Az Országgyűlés 2016. második félévében sem tétlenkedik, folyamatosan több „saláta” törvény-módosítást is tárgyal és a folyamat még nem állt le. Várhatóan év végéig még jelentős számú tervezet kerül a Parlament elé. A felkészülés érdekében jelen összeállításunkban az építésügyet is érintő legfontosabb módosítás-tervezetekre hívjuk fel a figyelmet.
T/12365. számú törvényjavaslat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) módosításáról
A törvénymódosítás indoklása szerint Európai uniós tagságunkkal együtt járnak az európai szabványok alkalmazására vonatkozó kötelezettségek. A szabványosítás időigényes folyamat, szabályai európai szinten rendezettek. Az építésügy területén a magyar nemzeti szabványok jelentős része pedig már korszerűtlennek tekinthető, amely befolyással lehet az építkezések minőségére, adott esetben a biztonságra is.
Olyan esetekben, ahol nem termékekről, illetve csak hazai alkalmazású szabályozásról van szó, megfelelő és célszerű építésügyi műszaki irányelvek kidolgozása. Az építésügyi műszaki irányelvek építőanyagokra, építéstechnológiákra, építészeti programokra és épületszerkezetekre vonatkozhatnak.
Az építésügyi műszaki irányelvek egyrészt kiválóan alkalmasak a műszaki szabályozási környezet rendezésére a szabványok elfogadásáig terjedő átmeneti időszakban, másrészt önálló, végleges műszaki szabályozási eszközként is működnek. Az építésügyi műszaki irányelvek alkalmazása – a szabványokhoz hasonlóan – önkéntes, azonban a beruházó az adott projekthez vagy projektcsoporthoz kapcsolódó beruházás(ok) során kötelezően előírhatja alkalmazásukat.
A fentiek érdekében az Étv. 31. §-a kiegészülne az építésügyi műszaki irányelvek kidolgozásáért felelős bizottság feladataival, mely a tervek szerint kidolgozza az épített környezet létrehozása és fenntartása érdekében végzett tervezési-, építési- és üzemeltetési tevékenység területére kiterjedő, jogszabály, szabvány által nem szabályozott, azokkal nem ellentétes követelményeket, tevékenységekre vonatkozó módszereket tartalmazó építésügyi műszaki irányelveket, melyek alkalmazása önkéntes lesz.
Amennyiben az építésügyi műszaki irányelv által szabályozott területen jogszabály vagy szabvány kerül kiadásra, az építésügyi műszaki irányelvet vissza kell vonni. Felhatalmazást kap a miniszter arra, hogy az építésügyi műszaki irányelvek kidolgozásáért felelős bizottság létrehozására, összetételére, feladatkörére és működésére vonatkozó részletes szabályokat rendelettel állapítsa meg.
Az építésügyi műszaki irányelvekre vonatkozó szabályozás kétszintűre tervezett: a rövid törvényi rendelkezéshez kapcsolódó felhatalmazó rendelkezés alapján miniszteri rendelet fogja szabályozni az építésügyi műszaki irányelvek kidolgozásáért felelős bizottság létrehozására, összetételére, feladatkörére és működésére vonatkozó részletes szabályokat.
A törvénytervezet a kihirdetését követő 8. napon lép majd hatályba.
**
T/12173. számú törvényjavaslat az egységes elektronikus ügyintézési rendszer kialakításához szükséges egyes törvények módosításáról
A „saláta” törvény több törvénymódosítást is tartalmaz, ezek közül a lényegesebbek az alábbiak:
A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény módosítása
A tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény módosítása az országos, illetve a terület kamara szervezeti és működési szabályzatára utalja azon ügyek meghatározását, amelyek intézése során akkor is az E-ügyintézési tv. elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazásával jár el, ha az ügyfél a kamara tagja vagy alkalmazottja, és az eljárás nem közigazgatási hatósági ügy. Ennek érdekében a tervezet a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 42. § (6) bekezdésében előírja, hogy az országos, illetve a területi kamara az alapszabályában vagy kamarai szabályzatában meghatározhatja azon ügyeket, amelyek intézése során akkor is az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvény elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos rendelkezéseinek alkalmazásával jár el, ha az ügyfél a kamara tagja vagy alkalmazottja, és az eljárás nem minősül közigazgatási hatósági ügynek.
