Termék listázás

E könyv szokatlanul hosszú követéses kutatás eredményeként egy szép értelmiségi szakág, az építészet zömmel a '70-es évek elején induló képviselőinek pályaútját mutatja be az indulástól a jelenkorig. A műfaj, amiben a bemutatás történik, leginkább a szociálpszichológiai esettanulmány műfajába tartozik, néhány szociológiai megfigyelés kíséretében, esetenként és időnként kinagyított történeti hátérrel.

A szerzők tíz éve Budapesten élő német építészek, akik könyvet írtak a városról. A 250 épületet bemutató kötet 2012-ben jelent meg német nyelven Berlinben, a DOM publishers kiadónál. A könyv formátuma jól kezelhető, tartalma könnyen áttekinthető. Néhány bevezető tanulmány után a szép fotókkal illusztrált rövid épületbemutatások következnek városrészenként csokorba szedve: 200 az utolsó húsz évben épült kortárs épület, 50 pedig a szocializmus, a Bauhaus, és a szecesszió időszakából. Tartalmazza az összes olyan épületet, amire méltán büszkék lehetünk.

1999-ben jelent meg az Energiatudatos építészet c. könyv. Az első kiadás óta az épületenergetika területén számos változás történt.

A tudományos igényességgel megírt, de könnyen érthető ismereteket tartalmazó kötet célja, hogy az olvasó, legyen akár építészeti, akár épületgépészeti szakirányú végzettségű vagy „csak” egy érdeklődő építtető, beruházó, döntéshozó, át tudja látni az energetika, a komfort, a környezetvédelem szempontjából is jó épületek létesítésének lehetőségeit és korlátait. A könyv segít abban, hogy a társtervezők tolmács nélkül értsék egymást. Ehhez áttekintést nyújtanak az építészeti koncepció, az épületszerkezet, az épületgépészet, a megújuló energiák hasznosítása, a városi terek néhány kérdése az életciklus-elemzés kérdéseiről és ezek összefüggéseiről szóló fejezetek.

A digitális építészet c. könyv az emberiség történetének új fejezetéről, a digitális korról szól, ami ugyan a közelmúltban kezdődött, de mára mindent áthatóvá vált. Talán az 1950-es évektől datálhatjuk, amikor a kibernetika eszméje a művészeti diskurzusok témájává vált, a 60-as években pedig már felmerült a kérdés, hogy lehetséges-e létrehozni olyan gépet, ami segít a tervezésben. Az áttörést az 1990-es évek hozták meg, amikor a személyi számítógép bárki számára elérhetővé vált és egyre több építész is elkezdte használni a digitális vívmányokat. Marcos Novak építész folyékony építészet a kibertérben c. esszéje már előrevetíti a digitális építészet végtelen, eddig soha nem tapasztalt formai lehetőségeit. A Digital Dreams átalakuló jövőt és új módszereket kínál.

Mára a parametrikus és a generatív tervezésben elvek sokasága alakult ki a felületeket létrehozó, új formákat megalkotó építészettel kapcsolatban. Az épületek külseje létrehozható számítógéppel vizualizált, összekötött felületek soraként, a megvalósítás során pedig a gépi utasítások közvetlenül a gyárba küldhetők, ahol az elemek valós méretben elkészülhetnek. Ma egy olyan világban élünk, ahol a kibertér, a virtualitás, a biotechnológia sőt a nanotechnológia is hatást gyakorol az építészetre. A számítástechnika azonban kétélű fegyver.

A könyv bepillantást szeretne engedni a digitális építészet világába és bemutat néhányat a legérdekesebb tervek közül. Megismerhetjük belőle számos építész gondolatait, rögeszméit, kinyilatkoztatásait és ambícióit. Az itt szereplő tervek illusztrálják legjobban a digitális építészet széles körű és egyre tágabbá váló fogalmát. A könyv az építészek új generációjáról szól, amelynek tagjai kiaknázzák a digitális rendszerek nyújtotta lehetőségeket. A digitális tervezés bizonyos mértékben mára már minden építészirodában megjelent, de még rengeteg felfedeznivaló maradt, a technológiákban pedig sok lehetőség rejlik mind a szakma, mind a megrendelők számára. Miközben a digitális világ számos félelemmel és vészjósló jövővel terhes, nem vitathatjuk, hogy a gondolkodás és kreativitás új távlatait nyitja meg. A számítógép azonban nem helyettesítheti az embert. Az ember feladat, hogy a digitális cunami mindent elsöprő erejét fékezve, pusztító támadását kivédve megőrizze az építészet lényegét, hogy az ember számára élhetőbb házakat, városokat, környezetet teremtsen.

