Az építészet története könyvsorozat eddig megjelent kötetei: Őskor – Népi építészet, Gótika, Reneszánsz, Barokk, Historizmus.
Ha külföldön járunk, legtöbbször a műemlékeket járjuk végig. A firenzei dóm Brunelleschi-féle kupolája, Palladio Villa Rotondája, a római San Pietro barokk épületegyüttese, a londoni Szent Pál-székesegyház vagy Otto Wagner bécsi szecessziós postatakarékpénztára csodálattal tölt el minket. De vajon értjük is amit látunk?
A régi épület, mint védendő érték nem régen van jelen gondolkodásunkban. Műemlékvédelemről is csak a 19. század második felétől beszélhetünk. Ybl korában már létező fogalom volt, de azt leginkább a középkori emlékek esetében használták, az 1800 után született műveket sokáig kizárták. Miért fontos egyáltalán a múlt ismerete? Miért akarjuk megmenteni? Egyetlen értelme lehet: hozzásegít a jelen megértéséhez. Schiller szerint gondolkodni annyi, mint a múlthoz viszonyítani, azaz a múlt ismerete előfeltétele minden intellektuális tettnek. Ha igaza van, szükségünk van a múltra ahhoz, hogy a jelent és benne önmagunkat értelmezni tudjuk. Ennek legnagyobb tanulsága, hogy az elmúlt korok építészete mindig ugyan arról szól: láthatóvá tenni a valóság láthatatlan erőit.
Az építészet története egyben az emberi civilizáció története is, de másképp megközelítve kultúránk egyik fontos védelmi vonala. Egy nép, egy közösség jövője kultúrájának folytathatóságán is múlik. Az épületek egy része évszázadokig megmarad, hordozva korábbi korok egymásra rakódott tudását, továbbadva azt a jelen és jövő számára. Ennek jelentőségét most kezdjük igazán érteni. „Az épület formáinak rendje sajátos áttétellel a kor saját – ismereteiben számára valamilyenként adott – világának rendjét ismétli meg” – írja Szentkirályi Zoltán.
A kötetek építészeti gondolkodásunk elmélyítésében segítenek – nemcsak vizsgára készülő egyetemi hallgatóknak.
