Az Országgyűlés tekintettel arra, hogy a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövő generációk létét és számos faj fennmaradását, ezért az Alkotmányban foglaltakkal összhangban megalkotta – az 1996. elején hatályba lépett - a jelenleg is használatos, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt.
A törvény célja volt az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet elemeinek és folyamatainak védelme, a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosítása, ezért a kiszámíthatóság és a méltányos teherviselés elve szerint megfelelő kereteket teremtett az egészséges környezethez való alkotmányos jogok érvényesítésére. A törvény hatálya nem csak az élő szervezetekre (életközösségeik), hanem a környezet élettelen elemeire, valamint azok természetes és az emberi tevékenység által alakított környezetére is kiterjedt. A környezetvédelmet szabályozó törvény szerint környezeti elem: a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői; környezet pedig: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete;
Mindezzel a környezetvédelmi törvény megadta a kereteket az épített környezet alakításának és védelmének további törvényi részletszabályaihoz. A környezetvédelmi szabályozás szerint az épített környezet védelme kiterjed a településekre, az egyedi építményekre és a műszaki létesítményekre is azzal, hogy a települések területén a környezet terhelhetősége és a településrészek rendeltetése alapján a rendezési tervben övezeteket kell meghatározni. Az övezetekre vonatkozóan pedig előírja, hogy az egyes övezetekben folytatható tevékenységek csak a környezetterhelés jellege alapján meghatározott védőtávolság, védőterület megléte és a védelmi előírás megtartása esetén engedélyezhetők. Előírja továbbá, hogy a település területén zöldterületeket, védőerdőket kell kialakítani és fenntartani.
Teljesen új szemléletet tükröz, hogy a környezetvédelmi törvény, mint egy kerettörvény határozta meg, hogy a természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a területfejlesztési koncepciókban, a területrendezési és településrendezési tervek elkészítése során a bennük foglalt elképzelések várható környezeti hatásait is fel kell tárni, és értékelni, a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket környezetvédelmi fejezetben - vagy önálló környezetvédelmi tervben, illetőleg programban - kell rögzíteni.
Ezek a gondolatok alapozták meg az épített környezet alakításának és védelmének új szabályait a kidolgozás során.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló - 1998. január 1 - én hatályba lépett - 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) alapvető kiinduló gondolata az volt, hogy a korábban hatályos, döntően igazgatási szemléletű törvényt - teljes összhangban a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel - a környezet elemeinek és folyamatainak védelmét, a fenntartható fejlődés környezeti elemeinek biztosítását szem előtt tartó szabályozással váltsa fel.
Ezért döntő változást jelentett, hogy a törvénybe rendező elveként az épített környezet fogalma került bevezetésre, s történelmileg először kötődik össze a környezet ügye és az építés ügye. A környezeti értékek komplex védelme ugyanis csak úgy valósulhat meg, ha az értékvédő szemlélet a törvény egészét áthatja.
Európai szemléletet tükrözött a törvényben az a szándék is, mellyel az Alkotmány alábbi nagyon fontos alapelvei kerültek beépítésre rendelkezéseibe:
- a közösségi és magántulajdon egyenjogú és egyforma védelmet élvez, valamint azt, hogy
- az állampolgároknak joga van az egészséges környezethez és ennek érvényesülését az állam szavatolja.
Mindezekből az következik, hogy a tulajdonost területének használatában, illetve az ingatlanával történő rendelkezésben csak kivételes esetekben, más tulajdonosok vagy a közösség érdekeinek védelmében, és csak oly mértékben szabad korlátozni, akadályozni vagy valamely tevékenység tűrésére kötelezni, amilyen mértékben az elkerülhetetlen és akkor is csak kárának vagy ingatlana értékcsökkenésének egyidejű megtérítése mellett.
Alapelvnek tekintődött továbbá az épített környezet alakításában, védelmében és használatában résztvevők jogbiztonsága, az alapvető szabályozások törvényi megerősítése. Fontos cél volt, hogy az építés folyamatával érintett felek mindegyikének biztosítani kell a jogait, a jogorvoslat módját és növelni kell a folyamatok, döntések nyilvánosságát is.
Meg kell említeni azt is, hogy az európai államok építési jogszabályai még korántsem voltak ekkor egységesek. Az Európai Közösségen belüli rendezés irányelvei hivatalosan már 1989. elejétől léteztek, de ebben az építőipar műszaki szabályozásának olyan egységesítésére törekedtek, amely a termékek és tevékenységek szabad áramlását teszi lehetővé, de megköveteli az építmények biztonságosságát és a közjó érvényesülését segíti.