Tudósok tudáskészletéből másképpen

Talán e három egymás után rakott szó fejezi ki leginkább azt, hogy miről szól ez a különleges könyv, amely Krizsán András következetes szervező munkájával a ma már értelmiségi-szakmai körökben sokak számára közismert „Csütörtöki Iskola” meghívott „tanárainak” előadásait, beszélgetéseit közli, sajátosan szerkesztett formában. Az első, efféle „homálybogozásokat” az azóta Magyar Örökség Díjjal elismert Kemény Bertalan kezdeményezte. Ő már nincs köztünk, de beszélgetnivaló közös szellemi kincs és rejtett dimenzió maradt bőven. S a ma oly divatos „élethosszig tartó tanuláshoz” pontosan ilyen „csütik” és ilyen könyvek kellenek. Próbálják ki a kedves olvasók, tanártársak, fiatal és szenior iskolatársak! Őszintén és jó kedvvel ajánlom figyelmükbe!

A park szó eredetileg olyan, növényekkel gazdagon beültetett zöldterületet jelöl, amely mesterségesen kialakított, az ember számára a természeti környezet idillikus voltát idéző, mégis művi világ. Őse a gondozott kert, amely valahol paradicsomi állapotokra, az Édenkertre utal. Az őrzöttség összekapcsolása a park szóhoz tapadó idillikus életérzéssel az ingatlanfejlesztők kedvence, marketingfogása – tulajdonképpen „ellopták” a park jelentéstartalmát. Ezek közé a városi termékek közé tartozik a „lakópark” fogalma is, amely a nagyvárosi – hazánkban különösen a budapesti – lakásépítés meghatározó formájává vált.

Az elmúlt 15 évben (nagyjából 1995–2010 között) közel 40 000 lakóparki lakás épült Budapesten. Ez a szám ugyan jelentősen elmarad az összes lakótelepi lakás mennyiségétől, azaz a mintegy 200 000-es lakótelepi lakásszámtól, mégis elég sok ahhoz, hogy a városi terek átalakulása szempontjából is górcső alá vegyük. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a házak közötti tér milyen mértékben változott meg a hagyományos városi utcához, de még a lakótelepek sokszor üresnek tűnő tereihez képest is.

A Budapesti lakóparkok című kötet Dr. Schneller István vezetésével a Corvinus Egyetem Településépítészeti Tanszékén végzett kutatások alapján született. Ehhez hasonló tényszerű, értékelemző munka még nem jelent meg a lakásállományt átíró legújabb beépítésekről, a lakóparkokról. Számos tanulsággal szolgál a jövőbeli beruházók, hatóságok és az építészek számára.

A Berlinben, 1890-ben megjelent mű Hermann Rückwardt német építészeti fényképész 60 fénynyomatát tartalmazza. Olyan budapesti épületeket mutat be, amelyre a kor méltán büszke volt, csakúgy, mint híres építészeire: Ybl Miklósra, Wéber Antalra, Hauszmann Alajosra, Feszl Frigyesre, Steindl Imrére. Ennek a lapokból álló kiadványnak könyvbe kötött reprint kiadása a jelen kötet, amely megismertet fontos épületeink akkori állapotával.

Az Edvi Illés Aladár főszerkesztésében, 1896-ban, a Millennium Kiállításra megjelent könyv reprint kiadása. A Budapest műszaki útmutatója 1896 című vaskos kötet megírását és kiadását a Magyar Mérnök és Építész-Egylet választmánya határozta el 1895-ben, hogy számba vegyék és szélesebb körben is megismertessék a székesfőváros nevezetesebb technikai alkotásait. Azért is szükség volt erre, hogy "a millennium évében tartandó első magyar országos technikus kongresszuson résztvevő és a külföldről idejövő kartársaknak a szóban forgó technikai alkotások tanulmányozását megkönnyítse s egyben a székesfőváros mai kulturális állapotának a jövőben való méltatására megbízható forrásmunkát szolgáltasson." Külön fejezet foglalkozik a város- és folyószabályozással, a köz- és magánépületekkel, a közegészségüggyel, a közlekedésüggyel és az iparral. A munkát számos táblázattal, rajzzal és fotóval támasztották alá. A kötet az egyik legfontosabb forrásmű a korszakot kutató várostörténészeknek, művészettörténészeknek.

