre fokozódó érdeklődéssel fordult feléje. Ma már elismert tény, hogy a gótika a feudális társadalmi rend művészetének szintézise. Európa művészeti fejlődésének az a korszaka, amikor a középkor embere – az antiknál magasabb síkon – újra felfedezte a természet és az élet szépségeit, megteremtette a városi életformát, amely melegágyává vált az európai civilizáció és kultúra alapjait lerakó polgári öntudatnak.

Kiindulási pontja Franciaország, az Île-de-France-ban kialakult katedrális gótika, ami aztán a 13. sz. folyamán Európa nyugati felében rohamosan elterjedt és a világi és egyházi, az imperiális és szakrális hatalom összefonódását jelképező hatalmas, reprezentatív katedrálisépítészetben realizálódott.

A sorozatot megújult külsővel, olvashatóbb tipográfiával adjuk közre. Az Építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei. A szerzők többsége sajnos már nincs közöttünk, de Hajnóczy Gyula, Szentkirályi Zoltán, B. Szűcs Margit, Sódor Alajos, Zádor Mihály a könyveken keresztül mégis velünk élnek és hatással vannak ránk. Gondolataik semmit sem veszítettek elevenségükből, amin átsüt a téma iránti elkötelezettségük és szeretetük.

Golda János meghatározó személyisége az építészek közösségének. Életművében az általa tervezett házak és pályázatok mellett a különböző szakmai közösségekben való jelenléte is kiemelkedő hatású. Mindez tetten érhető, ha időben tekintjük végig – indulunk a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Bercsényi Kollégiumban végzett szervező tevékenységétől, ami elviszi a Miskolci Műhely és a Kollektív Ház létrehozásáig, onnan a MÉSZ Mesteriskolájában végzett aktivitásáig és a Piarista Rendben végzett főépítészi tevékenységéig –, akár olvassuk opponenciáit, konferenciaelőadásait, tapasztaljuk empátiáját a diplomabizottságokban a győri építészképzéstől a BME-n keresztül Debrecenig. Munkáiban ugyanakkor jól érzékelhető egy olyan attitűd is, amely nyitott számos irányba, vonzódik az új felvetések és a mai kor számtalan új elképzelése iránt, mégis értékrendjében klasszikus és szilárd. Építészete, ahogy ő maga is, őszinte, természetes, egyszerű, a közösségért munkálkodó elhivatottság példája.

Golda János építész életműve vitathatatlan értéke a magyar építészetnek. A róla készült könyv Somogyi Krisztina szerkesztő többéves munkájának eredménye, amelyet Vargha Balázs grafikus öntött végleges formába.

A könyv szabad tereket mutat be Európából, amelyeket ismert és kevésbé ismert tájépítészek terveztek olyan városokba, mint Kalmar és Kabelvag vagy London és Barcelona. A 2000 és 2005 között elkészült projektek közül a Topos International Review of Landscape Architecture and Urban Design folyóirat szerkesztői válogattak. A legjobb tájépítészeti munkákból összeállított válogatás négy fejezetre oszlik. A parkok közül megismerhetjük a londoni Millenium park, a barcelonai Diagonal park, vagy a grazi Alpesi kert beépítését. A szabad városi terek, közterek fontos területei a városi létnek, amik az utóbbi időben nagyobb figyelmet is kaptak. Ezek közül is figyelemre méltó a berlini kormányzati negyed, a Tate Modern külső terei Londonban, a Place du mai 1945 Lyonban. A tengerparti sétányok szép példája a malmöi, míg az emlékhelyek közül a londoni Diana-kút környékét említhetjük a Hyde parkban. A kötet példái Európa tájépítészetének gazdagságát és sokszínűségét mutatják be és bizonyítják, hogy a tájépítészet Európa sok országában ma már a várostervezés vezető diszciplínája, ami rangot szerzett magának. Az Európai tájépítészet/European Landscape Architecture c. könyv két nyelven, angol/magyar szöveggel jelent meg.

A tankönyv részletesen tárgyalja az új épületek sík- és mélyalapozását, valamint a meglévő épületek alaptest-megerősítésének lehetőségeit.

E könyv szokatlanul hosszú követéses kutatás eredményeként egy szép értelmiségi szakág, az építészet zömmel a '70-es évek elején induló képviselőinek pályaútját mutatja be az indulástól a jelenkorig. A műfaj, amiben a bemutatás történik, leginkább a szociálpszichológiai esettanulmány műfajába tartozik, néhány szociológiai megfigyelés kíséretében, esetenként és időnként kinagyított történeti hátérrel.

A szerzők tíz éve Budapesten élő német építészek, akik könyvet írtak a városról. A 250 épületet bemutató kötet 2012-ben jelent meg német nyelven Berlinben, a DOM publishers kiadónál. A könyv formátuma jól kezelhető, tartalma könnyen áttekinthető. Néhány bevezető tanulmány után a szép fotókkal illusztrált rövid épületbemutatások következnek városrészenként csokorba szedve: 200 az utolsó húsz évben épült kortárs épület, 50 pedig a szocializmus, a Bauhaus, és a szecesszió időszakából. Tartalmazza az összes olyan épületet, amire méltán büszkék lehetünk.