Bármennyire is furcsa, a számla kiállítása, mint ahogy azt sok ember gondolja, nem feltétlenül kötelező elem gazdálkodók között. Magánszemélyeknél a tevékenységükhöz jóformán – kivéve, ha egyéni vállalkozók – teljesen nélkülözhető. Az alábbiakban a számlaadás körüli kérdést járjuk körül az adószámmal rendelkező magánszemélyek esetében.
Bár természetes személyek esetén az adóztatás a bevételeik után ugyanúgy zajlik, mintha számlát ki sem állítottak volna, ráadásul ez a megállapítás a kifizetőkre is igaz, mégis a gazdasági szereplők görcsösen ragaszkodnak a számlához minden esetben, mivel úgy vélik, így védve vannak. Pedig hiába kezel a számlát befogadó vállalkozónak egy esetleges adószámos magánszemélyt, az adózás szempontjából más szabályok vonatkoznak mindkettőjükre. Kivétel ez alól, amikor a magánszemély olyan nem üzletszerű tevékenységet folytat, amikor megengedett, vagy éppen kötelező az áfa megfizetése, ám ezek ritka esetek.
Fontos tisztában lenni vele, hogy a számlát kiállító adószámos magánszemély:
- egyéni vállalkozó,
- őstermelő, vagy
- egyéb adószámos magánszemély
lehet, aki a tevékenységét nem rendszeresen és nem üzletszerűen végzi, ellenben adóköteles a bevételszerzése. A felsorolt státusz határozza meg, hogy a számla után milyen esetleges közterhek, járulékok, adók terhelik a feleket.
Habár a számlának konkrét jogszabályi definíciója nincs, mégis meghatározottak, szabályozva vannak a tartalmi elemei és adattartalmi kötelezettségei a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben, valamint a 2007. évi CXXVII. számú Áfa törvényben. (Meg kell említeni, hogy a számla adattartalmára egyéb törvények is tartalmaznak előírásokat, mint például a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, mely az adószámos magánszemélyek adófizetési kötelezettségeit taglalja.) Ugyan ezek a törvények meghatározzák, hogy egy számlának „hogy kell kinéznie”, azonban mégsem rendelkeznek sem az őstermelő, sem a vállalkozó státusz feltüntetéséről, ezért önmagában az adattartalmi követelményrendszer betartásával még nem derül ki a kiállító gazdasági státusza.
A számla kiállításánál törvényi kötelezettség feltüntetni az adószámot. Ez megtévesztő lehet a számla kiállítójának vállalkozó vagy magánszemély kérdését illetően, hiszen sokan gondolják úgy, hogy a 7-es adószámmal rendelkező egyén biztosan egyéni vállalkozó, holott ez nincs így.
Akkor honnan is lehet tudni, hogy milyen módon kell kezelni a számla kiállítóját?
A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4.§. b. pontja pontosan felsorolja, hogy ki minősül egyéni vállalkozónak, és ezt igazolni kell tudni.
Ugyanezen törvény egyértelmű eligazítást ad abban a kérdésben is, hogy a számla kiállítóját egyéni vállalkozónak, őstermelőnek vagy egyéb adószámos magánszemélynek kell-e tekinteni. A törvény kimondja, hogy az őstermelőnek legkésőbb a kifizetéskor a kifizetőnek be kell tudni mutatnia az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, illetve családi gazdálkodónak – vagy gazdálkodó családtagjának – a jogállását igazoló okiratot.
Egyéni vállalkozó esetén pedig a számviteli bizonylaton fel kell tüntetnie az egyéni vállalkozói jogállását bizonyító közokirat számát. Amennyiben a fentiek közül egyik sem valósul meg, úgy a számla kiállítóját egyéb adószámos magánszemélynek kell tekinteni. Az utóbbi esetnél a kifizetőnek a magánszemély által kiállított számla összegéből személyi jövedelemadót és járulékokat kell levonnia, bevallania és befizetnie az adóhatóságnak.
Tehát, ha a magánszemély egyéni vállalkozó vagy őstermelő a saját érdeke, hogy a fenti elemeket feltüntesse a számláján.
Fentieket összefoglalva, alaposan oda kell figyelni, hogy kitől milyen számlát fogadunk be, mivel a figyelmetlenségünkért egy későbbi adóellenőrzéskor fizethetjük meg a tanulópénzt.