Az épített környezet alakításáról és védelméről 1997. évi LXXVIII. törvény módosítása
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 53/A. §-a a kérelem elektronikus benyújtását csak a kormányrendeletben meghatározott építésügyi vagy építésfelügyeleti eljárásokban engedi meg. A törvényjavaslat ezt a korlátozást megszünteti és kötelezően előírja, hogy az építésügyi és építésfelügyeleti eljárásokban az eljáró hatóság és szakhatóság az eljárást és annak eljárási cselekményeit elektronikus ügyintézés keretében folytatja le. Átmeneti szabályként biztosítja, hogy ha az építésügyi vagy építésfelügyeleti hatóság az elektronikus ügyintézést az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 108. § (2) bekezdése szerint 2018. január 1-jét megelőzően nem vállalta, 2017. december 31-ig az 53/A. §-nak a 2016. december 31-én hatályos előírásait kell alkalmazni.
A törvénymódosítás másik eleme egyértelműsíti, hogy az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság az ellenőrzési feladatokba szakértőként a területi építész és területi mérnöki kamarákat, valamint az országos építész és országos mérnöki kamarákat (a továbbiakban együtt: szakmai kamarák) és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarát vagy jogosult szakintézményt, valamint jogszabályban meghatározottak szerint egyéb szakértőt vehet igénybe. Ha az építésügyi és építésfelügyeleti hatóság eljárásában szakértőt hallgat meg, szakértői véleményt kér, ellenőrzésébe szakértőt von be, a hatóság az ügyfelet a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezheti.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény módosítása
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 25. § (3) bekezdése az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az elektronikus kapcsolattartást, valamint az elektronikus ügyintézést - a törvényben meghatározott kivételekkel – jelenleg kizárja. A törvényjavaslat ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezi.
A törvényjavaslat lehetővé teszi továbbá, hogy az ingatlanok címadatát – a közterület ingatlanok kivételével – az ingatlan-nyilvántartás az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló törvényben meghatározott központi címregiszterből történő automatikus adatátvétel útján származtatott adatként tartalmazza.
**
T/11901. számú törvényjavaslat a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény módosításáról
A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény módosítását a szélerőművek hálózatbiztonsági szempontú hátránya indokolja, mert teljesítményük nagymértékben függ a pillanatnyi időjárástól és ez a teljesítmény-ingadozás csak a hálózaton működő egyéb szabályozható erőművek teljesítményének változtatásával egyenlíthető ki.
A módosítás a Kormány hatáskörébe rendeli egy adott naptári évben, hogy a villamosenergia-rendszer várható teljesítményének egyensúlyára figyelemmel rendeletben határozza meg az adott naptári évre vonatkozóan – a háztartási méretű kiserőművek és a villamosműhöz nem csatlakozó kiserőművek kivételével – a szélerőművek, illetve szélerőmű parkok építésére és használatbavételére kiadható hatósági engedélyek számát és az engedélyezhető szélerőművek, illetve szélerőmű parkok teljesítményét.
Emellett - a háztartási méretű kiserőművek és a villamosműhöz nem csatlakozó kiserőművek kivételével - szélerőművek, illetve szélerőmű parkok nem létesíthetők
- a világörökségről szóló 2011. évi LXXVII. törvényben meghatározott világörökségi területen;
- a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvényben meghatározott védett természeti területen.
a természeti és táji értékek, területek védelme érdekében.
A módosítás meghatározza továbbá a szabályozási célnak megfelelő szakhatósági eljárási határidőt, valamint azt az időtartamot, amelyet követően a szélerőmű vagy szélerőmű park építésére adott engedély hatályát veszti. A rendelkezés kizárja továbbá a szélerőmű vagy szélerőmű park építésére adott engedély hatályának meghosszabbítását.