Tekintettel arra, hogy magyar jogszabályban az épített környezet fogalma, illetve az épített környezet alakítása és védelme eddig még nem került meghatározásra, szükséges volt az Étv. szabályozási körébe tartozó ezen tevékenységek egyértelmű és deklaratív felsorolása. Az Étv. az építésügybe tartozóan rendelte
- a települések területének rendezését (településrendezés),
- a településrendezés tervezését (településtervezés),
- az épületek, műtárgyak és más építményfajták (építmények) építési előírásainak kialakítását,
- az építmények építészeti-műszaki tervezését (építészeti-műszaki tervezés),
- az építmények kivitelezését,
- az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek minőségi követelményeinek kialakítását,
- az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítását, valamint az építészeti örökség védelmét,
- a települések zöldfelületeivel kapcsolatos munkákat,
- az a)-h) pontok körébe tartozó kutatást, műszaki fejlesztést és ezek eredményének alkalmazását,
- az a)-i) pontokban foglaltakkal kapcsolatos feladatokat, hatásköröket és hatósági jogköröket, továbbá
- az a)-j) pontokban foglaltakra vonatkozó szabályok megállapítását, alkalmazásuk ellenőrzését és érvényre juttatását.
Az Étv. az épített környezet egészét átfogta, azzal a jogtechnikailag és szakmailag elkerülhetetlen szűkítéssel, hogy a közlekedési, távközlési, közmű- és energiaellátási, vízi és bányaműveléssel kapcsolatos (ún. sajátos) építményfajták, valamint a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek speciális előírásai tekintetében a törvényt a rájuk vonatkozó külön törvényekkel együtt kell alkalmazni. Amennyiben azok a sajátos építmény vonatkozásában rendelkezést nem tartalmaznak, illetve nincs erre vonatkozó külön jogszabály, úgy az Étv. rendelkezéseit kell rájuk is alkalmazni.
A fogalom-meghatározásokkal az Étv. régi hiányt pótolt. Ezek a fogalmak az épített környezet alakításának és védelmének azon alapfogalmai, amelyek egységes használata és értelmezése mind az átmeneti, mind a jövőbeni szabályozás nélkülözhetetlen feltétele. Ilyen fogalomként jelentek meg magyar joganyagban elsőként pl. az alábbi fogalmak:
Akadálymentes: az épített környezet akkor, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük.
Épített környezet: a környezet tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely elsődlegesen az egyéni és a közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja.
Közterület: közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet a rendeltetésének megfelelően bárki használhat, és az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván. Egyéb ingatlanoknak a közhasználat céljára átadott területrészére - az erről szóló külön szerződésben foglaltak keretei között - a közterületre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. Közterület rendeltetése különösen: a közlekedés biztosítása (utak, terek), a pihenő és emlékhelyek kialakítása (parkok, köztéri szobrok stb.), a közművek elhelyezése.
Sajátos építményfajták: az épületnek nem minősülő közlekedési, hírközlési közmű- és energiaellátási, vízi-, a bányaműveléssel kapcsolatos, továbbá az atomenergia alkalmazására szolgáló építmények
Az Étv. ugyancsak teljesen új vonása volt, hogy megfogalmazta azokat a legáltalánosabb követelményeket, amelyek teljesülését az épített környezet alakítása során - a településrendezéstől a konkrét építésig - következetesen biztosítani szükséges. A felsorolt követelmények az intézkedések tudatos, tervezett voltát; a környezet egészével szemben támasztott társadalmi érdekek és igények figyelembevételét; a környezeti, műszaki, használati, biztonsági és értékvédelmi előírások betartását és az eljárások, illetőleg intézkedések teljes nyilvánosságát és közösségi ellenőrizhetőségét emelte ki. Kihangsúlyozta, hogy az épített környezet alakítását és védelmét:
- a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-műszaki tervek alapján,
- a jogszabályokban előírt építészeti, műszaki, biztonsági, egészségügyi, rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi követelményekkel összhangban,
- a humánus környezetre és az esztétikus kialakításra tekintettel, valamint
- a résztvevők - építtetők, tervezők és kivitelezők - együttműködésével
kell megvalósítani és gondoskodni kell az érdekelt állampolgárok, szervezetek megfelelő tájékoztatásáról, és lehetőséget kell adni részükre véleménynyilvánításra és javaslattételre.
Az államigazgatási rendszer átalakulása szükségessé tette, hogy az Étv. egyértelműen és elhatárolható módon rögzítse az állami és az önkormányzati szervezetek feladatait. Ennek keretében meghatározta az állam, az Országgyűlés, a Kormány és a miniszterek feladatait is.
Az épített és természeti környezet alakítására és védelmére vonatkozó általános irányítási feladat- és hatáskörét a Kormány az építésügyért felelős miniszter útján látta és látja el. Az Étv. - a jelenlegi jogszabályokkal összhangban - ezt erősítette meg, hangsúlyozva, hogy az ún. sajátos építményfajták tekintetében, illetőleg az építés, mint ipari-gazdasági tevékenység irányításában más minisztereknek is jelentős feladataik vannak. Itt jelentek meg új tényezőként a feladatok irányításában és végrehajtásában szintén résztvevő területi szervek is, melyek kezdetben a területi főépítészi szervezet formájában működtek.
Az önkormányzatok Étv. hatálya alá tartozó feladatait az akkor hatályos, a helyi önkormányzatokról szóló, módosított 1990. évi LXV. törvénnyel, illetve a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló, módosított 1991. évi XXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Ötv.) összhangban határozta meg a törvény.
Következő cikkünkben a településrendezés korszerű szabályozásának kialakítását járjuk körbe.
