Tudjuk-e, hogy egy vállalkozás esetében mikor és milyen körülmények között van lehetőség a tulajdonolt személygépjármű után különböző költséget elszámolni?
Kezdésnek célszerű tisztázni azt az egyszerű fogalmat, hogy a hazai jogszabályi környezet mit is ért személygépkocsi alatt.
Elsőnek citáljuk a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvényt, mely kimondja, hogy a személygépkocsi
„személyszállítás céljára készült olyan gépkocsi, amelyben - a vezető ülését is beleértve - legfeljebb kilenc állandó ülőhely van, ide nem értve az e törvény szerinti autóbuszt, valamint motorkerékpárt”.
Ugyanakkor a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szjatv.), valamint a társasági adóról és osztalékról szóló 1996. évi LXXXI. törvény egymással megegyező, azonban az előzőtől eltérő, attól kicsivel bővebb értelmezés mentén definiálja a személygépkocsit:
„négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy ide tartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű, olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.”
A fentiekből is kiderül, hogy már a törvényi megfogalmazások szintjén sincs teljes egyetértés. Ezért tudni kell (és lehet is), hogy mikor melyik értelmezést kell alapul venni.
Cégautó esetében például az Szjatv. a mérvadó a gépjármű meghatározásához, annak ellenére is, hogy a gépkocsit terhelő adónem a gépjárműadóról szóló törvényben szerepel. Az Szjatv. kiemeli a cégautó adót terhelő listából a kizárólag elektromos és nulla emissziós gépkocsikat, így az az ilyen típusú gépjárművekre a gépjármű adóteher nem vonatkozik.
Ami az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényt illeti, a jogszabály nem rendelkezik önálló személygépkocsi definícióval, ám mégis egyértelműsíti mit tart annak. Eszerint az ÁFA tekintetében személygépkocsi az a jármű, ami 8703-as vámtarifaszámmal rendelkezik.
Az ÁFA törvény idevágó passzusa tételesen leírja, hogy mely esetekben milyen beszerzés után tiltja az ÁFA levonását, mikor alkalmazza a tételes levonási tilalmat. Alapesetben a személygépkocsi beszerzését követően nem vonható le az ÁFA [ám bizonyos esetekben létezik feloldó szabályozás is, mint például a 2014. 01. 01. után szerzett halottszállító személygépkocsik esetében].
AZ „ÁFA tv.” a további esetekben még megengedi levonni az általános forgalmi adót a beszerzéskor. Ezek a következőek:
- ha a személygépkocsi egyértelműen továbbértékesítési célt szolgál (törvényi megfogalmazásban: „a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől”). Továbbértékesítés esetén nem kizárólag a gépjármű szimpla adás-vétele, de a zárt végű pénzügyi lízing vagy a részletvételi konstrukció is megfelelő, a lényeg a vevő tulajdonszerzése.
- ha a személygépkocsit túlnyomó részben taxi szolgáltatásokra használják vagy bérbe adják (ami a túlnyomó részt illeti, a jogszabály egyértelmű leírást tartalmaz ez ügyben. Az ÁFA tv. Meghatározása szerint, ha az adott gépjárművet bizonyító erejű dokumentálás mellett, a használat legalább 90%-ban a fent felsorolt, tehát ÁFA levonási korlátozás alóli mentesülés eseteiben használják, úgy a levonás alkalmazható. A beszerzés első évében természetesen nem lehet igazolni a használat mikéntjét, ilyenkor elegendő azt valószínűsíteni. A 90%-os intervallumba a szerviz időszak is beletartozik.)
A bérbeadás esetén a nyílt végű, valamint az operatív lízing is működik, tehát minden olyan eset, amikor a bérbevevő az időleges használatért ellenértéket fizet.
Nem sok esetben ugyan, de látható, hogy mégiscsak levonható az ÁFA, bizonyos esetekben személygépkocsi beszerzése esetében is.
