Vadász Bence és Miltényi Miklós kötete 16 neves építészt mutat be – formabontó módon. A válogatás szempontja a tehetségen túl szubjektív.
Dávid Károly: Ferihegyi repülőtér, 1939–48 (Fortepan)
Ybl Miklós a 19. századi magyar építészet legnagyobb mestere, Lechner Ödön a mi Gaudink, Árkay Aladár életműve az eklektikától a szecesszión át a modern építészetig nyúlik, a polihisztor Kós Károly azóta is mindenki példaképe, Molnár Farkas a magyarországi Bauhaus-építészet megteremtője… és a többiek mindannyian jelentősen hozzájárultak építészetünkhöz, de ebben a kötetben szerethető mivoltukban jelennek meg.
Rimanóczy Gyula: Pasaréti téri buszvégállomás, 1937 (Fortepan)
Miltényi Miklós rajzai képi emléket állítanak az építészeknek, kiemelve munkásságuk és személyiségük legfontosabb elemét úgy, ahogy ezt csak rajzban lehet ilyen tömörséggel elmondani. Vadász Bence érzelemdús versei pedig a szavakkal még árnyalja ezt a képet.