A törvény a tervek szerint a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
**
T/12591. számú törvényjavaslat a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény módosításáról
A nemzetközi polgári repülésről Chicagóban, az 1944. évi december hó 7. napján aláírt Egyezmény és az annak módosításáról szóló jegyzőkönyvek kihirdetéséről szóló 1971. évi 25. törvényerejű rendelettel kihirdetett Chicagói Egyezmény 15. Függeléke értelmében Magyarországnak – meghatározott tartalommal – elektronikus terep és akadály adatbázist kell létrehoznia. A törvénymódosítás többek között ezt az állami feladatot fogalmazza meg.
A légiközlekedési terep és akadály adatbázis létrehozása 2017-ben fog megtörténni. Ezért szükséges rögzíteni, hogy az adatbázis adatainak használatáról szóló kötelezettség csak akkortól alkalmazandó, amikortól az egyes adatok elérhetővé válnak az adatbázisban.
A légiközlekedési terep és akadály adatbázis a következő részadatbázisokból állna:
a) a honvédelmi célú repülések céljára szolgáló repülőterek 10 km sugarú környezetében és kormányrendeletben meghatározott további területre vonatkozóan a helyi átlagos terepszinthez viszonyítva legalább 25 m magasságú tereptárgyak adatait tartalmazó REP-25 adatbázis,
b) a Magyarország teljes területére vonatkozó, a helyi átlagos terepszinthez viszonyítva legalább 60 m magasságú tereptárgyak adatait tartalmazó REP-60 adatbázis,
c) a Magyarország teljes területére vonatkozó, a helyi átlagos terepszinthez viszonyítva legalább 100 m magasságú tereptárgyak adatait tartalmazó Terület adatbázis,
d) a honvédelmi célú repülések céljára szolgáló repülőterek és a nyilvános és polgári célú nem nyilvános, műszeres repülési vagy különleges látvarepülési eljárásokat közzétevő repülőterek akadály adatgyűjtési felületeire vonatkozóan miniszteri rendeletben meghatározott adattartalmú Terület adatbázis,
e) a honvédelmi célú repülések céljára szolgáló repülőterek és a nyilvános és polgári célú nem nyilvános, műszeres repülési vagy különleges látvarepülési eljárásokat közzétevő repülőterek akadály adatgyűjtési felületeire vonatkozóan miniszteri rendeletben meghatározott adattartalmú Terület adatbázis,
f) a honvédelmi célú repülések céljára szolgáló repülőterek és a nyilvános és polgári célú nem nyilvános, műszeres repülési vagy különleges látvarepülési eljárásokat közzétevő repülőterek akadály adatgyűjtési felületeire vonatkozóan miniszteri rendeletben meghatározott adattartalmú Terület adatbázis,
g) a Magyarország teljes területére vonatkozó, legalább 10x10 méteres rácsháló méretű digitális domborzatmodell
A részadatbázisok geometriai alapjainak biztosításához, térképi megalapozásához fel kell használni a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény 3. § (1) bekezdés b)-f) pontjában meghatározott adatbázisokat.
**
T/12233. számú törvényjavaslat az általános közigazgatási rendtartásról
A hatóságok évente több tízmillió közigazgatási ügyben járnak el, így az állampolgárok mindennapos találkozása az államhatalommal a közigazgatási ügyeken keresztül történik.
A jogállammal szemben támasztott alapvető elvárás, hogy egyértelmű, de kellően differenciált szabályrendszert állítson fel, amely biztosítja, hogy a hatóság minden esetben ésszerű (egyúttal törvényes) időn belül, közigazgatási perben elbírálásra alkalmas (vagyis teljeskörűen tisztázott tényálláson alapuló, indokolt, stb.) döntést hozzon.