A barokk megértését számos előítélet gátolja. Sokan csak a formák öncélú játékát, a hivalkodóan gazdag alakítást, a megtévesztő látványosságot, a mesterkéltséget, a zsúfolt díszítést látják. Pedig a barokk építészet ennél jóval összetettebb, mélyebb, intellektuálisabb. Míg a reneszánsz feladata az volt, hogy az egyszerű testté összefogott, tisztán kimetsződő tömeget körülzárja, addig a barokk nem lehatárolni akar, nem elválaszt, hanem közvetít. A barokk homlokzat a külső és a belső, a tömeg és a tér között létesít kölcsönösen egymásra utaló, szerves kapcsolatot. A közvetítő funkció miatt kilép a térbe, meghajlik, törik, hullámzó mozgásba lendül, és erős plasztikájú tagozatokat, a síkot megbontó ornamenseket hord. Ám a barokkban ez korántsem öncélú. A formálás ma már szertelennek tűnő túlzásait a kor szemléletéből fakadó racionális szándék, az okság törvénye motiválta. A könyv ehhez, a felszín mögött meghúzódó mélyebb összefüggés megértéséhez vezet el számos konkrét épület részletes elemzésén keresztül. Megismerhetjük a nagy barokk mesterek, Carlo Maderno, Lorenzo bernini, Francesco Borromini, Carlo Rainaldi, Louis Le Vau, Jules Hardouin-Mansart stb. életművét, és kitér Itália mellett számos ország barokk építészetére is.

Az Építészet története sorozat kötetei negyven éve az Építészmérnöki Kar alaptankönyvei és szervesen beépültek építészeti kultúránkba. A szerzők többsége sajnos már nincs közöttünk, de Hajnóczy Gyula, Szentkirályi Zoltán, Szűcs Margit, Sódor Alajos, Zádor Mihály a könyveken keresztül mégis velünk élnek és hatással vannak ránk. Gondolataik semmit sem veszítettek elevenségükből, amin átsüt a téma iránti elkötelezettségük és szeretetük. A kiadó eltökélt szándéka, hogy nem hagyja veszni ezt a szellemi értéket és könyv formában, újra feldolgozva, továbbra is közreadja a műveket. Jelen kötet Szentkirályi Zoltán örökérvényű Barokk című könyve, amely két generációnak nyújtott eligazítást a 17. század építészetében.

Bán Ferenc építészeti munkássága különleges helyet foglal el az utóbbi évtizedek hazai építészetében. Épületei, tervei egyediek, irányzatokba nem vagy csak ritkán illeszthetők, mindegyik a tévedés kockázatát is bátran vállaló, invenciózus kísérlet. „Bán Ferenc építészetéről mindig ugyanaz jut az eszembe: a szabadság” – fogalmazott Sulyok Miklós és valóban, szellemi értelemben valamennyi munka ezt azt alkotói hozzáállást tükrözi. Építészetének különlegessége az az asszociációs képesség, amely szabad átjárást enged meg akár egyetlen művön belül is szikár struktúrák, archetipikus vagy geometriai formai adaptációk, vagy éppen organikus, természeti analógiák között. Jól látható ez már korai művén, a nyíregyházi Megyei Művelődési Központ épületén is.

A kötet Bán Ferenc a 60-as évektől napjainkig tartó építészeti életművének rekonstrukciójára és értelmezésére tesz kísérletet. Az életmű korszakait a hazai és nemzetközi kontextussal összevető tanulmány segíti a múlt és a jelen folyamatok jobb megértésében. Nem tér ki részletesen minden épületre, de a könyv végén valamennyi lényeges épületről és tervről elérhetők minimális információk. A sok rajzzal és archív fotóval illusztrált reprezentatív kötet angol–magyar kétnyelvű kiadásban jelent meg.