Az épületek kivitelezésének szabályozása nem régi keletű és nem is tartozott az építésügy fogalomkörébe, inkább iparjogvédelmi megközelítése volt. Ez látható a városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. évi VI. törvénycikk tartalmából is, hisz az alábbi összehasonlítást tartalmazó táblázatban foglaltakból is egyértelmű, hogy az építést végző iparos felelőssége esetleges volt.
|
jogszabály |
engedélyezés |
kivitelezés |
|
1937. évi VI. törvénycikk a városrendezésről és az építésügyről
|
Építéshez az építésügyi hatóság engedélye volt szükséges. Az iparügyi miniszter hites mérnöki intézményt rendszeresíthetett. A hites mérnök feladata: a hatóság hatáskörébe tartozó ügyek műszaki vonatkozásaiban szakvéleményt adni vagy hiteles ténymegállapítást tenni. |
Az építés tervezője és vállalkozója, a szakértő, az építést végző iparos felelős volt az építési szabály megtartásáért, ha a szabály alkalmazása vállalt feladata körébe esett. A belügyminiszter és az iparügyi miniszter az egészség és biztonság, valamint a városrendezés érdekeinek, gazdasági vagy más közérdeknek, végül a szomszédok érdekeinek megóvása céljából az építés feltételeit, az építési munka és az épület tekintetében támasztható követelményeket és azok érvényesítésének módozatait együtt kiadandó rendelettel megállapíthatták; különösen meghatározhatták:
Az iparügyi miniszter rendeleti úton megállapíthatja:
|
Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény már szocialista viszonyok között szabályozta a kivitelezést, hisz jellemzően állami cégek működtek, piaci viszonyokról nem is beszélhettünk. Lényeges előrelépés volt viszont, hogy 1965-től a kivitelezés az építésügy (és az építésügyi szabályozás) részévé vált és – a PTK-ban leírtakon túlmenően - először fogalmazódott meg törvényi szinten a kivitelező kivitelezéssel kapcsolatos felelőssége.
|
jogszabály |
engedélyezés |
kivitelezés |
|
1964. évi III. törvény az építésügyről
|
Építmény megépítéséhez, felújításához, helyreállításához, átalakításához, bővítéséhez és lebontásához, továbbá gép felállításához (építési munka) az építésügyi hatóság engedélye volt szükséges. Az építésügyi hatóság munkájának eredményesebbé tétele céljából a községekben építésügyi állandó bizottságot (albizottságot) kellett szervezni. Építésügyi állandó bizottságot a helyi viszonyok figyelembevételével a városi (városi kerületi) tanács is szervezhetett. |
Az építésügyi hatóság az építési munka, egyes munkaszakaszok megkezdését kezdési engedélyhez vagy bejelentési kötelezettséghez köthette. Építőipari tevékenységet az országos vagy területi illetékességgel szervezett állami építőipari vállalatok, az építőipari szövetkezetek, továbbá az állami szervek, társadalmi szervezetek, illetőleg szövetkezetek szervezetében működő építőipari részlegek, valamint az építőipari kisiparosok gyakorolhattak. Az állami építőipari vállalatok feladata volt elsősorban az állami szervek és a társadalmi szervezetek építési igényeinek kielégítése. Az állami szerv építőipari részlegének feladata volt a szerv építési igényeinek kielégítése. Az építőipari szövetkezetek és a szövetkezetek építőipari részlegeinek feladata elsősorban a lakosság és a szövetkezetek, az építőipari kisiparosok főfeladata pedig a lakosság építési igényeinek kielégítése volt. Ha az építtető állami szerv vagy társadalmi szervezet, az építőipari munkák elvégzésére a kivitelezésre jogosult szervvel építési szerződést kellett kötni. Az építési szerződést egy kivitelezővel (generálkivitelezővel) kellett megkötni abban az esetben is, ha a szerződés teljesítéséhez több kivitelező közreműködése volt szükséges. A generálkivitelező a részmunkák elvégzésére alvállalkozási szerződéseket köthetett. A kivitelező felelős volt az építőipari tevékenységgel kapcsolatos jogszabályok, szabványok és egyéb előírások, továbbá a hatósági engedélyek megtartásáért, valamint a szerződésből eredő kötelezettségeinek teljesítéséért. A generálkivitelező az alvállalkozói munkák összehangolásáért is felelt. |
