Mind az elektronikus, mind a papír alapú sajtó tele van olyan tartalmú cikkekkel, miszerint a hazai lakásállományt továbbra is ebben az ütemben (vagy még kicsit jobban) növelni szükséges. Ezt vélik alátámasztani a szakmai szervezetek jövőre vonatkozó ajánlásai, mert ebben látják a garanciát az építőipar további „dübörgésének”. Vajon valóban ez a helyzet, vagy megint túldimenzionálunk valamilyen területet?
Az interneten elérhető statisztikai adatok alapján 2017-ben hazánkban a lakásállomány az alábbiak szerint alakult:
1 szobás lakások: 455 894 db
2 szobás lakások: 1 680 190 db
3 szobás lakások: 2 291 721 db
Lakások száma összesen: 4 427 805 db
Ez a kimutatás nem tartalmazza a 3 szobásnál nagyobb lakások számát, pedig ez is jellemző és számottevő ma már. Kalkuláljunk erre is a tapasztalatok alapján:
4 vagy többszobás lakások kb. 100 000 db
Most nézzük meg, hogy ha minden szobában 2 fő lakna, hány ember férne el ezekben a lakásokban? Illetve ha minden szobában csak 1 fő lakna (ez egy átlagos eset), akkor hány ember férne el ezekben a lakásokban?
2 fő/szoba 1 fő/szoba
1 szobás lakások: 455 894 db 911 788 fő / 455 894 fő
2 szobás lakások: 1 680 190 db 6 720 760 fő / 3 360 380 fő
3 szobás lakások: 2 291 721 db 13 750 326 fő / 6 875 163 fő
4 vagy többszobás lakások kb.100 000 db 800 000 fő / 400 000 fő
Lakások száma összesen: 4 527 805 db
lakásban lakók száma összesen 22 182 874 fő 11 091 437 fő
Ha pedig azt az ideális helyzetet nézzük, hogy legyen egy fekhelymentes nappali a lakásokban (kivétel az 1 szobás lakás), akkor az alábbiak szerint alakulhat a lakásban elhelyezhetők száma:
1 szoba=1 fő+ üres nappali
1 szobás lakások: 455 894 db 455 894 fő
2 szobás lakások: 1 680 190 db 1 680 190 fő
3 szobás lakások: 2 291 721 db 4 583 442 fő
4 vagy többszobás lakások kb.100 000 db 300 000 fő
Lakások száma összesen: 4 527 805 db
lakásban lakók száma összesen 7 019 526 fő
Magyarország jelenlegi népessége: 9 760 154 fő
Ha összevetjük a fenti adatokat a lakosságszámmal, azt láthatjuk, hogy még a legideálisabb szerkezetet is alapulvéve mintegy 2 740 628 főnek nincs önálló szobája a lakásban, illetve nincs önálló lakása! (de lehetne hol laknia). Ez az adat a lenti grafikont vizsgálva a jövőben egyre csökkenni fog a prognosztizált lakosságfogyatkozás miatt.
forrás: http://nepesseg.population.city/magyarorszag/
Egy 2016 évi közérdekű adatigénylés alapján az országban a menedékhelyi intézményi vagy egyéb szociális segítségnyújtást egy év alatt kb. 30-50 ezer ember vett igénybe.
Az effektív hajléktalan embereken kívül sokkal több embert érint a lakhatási szegénység. A Habitat for Humanity legutóbbi jelentése alapján 2015-ben 840 ezer ember küzdött súlyos megfizethetőségi problémákkal, közel 100 ezer fogyasztót kapcsoltak le a villamosenergia-, földgáz- vagy távhő-szolgáltatásból, 140 ezer jelzálogszerződéssel rendelkező adós volt 90 napon túli fizetési elmaradásban, a magyar lakosság 41,1%-a él túlzsúfolt lakásban és közel 100 ezer embernek nincs megfelelő lakcíme. Vagyis a kb. 30 ezer emberen túl, akik közvetlenül megtapasztalták a hajléktalanságot 2015 során, a lakhatási szegénység milliókat érint [http://avarosmindenkie.blog.hu/2016/09/03/hany_hajlektalan_ember_el_magyarorszagon]
https://profitline.hu/Mennyi-hajlektalan-van-Magyarorszagon-372233?abra=1
http://www.geoindex.hu/temakorok/lakasallomany/
Ha figyelembe vesszük az országban fellelhető üres lakások számát (azok állapotát) is, és ezt összevetjük a fenti adatokkal, levonható az a következtetés, hogy az alapprobléma:
- a meglévő lakásállomány állapota,
- a lakáshoz jutás feltételei
- a lakásfenntartás magas költségei.
Minden gond alapproblémája a finanszírozhatóság hiánya. A lakosság nagy részének lakásfinanszírozási képessége kicsi, nincs elég megtakarításuk (az eddigi fizetések mellett ez lehetetlen is), a lakáshoz jutás adminisztrációja a duplájára nőtt, a lakásárak, illetve a kivitelezés költségei (ideértve az építőanyagárakat is) pedig jelentősen megugrott. A finanszírozás így kölcsön nélkül lehetetlen. A kedvezőnek hirdetett kölcsönök feltétele valójában még mindig nem kedvező, a munkahelyi lakhatási támogatások portfóliója csökevényes, a munkahelyek megtarthatósága pedig mára labilissá vált.
E gondok nem oldódnak meg azzal, ha még több igen drága új lakást építünk. Alapvetően – a korszerűsíthetőségi elvárásokat is alapul véve (vagy felülvizsgálva?) – a meglévő lakásállomány felújíthatóságára is legalább annyira koncentrálni kellene, de itt is a finanszírozási gondok megoldásával. A lakosság mindinkább eladósodik, sokszor az utódokra hagyva a tartozási terhet. Nincs olyan lakás-stratégia, mely a „helyhez-kötöttség” (ahol a magántulajdonom van, ott vállalok munkát) preferálása mellett a „rugalmas lakhatási modellt” (tulajdon helyett bérlemény, ott bérelni, ahol jobb munka kapható, „költözöm a munka után”) is kellőképpen népszerűsítené és elérhetővé tenné (főleg a fiatalok vagy az egyedülállók körében)
Persze az építőipar gondjain tényleg folyamatosan javítana a sok lakás építése, hisz a folyamatos, hosszabb távon tervezhető megrendelés-állomány biztosítja a folyamatos bevételt, ez pedig az adót. Mondják mindenki jól jár! Tényleg mindenki jól jár? Az állampolgár építtető semmiképpen sem.
Olyan modellre lenne szükség, amely hosszú távon az egészséges egyensúlyt hozza el az egyes érdekek között anélkül, hogy bármelyik félnek jelentős áldozatot kellene hoznia a másik fél haszna érdekében.