A sokféle közigazgatási eljárásnak vannak olyan közös elemei, mozzanatai, amelyek magas (törvényi) szinten általánosíthatók. Ezeket az általános szabályokat a korábbi államigazgatási eljárási törvény [az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Et.) és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló 1981. évi I. törvény (a továbbiakban: Áe.)], majd az azt felváltó, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) állapította meg. A felgyorsult társadalmi és technológiai fejlődés, valamint az egymást váltó kormányok eltérő szemlélete miatt a Ket. nem tudott a hatósági eljárások kiérlelődött törvényi alapjává válni, mert 10 év alatt szinte minden rendelkezése módosult, némelyik többször is, szövege egyre bővült, ugyanakkor a koherenciája meggyengült, és végül valamiféle „ügyintézői kézikönyvvé” vált. Ezzel párhuzamosan egyre több eljárás kikerült a Ket. hatálya alól, gyakorlattá vált az ún. „mögöttes” jogszabályként való alkalmazása, ami megkérdőjelezte a Ket. átfogóan általános jellegét.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése felkérésére a Miniszteri Bizottság 2007. június 20-án fogadta el a Jó közigazgatásról szóló CM/rec(2007) 7. számú ajánlását és függelékét, „A jó közigazgatás kódexét”, amelynek iránymutatásai általános európai követelményként jelentkeznek.
A közigazgatási hatósági eljárás megújítása így deregulációs folyamatként is leírható, ugyanis az eljárásjogi kódex felülvizsgálata mellett mintegy 180 törvény, 420 kormányrendelet, és 470 miniszteri rendelet legalább részleges felülvizsgálatára is sor került.
A Javaslat csak azon szabályok megfogalmazására törekszik, amelyek valóban minden eljárásban közösek, és az ezen kívül eső szükségszerű eltérések, illetve kiegészítő eljárási szabályok meghatározása az ágazati, különös eljárási jogszabályok feladata. A jogbiztonság és az átlátható jogi szabályozás biztosítása érdekében ugyanakkor miniszteri rendelet nem állapíthat meg a jövőben kiegészítő eljárási rendelkezéseket.
Ugyanakkor ennek ellentételezéseként a ténylegesen általános szabályoktól való eltérés lehetőségét a Javaslat kizárja, illetve jelentősen szűkíti. Az általános közigazgatási rendtartás ezért csak néhány, szigorúan elvi alapokon kiválasztott eljárást vesz ki a hatálya alól.
Jövőbe mutató jelentős újítás az ún. sommás eljárási forma bevezetése, melynek lényege, hogy ha a kérelem benyújtásakor minden, a döntéshez szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, akkor a hatóságnak azonnal – de legkésőbb nyolc napon belül – döntést kell hoznia. Ha azonban a hatóság megállapítja, hogy nem állnak fenn a döntéshozatal feltételei, akkor végzésben rendelkezik azon szükséges eljárási cselekményekről, melyek az eljárásnak az általános szabályok szerint – teljes eljárásként – történő lefolytatását „kényszerítik” ki. Így minden eljárásban kötelezettség, hogy ha az ügyfél minden szükséges adatot szolgáltat, rövid időn belül, akár azonnal is elintézendő az ügye. Az elektronikus ügyintézés megreformálásával összefüggésben továbbá bevezetésre kerül az automatikus döntéshozatali eljárás, amely a sommás eljárás sajátos esetének is tekinthető, ebben az esetben egy napon belül döntést kell hoznia a hatóságnak.
A fővárosi és megyei kormányhivatalok integrációja lehetővé teszi a hatóságok együttműködésének általános modellje (a szakhatósági eljárás) mellett egyéb alternatív megoldások bevezetését, amelyek egyszerűbb és gyorsabb eljárásokat eredményeznek. A sok hatóság közreműködését feltételező eljárások hatékonyabbá tétele érdekében a Javaslat a hatóságok együttműködését ösztönző szabályokat állapít meg. Ma megoldatlan számos, egymásra épülő eljárás ügyfélbarát kialakítása, ezért a Javaslat olyan speciális eljárásforma bevezetését irányozta elő, amely a tényleges egyablakos eljárási metódust segítené elő, egy „fő” hatóság kijelölésével, amely az egyéb, érintett további hatóságoktól beszerzi vagy elősegíti az ügyfél kérelmének teljesítéséhez szükséges hatósági döntéseket. Fontos kiemelni, hogy a Javaslat a kapcsolódó eljárás szabályait olyan esetekben is lehetővé teszi alkalmazni, amikor a döntés olyan más eljárásban hozandó döntés feltétele, melynek meghozatalára ugyanazon hatóság jogosult, azaz a korábbi eljárási szabályok esetén felfüggesztésnek lehetett volna helye.
