Mint ismert, hazánk geotermikus adottságai kiemelkedően jók, ezért a földhő kiaknázása lehet a fenntartható energiagazdálkodás egyik pillére nálunk. Az 2030-ig programot adó Nemzeti energiastratégia foglalkozik a megújuló energiaforrások szélesebb körű elterjesztésével, ezen belül a geotermikus hasznosítás fejlesztésével is.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási hivatal gondozásában megjelent egy hasznos kiadvány: Magyarország geotermikus felmérése 2016 címen, szerzője Tóth Anikó.
A kiadvány bemutatja a magyar geotermikus energiatermelés lehetséges előnyeit és hátrányait, továbbá valamennyi megyénk földhő-viszonyai mellett az érdekesebb külföldi esettanulmányokat is megtalálhatjuk.
A kiadványból megtudhatjuk, hogy a geotermikus energiát a földkéreg, a köpeny és a mag nagy hőmérsékletű tömegei tárolják. Mivel a Föld belsejében sokkal magasabb a hőmérséklet, mint a felszínen, a belső energia folyamatosan áramlik a nagy mélységű forró zónákból a felszín felé. Ezt hívják földi hőáramnak. A földkéreg hőmérséklete a mélységgel arányosan növekszik. A geotermikus energia kitermelésére annál alkalmasabbak a körülmények, minél közelebb van a felszínhez a belső energiahordozó, a nagyhőmérsékletű közeg.
A földkéregnek ugyan minden pontja tartalmaz geotermikus energiát, azonban a kitermelhető földhő mennyisége és minősége természeti, műszaki és gazdasági feltételek által meghatározott.
A szerző szerint a Föld geotermikus energiakészletének méretét jól illusztrálja az a becslés, miszerint a földkéreg felső tíz kilométere több mint ötvenezerszer annyi energiát tartalmaz, mint a ma ismert olaj- és földgázkészletek.
Jó tudni azonban azt is, hogy jelentős különbség az, hogy a fosszilis energiahordozóhoz képest a földkéreg fajlagos energiatartalma viszonylag kicsi. Amíg 1 kg földgáz elégetésekor 50 ezer kilojoule (kj) energia szabadul fel, addig 1 kg 100 Celsius fokos forró víz hasznosítható energiatartalma a 15 Celsius fokos környezeti szint fölött csupán 356 kj.