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) a hatályba lépésekor minden szempontból korszakalkotó volt és nagy hiányt pótolt, mert az épített környezet védelme került az építési törvény szabályozási területének középpontjába. Az Étv. már kialakult piaci viszonyok között, megerősödő vállalkozási környezetben, megerősödő magánszektor és feltörekvő piacgazdasági jellemzők mellett született meg, ezért a korábbi „igazgatási jellegű” szabályozástól eltérően döntő változást jelentett, hogy a törvény rendező elveként - összhangban a környezetvédelmi törvény rendelkezéseivel - az épített környezet fogalma került bevezetésre, s történelmileg először kötődött össze a környezet ügye és az építés ügye. A környezeti értékek komplex védelme ugyanis csak úgy valósulhatott meg, ha az értékvédő szemlélet a törvény egészét áthatja. Tekintettel arra, hogy magyar jogszabályban az épített környezet fogalma, illetve az épített környezet alakítása és védelme addig még nem került meghatározásra, szükséges volt a törvény szabályozási körébe tartozó ezen tevékenységek egyértelmű és deklaratív felsorolása. E felsorolásban jelent meg markánsan az építmények kivitelezésének megvalósítása és annak szabályozása.
A törvény az épített környezet egészét átfogta, ennek keretében új vonása volt, hogy megfogalmazta azokat a legáltalánosabb követelményeket, amelyek teljesülését az épített környezet alakítása során - a településrendezéstől a konkrét építésig - következetesen biztosítani szükséges. A felsorolt követelmények az intézkedések tudatos, tervezett voltát; a környezet egészével szemben támasztott társadalmi érdekek és igények figyelembevételét; a környezeti, műszaki, használati, biztonsági és értékvédelmi előírások betartását és az eljárások, illetőleg intézkedések teljes nyilvánosságát és közösségi ellenőrizhetőségét emeli ki.
Az építés, mint iparűzés, annyiban igényelt sajátos szabályozást, amennyiben a termék, az építmény nemzeti kincs, tehát nem lehet csak a közvetlenül érdekelt felek magánjogi megállapodásának függvénye. A szabályozás szerint közérdek tehát, hogy az építési tevékenység végzése a rendezési terveknek és az építésügyi szabályoknak megfelelően, jó minőségben történjék, s a nemzeti vagyon részét képező, ingatlanállomány megóvása megfelelő színvonalú legyen. A közösség és vagyontárgyai biztonsága (szerkezeti állékonyság, tűzvédelem, higiénia stb.) elengedhetetlen. Az Étv. szabályozása alapján építési tevékenységet (új létesítmény létrehozása, meglévő fenntartása, bővítése, átalakítása, bontása stb.) vállalkozási szerződés alapján (Ptk szabályai szerint) olyan kivitelező hajthat végre, aki e tevékenység végzéséhez jogosultsággal rendelkezik. Az építési tevékenység végrehajtásához az építtető szabadon választhatta meg a kivitelezőket azok közül, akik megfelelő hazai jogosultsággal rendelkeznek. Ez a piaci gazdálkodás alapvető feltétele is. A magán pénzforrásokból építkező szabadon dönthetett általában abban is, hogy a résztvevőket bizalmi alapon vagy versenyeztetés-pályáztatás útján választja ki. Partnerválasztás közpénzeken megvalósuló (amikor mindent vagy többségében mindent az állam, vagy az önkormányzat finanszíroz) építési tevékenység esetén a közbeszerzésekről szóló törvény előírásai alapján versenykötelezettséghez volt köthető.
A törvény egyértelművé tette, hogy az építés felelősség és szakértelem kérdése is egyúttal, ezért e tevékenység felelős szakmai irányítását (felelős műszaki vezető) jogszabályban meghatározott szakmai feltételekhez köti. Mindez nem érintette a kivitelező (mint vállalkozó) egyéb jogszabályokban rögzített jogait, kötelezettségeit és felelősségét.