A Javaslat az ügyintézési határidő kérdésében szakítani kíván a határidő folyamatos csökkentésének kétséges eredményű módszerével. A Ket. szerinti 21 napos általános eljárási határidő ésszerűen tovább már nem volt csökkenthető, és – a hatósági eljárási cselekmények határidőrendszere, a határidőbe bele nem számítható időtartamok miatt – egyébként is csak látszatmegoldás lett volna. Ezzel szemben a Javaslat egy olyan , „bruttó” ügyintézési határidőt állapít meg, amely alatt az ügyet érdemi döntéssel le kell zárni. Általános szabályként hatvan nap áll a hatóság rendelkezésére – amely alól csak az ügyfél mulasztása (késedelme), az ügyfél számára előírt kötelezettség teljesítésének időtartama és az indokolt döntéssel történt felfüggesztés, továbbá a szünetelés jelent kivételt –, hogy minden határidő-számítási módtól a döntésig eljuttassa az ügyet. Az ügyintézési határidő a hivatalbóli eljárásokban és azon kérelemre induló eljárásokban, melyekben nincs helye függő hatályú döntés meghozatalának, gyakorlatilag objektívvé válik, ezekben ugyanis csupán a felfüggesztés és a szünetelés eredményezi az ügyintézési határidő nyugvását. A bonyolult ügyek szűk körében ágazati törvény ennél hosszabb végső határidőt is megállapíthat; itt a jogalkotó felelőssége, hogy egyedi mérlegelés alapján megalapozottnak tart-e hosszabb ügyintézési határidőt.
A jogorvoslati rendszer kérdésében a törvény jelentős változtatást tűzött ki célul, amely mélyen összefügg a közigazgatási bírósági rendszer kiteljesítésével. A közigazgatási eljárásokra vonatkozó statisztika adatai azt mutatják, hogy az ügyfelek az ügyek elenyésző számában (átlagosan kevesebb, mint 0,5 %) nyújtanak be fellebbezést, de ezen ügyek jelentős részében (mintegy 20 %-ában) bírói jogorvoslatot is kérnek az ügyfelek, így a megfellebbezett ügyek jelentős hányada bíróság elé kerül. A végleges, már nem támadható döntéshez (a bírói döntéssel létrejövő anyagi jogerőhöz) fűződő érdekek mielőbbi érvényesítése érdekében ezért a Javaslat hangsúlyváltást irányoz elő: főszabállyá teszi a bírósághoz való közvetlen fordulás lehetőségét (kizárva a fellebbezést), és kivételes esetekben teszi lehetővé a perlést megelőzően a fellebbezést magasabb szintű közigazgatási hatósághoz.
A fellebbezés főszabálykénti hiányával összefüggésben ugyanakkor gondoskodni kell arról, hogy ne kerüljenek olyan ügyek a közigazgatási bíróság elé, amelyek tartalmilag nem igényelnek bírói döntést, vagy amelyekben a hatóság képes korrigálni a saját hibás döntését. Ezért – a fellebbezés esetén jelenleg is érvényesülő megoldáshoz hasonlóan – biztosítani kell, hogy a döntés ellen benyújtott keresetlevél alapján maga a döntést hozó hatóság azt érdemben megvizsgálja, és maga orvosolja a törvénysértő döntést. Sommás eljárás és automatikus döntéshozatali eljárás esetén továbbá az ügyfél kérheti a döntés közlését követő öt napon belül ügyében teljes eljárás lefolytatását.
