Vadász György (1933–2024) Kossuth-, Ybl-, Prima Primissima-, Pro Urbe- és Steindl-díjas építész, DLA egyetemi tanár, a Nemzet Művésze. Hosszú és tartalmas életében sokat és nagyot alkotott. Ahogy minden alkotó – és ebben az építészek sem kivételek – műveiben saját létezésének titkát kereste.
1957-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahonnan először a BUVÁTI-ba (Budapesti Városépítési Tervező Vállalat), majd az IPARTERV-be került. Itt készítette első lakóháztervét Tokár Györggyel, akivel később is többször dolgozott együtt.
1958 és 1961 között végezte a MÉSZ (Magyar Építőművész Szövetség) Mesteriskoláját, ahol szakmailag és emberileg meghatározó mestere Szendrői Jenő volt.
1964-től 1985-ig ismét a BUVÁTI-ban dolgozott, ahol számos épülete megvalósult. Korai tervei között szerepel a Budakeszi úti diplomata lakóház, a Jókai téri MEDOSZ-székház, a Mohácsi Nemzeti Sírkert. Élete legnagyobb munkájának tartotta a zalaegerszegi városközpontot, ami több ütemben, 1976–1991 között épült. A házak mozgalmas megformálását a környező táj ihlette.
A korábban arctalan városközpontban az eltérő funkciókból is következően kissé heterogén, de jellegzetes építészeti világ született, ami letagadhatatlanul hordozza a nyolcvanas évek jegyeit. Az ott lakók azonban nagyon megszerették – egy építész számára pedig nem lehet ennél nagyobb elismerés.
A 80-as években Baja és Pásztó főépítésze is volt. Az 1981-ben Széll Andrással közösen tervezett Gellért-hegyi víztározó szoborszerű építménye a magyar építészettörténet kikerülhetetlen műve lett.
1990-ben megalapította a Vadász Építész Stúdiót, amit 2000-ig vezetett. Az irodában dolgozó fiatalokkal, többek között két fiával (Györggyel és Bencével), Miltényi Miklóssal, Váncza Lászlóval, Fernezelyi Gergellyel és Basa Péterrel számos fontos épületet tervezett.
Lakóházakat Zalaegerszegen, Baján, Pásztón, Újpesten, Vácott, Székesfehérváron, Szadán, Telkiben, Szentendrén, Szolnokon. Ravatalozót Vácott, irodaházat az Orbánhegyi úton, római katolikus templomot Balassagyarmaton, kápolnát Sényen, emlékhelyet Muhin, művelődési házat Újlipótvárosban és a hannoveri világkiállítás magyar pavilonját, ami komoly nemzetközi sikert aratott.
Eredetileg zenésznek készült, de aztán apja, Vadász Mihály nyomdokaiba lépett. Vadász Mihály Hültl Dezső és Bauer Emil tanítványaként a 30-as évek jelentős magyar építésze volt, Preisich Gáborral közösen számos modern épületet épített.
Szüleire mindig hálásan emlékezett: az élet örömét, szeretetét, tiszteletét, mindent, amit fontosnak tartott, tőlük kapta – mondja. Vadász Györgyre nagy hatással voltak apja rajzai, ahogy látta a vonalakból életre kelni a háromdimenziós épületet.
Az építészmérnökök racionális emberek, hiszen szigorú műszaki fegyelem nélkül nincs épület, de kettős énjük másik felét valami megmagyarázhatatlan erő mozgatja. A rajz az építészeti gondolkodás igazi közege, amit a kéz sokszor öntudatlanul, akaratlanul vet a papírra, ami a varázslat révén térbeli életre kel. Minden jó építész sokat és könnyen rajzol, rajz nélkül nincs építészeti gondolat.
Vadász György is sokat rajzolt, a vonalat tartotta a legnagyobb csodának. De nemcsak rajzolt, hanem zenélt, festett, verseket írt, és épületszobrokat is alkotott. Mintha egész életében a béklyóitól akarna megszabadulni, a skatulyákból kitörni.
A zene, a költészet, a képzőművészet és tulajdonképpen az építészet is azonos gyökerű, mert mindegyik független a nyelv agresszív lineáris logikájától és a szabadság felé visz. Vadász György igazi szabad szellem volt, aki élete végéig nem engedte magát gúzsba kötni, egyetlen diszciplína uralmát elviselni, stílusdiktátumnak behódolni.
Ahogy fia, Vadász Bence is így emlékezik rá: „apám tagadhatatlanul reneszánsz ember. Nagy szívvel, csapongó fantáziával, besorolhatatlan, mindig változó építészettel, nagy romantikus gesztusokkal és korlátokat nem ismerő emberi és szakmai virtussal” (Úton a Moderntől a Minimalizmus felé, DLA értekezés, 2016.).
Magát „vidám öreg bohócnak” nevezve mindent viccre vett, miközben nagyon is komolyan gondolt. Létezésünk abszurd voltát talán nem is lehet másképp elviselni.
Sokan szerették, aki ismerte, nem tudja elfelejteni virtuóz lényét. Unokája, a szintén építész Vadász Balázs elhatározta, hogy egy kötetbe összegyűjti a családtagok, barátok, munkatársak emlékeit nagyapjáról.
Így született meg ez az emlékkönyv 41 írással, mellettük Vadász György egy-egy grafikája került. Mintha párbeszéd lenne a rajz és a szöveg között, mintha az emlékezők Vadász Gyurival beszélgetnének. Ahogy az építészetét az épületei őrzik, úgy őrzi ez a kötet rendkívüli személyiségét.
A könyv webáruházunkban elérhető: Webshop