Az Étv. az 1937-es szabályozáson túlmenően a kivitelezési folyamat résztvevőinek feladatait és felelősségét is megállapította, továbbá egyértelműen és általánosságban kötelezővé tette az építési napló vezetését.
|
jogszabály |
engedélyezés |
kivitelezés |
|
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről a hatályba lépésekor
|
Építmény, építményrész, épületegyüttes megépítéséhez, átalakításához, bővítéséhez, felújításához, helyreállításához, korszerűsítéséhez, vagy a rendeltetésének megváltoztatásához (építési munka) az építésügyi hatóság engedélye volt szükséges. Az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem döntött el. |
Építési munkát csak a jogerős és végrehajtható építési engedélynek, továbbá a hozzá tartozó, jóváhagyott - engedélyezési záradékkal ellátott - terveknek és egyéb okiratoknak, valamint az ezek alapján készített műszaki megvalósítási terveknek megfelelően volt szabad végezni. Építőipari kivitelezési tevékenységet akkor lehetett folytatni, ha
Építési szakmunkát csak az végezhetett, aki a tevékenységre jogszabályban előírt szakmai feltételekkel rendelkezett. Az építmények teherhordó szerkezeteit nem érintő javító, karbantartó, felújító tevékenységet a munka jellegének megfelelő szakmunkás képesítéssel rendelkező személy felelős műszaki vezető nélkül is végezhette. Akinek az építőipari kivitelezés a tevékenységi körében nem szerepelt csak saját céljára végezhetett építési munkát. A kivitelező felelős volt a megvalósított építmény rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságáért, valamint az építtető által rendelkezésére bocsátott jogerős és végrehajtható építési engedélyben és a jóváhagyott engedélyezési tervekben előírtak biztosításáért. A felelős műszaki vezető felelős volt az építmény - a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a jóváhagyott engedélyezési terveknek, illetve a szükség szerinti kivitelezési terveknek megfelelő - megvalósításáért, továbbá az építési tevékenységre vonatkozó szakmai, minőségi és biztonsági előírások megtartásáért és a munkálatok végzésének szakszerűségéért. A kivitelezőnek építési naplót kellett vezetnie, abban a napi munkát rögzíteni kellett, a naplót állandóan a munka helyszínén kellett tartani, és azt hatósági ellenőrzéskor, illetve műszaki ellenőr kérésére rendelkezésre kellett bocsátani. Építési célra anyagot, szerkezetet és berendezést csak hazai megfelelőség igazolással lehetett forgalomba hozni, megrendelni, építménybe betervezni vagy beépíteni. Az építtető felelős volt azért, hogy az építmény rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges járulékos építmények, tereprendezési, fásítási, parkosítási munkálatok az építménnyel együtt valósuljanak meg. |
Eltelt 20 év! és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) jelenleg hatályos tartalma finomra hangolódott a gazdasági jellemzők változásainak hatására és a gazdasági szereplők igényeinek, a gazdaság és a piac hatékonyabbá tétele érdekében.
A kivitelezési folyamat résztvevői lehetnek természetes személyek és vállalkozások, ezért az Étv. a tevékenység jogi személyként vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetként történő végzését is szabályozza. Továbbá kiemelten kezeli az építőipari kivitelezési tevékenység üzletszerű gazdasági tevékenységként történő végzését, ezért azt meghatározott követelmények teljesítéséhez köti. Emellett azonban – igaz szűk körben, de – lehetőséget ad az un. „házilagos kivitelezés” végzésére is. Egyúttal a felelős műszaki vezetőt a kivitelezés szakmai garanciájává teszi.
Az Étv. lehetőséget ad arra is, hogy vállalkozó kivitelezői tevékenység folytatásához kormányrendelet felelősségbiztosítást, referenciát vagy a vállalkozó kivitelező teljesítésre való alkalmasságát igazoló vállalkozásminősítést írhasson elő.
Az Étv. legnagyobb vívmányai közé tartozik az építtetői fedezetkezelés meghatározott körben történő és ezzel egyidejűleg az elektronikus építési napló általános körben történő kötelező bevezetése.