**
T/12234. számú törvényjavaslat a közigazgatási perrendtartásról
a törvénytervezet indoklása szerint a közigazgatási perek polgári perrendtartásbeli szabályozása a közigazgatási eszköztár bővülése nyomán már nem képes azt a teljes körű bírói jogvédelmet biztosítani, amelyet a jogállamiság és a hatalommegosztás alkotmányos elvei, továbbá az európai jog megkövetel.
Cél:
- a jogvédelem hézagmentességének biztosítása, tehát az, hogy a közigazgatás által okozott jogsérelmek a közigazgatás cselekvésének formájától függetlenül bíróság elé vihetőek legyenek, és hogy
- e cselekvések törvényességének vizsgálatához igazodó eljárási szabályok kerüljenek kialakításra.
Nagyon fontos, hogy időben is hatékony legyen a jogvédelem: olyan szabályokra van szükség, amelyek minél koncentráltabb pervitelt tesznek lehetővé, és minél több lehetőséget adnak a bíróság általi végérvényes rendezésre. Ugyanakkor kerülendő a bírósági eljárás másodfokú közigazgatási szervi eljárássá válása.
A közigazgatási jog normarendszere alapvetően eltér a polgári jog és a büntetőjog körében megszokottól, azonban a közigazgatási jogban mindmáig nem jött létre az anyagi jog egészére kiterjedő kódex, ami az általános perjogi szabályok autonóm kialakításának és továbbfejlesztésének sok tekintetben akadályát is jelenti.
Az egyik legfontosabb változás a bírói út kiszélesítése. Az egyedi határozatok vizsgálatára irányuló megtámadási perek mellett a perrendtartás tartalmaz külön fejezetekbe rendezetten perjogi szabályokat a mulasztási perekre, köztestületi felügyeleti perekre vagy a marasztalási perekre. Utóbbiakhoz kapcsolódóan szükség van olyan perjogi szabályokra is, amelyek a közigazgatási jogviszonnyal kapcsolatos olyan perek kezelését teszik lehetővé, amelyekben a közigazgatási szerv nem alperesként, hanem felperesként lép fel, ami elsősorban a szerződéses és a közszolgálati jogviszonyokban jellemző. A teljes körű perjogi szabályozás és egyben a dereguláció okán a közigazgatási nemperes eljárások kategóriáját a perrendtartásban az egyszerűsített perek, illetve egyéb különös bírósági eljárások szabályai váltják ki. Ez a tisztességes eljárás garanciáit is erősíti. Ugyanezen indokok miatt az önkormányzati rendeletalkotással kapcsolatos normakontroll-eljárások szabályai is a perrendtartásban nyernek elhelyezést, ami számos eljárást lassító eljárásjogi hiányosságot megszüntet.
Fontos újítás a tervezetben a differenciált hatáskör-telepítés bevezetése. Az ügyek súlya, bonyolultsága és gyakorisága szerint szükséges megosztani az elsőfokú hatásköröket a közigazgatási ügyben eljáró bíróságok között. A kiemelt jelentőségű ügyek elsőfokon egy magasabb bírósági fórum előtt indulnak. E körbe sorolja a tervezet az országos illetékességgel eljáró, a Kormány irányítása alatt nem álló közigazgatási szervek tevékenységével kapcsolatos közigazgatási pereket, a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos közigazgatási pereket, a köztestületekkel kapcsolatos pereket és egyes választási jogvitákat.
A speciális szakértelmet igénylő ügyek egy magasabb bírói fórumhoz telepítése lehetőséget teremt a specializációra, ezáltal az ítélkezési tevékenység szakmai színvonalának emelésére és gyorsítására. E bíróság elsőfokú hatáskörei mellett fellebbviteli fórumként kerül meghatározásra a közigazgatási bíróságok/ közigazgatási és munkaügyi bíróságok határozataival kapcsolatos fellebbezések elintézésére.
