Az elmúlt év utolsó napjaiban látott napvilágot az egyes kormányrendeleteknek az egyszerű bejelentés körének kiterjesztésével és az építésügy területén érvényesítendő további bürokráciacsökkentéssel összefüggő módosításáról szóló 482/2016. (XII. 28.) Kormányrendelet, amely több vonatkozásban is újraszabályozza az építőipari kivitelezési tevékenységnek a 191/2009. (IX. 15). Kormányrendeletben meghatározott folyamatát. Ez a most (is) módosított jogszabály csaknem egy évtizeden át széles szakmai egyetértéssel rendelkezett a kivitelezési dokumentáció tartalmáról, az 1. számú mellékletben tételesen leírta ezen tervdokumentáció-fajta elvi ismeréveit és részletesen meghatározta a tartalmi munkarészeit.
A napokban bekövetkezett módosítás ezt a részletes tartalmi követelményrendszert hatályon kívül helyezte és helyette azt írja elő, hogy „a kivitelezési dokumentáció munkarészeit a felelős tervező a Magyar Építész Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara szabályzatainak figyelembevételével határozza meg.”
Az említett jogszabályi előírás megszüntetése elvi és gyakorlati problémákat vet fel.
A kivitelezési tervdokumentáció a legkonkrétabb tervfajta, ami – lényegéből fakadóan – mindig megrendelésre készül, és amit a szóban forgó épület, építmény kivitelezéséhez fel fognak használni. Ebből következően a „mit tartalmazzon a tervdokumentáció?” kérdésre annak
- a megrendelője, azaz az építtető, beruházó,
- a készítője, azaz a tervező, szaktervezők és
- a felhasználója, a kivitelező
együttesen tudnak választ adni, hiszen együtt rendelkeznek mindazon információval tudással, tapasztalattal, aminek a tervekben testet kell öltenie a megvalósíthatóság céljából.
Távol álljon tőlünk, hogy ezen három meghatározó résztvevőt fontosságuk vagy alkotókészségük alapján rangsoroljuk; mindhárman együtt és csakis együtt kompetensek a kivitelezési tervdokumentáció munkarészeinek szükségességét és részletezettségét eldönteni. Eddig erről – hangsúlyozottan szakmai konszenzuson alapuló – jogszabályi meghatározás rendelkezett; ennek hiányában a „mit tartalmazzon a tervdokumentáció?” kérdés, a megrendelő – tervező – kivitelező közös válaszát kívánja. Ezt az együttes feleletet a tervezőket képviselő társadalmi szervezetek az építtetői és kivitelezői partnerszervezetekkel közösen tudják megadni – tehát nem kerülhető meg a módosított jogszabályban szereplő kamarai szabályzatok szakmaközi vitája; csakis ezen egyeztetések eredményeként, a determináns résztvevők egyetértésével lehet ezeket a szabályzatokat véglegesíteni.
Emellett fontos kérdés, hogy léteznek-e ma már a módosított jogszabályban alkalmazni előírt kamarai szabályzatok? A Magyar Építész Kamara honlapján „Útmutató az építészeti-műszaki dokumentáció tartalmi és formai követelményeiről” címen található idevágó összeállítás, míg a Magyar Mérnöki Kamara „Építési engedélyezési – építési műszaki kivitelezési tervdokumentációk tartalmi és formai követelményei – szabályzat” címen tett közzé két kötetben szabályozást.
A közzétett szabályzatokat röviden áttekintve megállapítható, hogy
- mindkét kamara a szabályzatát az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet alapján készítette el: a Magyar Építész Kamara (MÉK) 2015-ben, a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) 2014-ben;
- a két szabályzat összetartozik és a két kamara munkamegosztásán alapul: a MÉK szabályzata (útmutatója) kizárólag az építészeti munkarészekre állapít meg szabályokat, ideértve belsőépítészeti és a tájépítészeti feladatokat; a szakági munkarészekre a MMK szabályzata vonatkozik; ez utóbbi felépítése: 1. kötet – az épületek szakági munkarészei; 2. kötet – az építményekre vonatkozó szabályok;
- a MÉK szerint ennek a szabályzatnak (útmutatónak) célja az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárások lefolytatásához szükséges dokumentáció elkészítéséhez követelményrendszert adni, amely országosan egységes és általánosan használható – tehát szó sincs ebben az anyagban a kivitelezési dokumentációról!
- a MMK kétkötetes szabályzata következetesen, külön fejezetenként foglalkozik mind az építési engedélyezési dokumentációkkal, mind a kiviteli tervdokumentációkkal;
- az két kamara közötti munkamegosztásból „valószínűleg kimaradt” az üzemeléstechnológiai tervdokumentációról, valamint az épületek bontástechnológiai munkarészeiről szóló szabályozás;
- „az organizációs tervdokumentációk tartalmi és formai követelményei” címen egy projekt-menedzsment tankönyv idevágó fejezete szerepel,
- szó sem esik konszignációkról, a műemlékvédelemhez rendelhető speciális tervfajtákról, az építészeti munkarészek költségvetési kiírásairól, stb.
Összefoglalva: ezek a kamarai szabályzatok a mai formájukban és tartalmukkal nem alkalmasak arra, hogy a kivitelezési tervdokumentációk munkarészeire teljes körű követelményrendszert állapítsanak meg; ugyanakkor úgy véljük, jórészt alkalmas állapotban vannak ahhoz, hogy róluk a már említett szakmaközi egyeztetéseket az építtető – tervező- kivitelező szervezetek képviselőivel el lehessen kezdeni.
Mit lehet tenni addig, amíg a vázolt szakmai egyetértés alapján nem születnek meg ezek a jogszabályt felváltó általános érvényű szabályzatok? Valószínű, hogy a gondos megrendelők, építtetők és a korrekt tervezők a kiviteli tervdokumentációk készítésre vonatkozó tervezési szerződésekhez a tervekre, műleírásokra, költségvetési kiírásokra vonatkozó követelményeket minden esetben újra és újra igen részletesen, az adott projekt jellegéhez esetenként igazodva fogják megfogalmazni. Ezt persze a bevezetőben említett jogszabály-változtatás jobb előkészítésével el lehetett volna kerülni…