A hatályos Étv. követelményeinek megvalósítását mintegy négy kódex jellegű végrehajtási szabályozás és legalább két tucat (a sajátos építményfajtákkal együtt kb. 40) kormányrendelet segíti elő.
|
jogszabály |
engedélyezés |
kivitelezés |
|
1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről a jelenleg hatályos tartalommal |
Építési tevékenység végzéséhez jogszabály előírhatja engedély kérését, vagy tudomásulvételi, vagy egyszerű bejelentés megtételét.. Építési tevékenységet kivitelezési dokumentáció alapján lehet végezni. |
Jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet meghatározott feltételek mellett vállalhatja és folytathatja a műszaki ellenőri vagy felelős műszaki vezetői tevékenységet. Aki üzletszerű gazdasági tevékenységként építőipari kivitelezési tevékenységet kíván folytatni, annak rendelkezni kell a meghatározott feltételekkel és köteles az erre irányuló szándékát a névjegyzéket vezető szervnek (MKIK) bejelenteni. Aki vállalkozó kivitelezői tevékenység végzésére nem jogosult, meghatározott építőipari kivitelezési tevékenységet csak feltételekkel, saját vagy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény szerinti hozzátartozó céljára végezhet. Az építőipari kivitelezési tevékenység csak olyan felelős műszaki vezető irányításával folytatható, aki a kivitelezési tevékenység szakirányának megfelelő jogosultsággal és egyéb feltételekkel, továbbá az építési tevékenységet végzők vonatkozásában közvetlen utasítási joggal rendelkezik. Vállalkozó kivitelezői tevékenység keretében a kivitelező az építőipari kivitelezési tevékenységet csak akkor vállalhatja, ha az építési (szerelési) szerződésben vállalt kivitelezési munkák elvégzésének a megrendelt minőségben saját költségén történő teljesítéséhez szükséges fedezettel rendelkezik (beleértve az igénybevett alvállalkozók díjazását is). Ha a szerződésben részteljesítésben állapodtak meg, a kivitelezőnek a szerződés szerinti teljesítési feltételeknek megfelelően, de legalább a megrendelő építtető első teljesítéséig meghatározott munkarészre kell fedezettel rendelkeznie. Építési tevékenység végzésére az építtető a vállalkozó kivitelezővel (alvállalkozói szerződés esetén a vállalkozó kivitelező az alvállalkozó kivitelezővel) kivitelezési szerződést köt. A kivitelezési szerződés teljesítésében részt vevő alvállalkozó kivitelező kivitelezési szerződésében rögzített fizetési határideje nem haladhatja meg az építtető és a vállalkozó kivitelező által megkötött kivitelezési szerződésben meghatározott fizetési határidejét. Az építtetővel szerződéses viszonyban álló vállalkozó kivitelező - a közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alá tartozó, 2015. november 1-jét követően megindított építési beruházásokra irányadó kifizetési szabályok alkalmazása kivételével - a kivitelezési szerződésben foglalt kötelezettsége maradéktalan teljesítéséről benyújtott végszámla teljes körű kiegyenlítésére csak akkor jogosult, ha a kötelezettsége teljesítésében részt vevő alvállalkozó kivitelezők követelésének kiegyenlítését hiánytalanul igazolja, függetlenül azok fizetési határidejétől. Az építtetői fedezetkezelés célja - az építtető és a vállalkozó kivitelező között létrejött kivitelezési szerződés teljesítése érdekében - az építőipari kivitelezési tevékenység fedezete célhoz kötött felhasználásának biztosítása. A kivitelező felelős:
A felelős műszaki vezető felel:
Az építtető felel
Az építtető és a kivitelező együttesen felel azért, hogy az építésügyi hatóság által meghatározott időtartamon belül az építmény környezetéből az építőipari kivitelezési tevékenység során keletkezett építési hulladékot - a külön jogszabályban meghatározott módon - elszállíttassa, a környezet és a terep felszínét az eredeti, illetve az engedélyezett állapotában átadja, a környezetben okozott károkat megszüntesse. |
Cikksorozatunk lezárásaként a következő cikkünkben az Étv. hatályos szabályozási környezetének eredményességét értékeljük ki.