Az időbeli hatékonyság javítását szolgálja egyrészt az azonnali jogvédelmi eszközök differenciált rendszerének kialakítása a jelenlegi bírói gyakorlat alapulvételével, másrészt az új tényekre és bizonyítékokra való hivatkozás korlátozása annak érdekében, hogy a tényállás megállapításának elsődleges helye a közigazgatási szerv pert megelőző eljárása legyen.
Másrészt, ha az ügy természete azt lehetővé teszi és a tényállás tisztázott, a szabályozás lehetőséget ad a bíró számára arra, hogy megváltoztassa a jogszabálysértő közigazgatási döntést, elősegítve ezzel a jogvita mielőbbi – végleges – rendezését.
A törvény harmadrészt hatékony eszközöket teremt a jogerős bírói határozatok tényleges érvényesülése érdekében. A bíró az ítéletével szembeni engedetlenséget szankcionálhatja és az ítélet érvényesülése érdekében, ahol az ügy természete és körülményei lehetővé teszik, a más úton való teljesítés iránt is intézkedhet.
A perbeli egyezség sajátos szabályainak kialakítása szintén az időbeli hatékonyságot szolgálja a közigazgatási perben. Az egyezségkötés során a felek nem a közigazgatási tevékenység törvényességéről, hanem az okozott jog- és elsősorban érdeksérelmek orvoslásának lehetséges megoldásairól egyezkednek. Az egyezség elérése érdekében a bírósági közvetítés is bekerül a közigazgatási perjogi eszköztárba.
A perrendtartás új jogorvoslati rendet alakít ki: az elsőfokú bírósági döntés ellen rendes jogorvoslatot biztosít, az ítéletek, továbbá a végzések egy része fellebbezéssel támadható. A perrendtartás a rendes perorvoslat mellett (fellebbezés) tartalmaz rendkívüli perorvoslati eljárásokat is: a felülvizsgálatot és a perújítást, továbbá az alkotmányjogi panaszt.
A felülvizsgálat igénybevehetősége az Alkotmánybíróság gyakorlata szerinti szükséges minimumra szűkül: a Kúria csak azon esetekben fogadja be a felülvizsgálati kérelmet, amelyekben a Kúria közzétett gyakorlatától vagy jogegységi határozatától való eltérés, illetve az előzetes döntéshozatali eljárás szükségessége azt megalapozza.
A Kúria nemcsak felülvizsgálati fórum lesz, hiszen a közigazgatási felsőbíróságként eljáró bíróság által hozott határozatokkal szembeni fellebbezések elbírálása is a hatáskörébe fog tartozni. A jogalkalmazás egységességének biztosítását ezek a perorvoslati eljárások is előmozdítják. Ugyancsak a jogegységesítő szerepet szolgálja az ugró fellebbezés jogintézménye is.
**
T/12475. számú törvényjavaslat a közigazgatási bürokrácia csökkentéséről
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosítása, mely alapvetően az egyszerű bejelentési eljárást érinti.
- A hatályos szabályozás szerint a legfeljebb 300 négyzetméteres lakóház engedély nélkül, egyszerű bejelentés alapján építhető, míg az átalakításhoz építési engedély szükséges. A módosítás az átalakításra is kiterjeszti az egyszerű bejelentés alapján végezhető építési tevékenységek körét.
- A módosítás emellett elősegíti, hogy az ellenőrzési tevékenység során feltárt szabálytalanságok esetében gyorsabban kerüljön sor a jogkövetkezmények alkalmazására, ezáltal csökkenjen az ügyfél számára bizonytalan helyzet időtartama.
- Az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság által feltárt szabálytalanság orvoslásának módját nem a hatóság feladata kidolgozni. Ez olyan szolgáltatás nyújtása a szabálytalanságot elkövető építtető részére, amely tervezési részletkérdéseket foglal magában. A módosítás arra irányul, hogy a hatóság feladata az átalakítással történő jogszerűvé tételre terjedjen ki, és a jogszerű épület megtervezéséről az építtetőnek kell gondoskodnia felelős tervező útján
