A malom őrlésre alkalmas szerkezet, ami valamilyen energiaforrás, esetünkben a patakok vize, felhasználásával működik. A vízigépek alkalmazása Európában már a 11-13. században technikai forradalmat idézett elő, mert a motorok világának kezdetét jelentette, s a magyar történelem forrásaiban is a 14-15. századtól egyre gyakrabban tűnnek fel a vízimalmok.
Ma már csak nagy ritkán láthatunk egy-egy véletlenül megmaradt vízimalmot, a hagyományos malomtípusok közül mára eltűntek a hajómalmok és a taposómalmok. Éppen ezért féltve kell ezeket őrizni, mint a népi technika értékes tanúit. Ezért csak üdvözölhetjük azokat a kutatókat, akik időt és erőt áldoznak a letűnt világ malomiparának feltárására. Ozsváth Gábor Dániel több, mint két évtized óta szenvedélyesen kutatja a székelyföldi és erdélyi vízimalmok történetét, s eddig is értékes tanulmányokat közölt e témakörben. Ez a kötet folytatását jelenti eddigi munkásságának, de több is annál, mert a szakmaiság, szakszerűség elmélyítésével találkozunk e könyvében.
A kötet nagyobb részét a szerző a patakmalmok sokféleségének bemutatására fordítja, mint a lisztelőmalmok, kásaőrlők, paprikaőrlők, olajütőmalmok, almatörők, és pálinkafőzők. A legfontosabb, a lisztelőmalmokról olyan szakszerű leírást nyújt, amely bevezeti az olvasót a malom fejlődésének technikai részleteibe, nem megfeledkezve a társadalmi vonatkozásokról sem.
