Jahn Gehl: Élhető városok című könyve a várostervezés emberi dimenziójával foglalkozik.
Mit lehet tenni, hogy élhető, biztonságos, fenntartható és egészséges legyen a környezetünk?
A bolygó, amin élünk (illetve amivel együtt kellene élnünk) kimerült, kiszipolyozott, megkínzott, megtört. Haldoklik. Túl gyors klímaváltozás, tömeges kihalás, az óceán savasodása, szennyezett víz, tengerszint-emelkedés, süllyedő delták, hatalmas áradások, szuperciklonok, elsivatagosodás, vegyianyag-szennyezés, pusztító erdőtüzek, veszélyes hulladékok, toxikus építőanyagok, világméretű járványok, globális élelmiszerválság, az ökoszisztéma összeomlása, az ózonréteg pusztulása, terrorizmus, túlnépesedés … szinte fölsorolhatatlan minden tényező, ami a Föld mai kritikus állapotát okozza. Mindennek mi az oka? Bolygónk a petrol-kapitalizmus erőszakának áldozata lett. Ökonómiai rendszerünk háborúban áll számos földi életformával, beleértve az embert. Jövőnk a megsemmisülés víziójával terhes.
Mit lehet tenni? Lehet, hogy a Föld az ember (és a többi élőlény) számára élhető ökoszisztémája az emberek szolidaritáson alapuló közösségének hiánya miatt nem menthető, de bármit tenni megmentése érdekében mégis az egyetlen út. Minél többen választják ezt az utat, annál nagyobb lehet a remény. A beavatkozás jelenthet szennyvízkezelést, katasztrófa-elhárítást, közösségi tér létrehozását, sérült határterületek szociális, politikai és ökológiai meggyógyítását, a hely adottságaiban, hagyományaiban és az emberi képességekben rejlő erő kiaknázását, meglévő épületek értéknövelő felújítását, de akár egy helyi ökologikus gyártás beindítását is. Igazán azok a megoldások követhetők és hosszú életűek, amelyek nem igényelnek hatalmas befektetést, helyi anyagokból, technikával és munkaerővel kivitelezhetők. Ilyen egyszerű megoldásnak számít az autó lecserélése a biciklire, vagy a közösségi közlekedés választása, amit bármelyikünk megtehet.
Számos városrendezési megoldás is segít ebben. Barcelonában például egy több tömbből álló lakónegyed utcáit egyszerűen visszaadták a városlakóknak, akik gyalogosan vagy kerékpáron közlekednek. Az átmenő autóforgalomnak kijelöltek egy-egy utcát, de a többi játszóhely vagy pihenő lett sok zöld területtel. Ahol addig autók parkoltak, most gyerekek játszanak, idősek üldögélnek, vagy szabadtéri tornaórát tartanak. A cél, az autóforgalom csökkenése is megvalósult a közösségi közlekedés és biciklizés javára, élhetővé téve az utcákat, amik így a lakótér kiterjesztései lettek.
Jan Gehl világhírű dán várostervező 1966 óta kutatja a közterek formáit és használati módját. Jelentős szerepe volt abban, hogy 40 év alatt Koppenhága autóközpontú városból gyalogos centrikussá vált, ahol öreg és fiatal biciklivel közlekedik. Gehl megtalálta a választ, hogyan lehet az elviselhetetlen sűrűség, a helyhiány, a technika mindent átható uralma, a zaj és a szennyezés ellenére élhető környezetet teremteni. A barcelonai szuperblokk könnyen folytatható egészen addig, míg az egész város autómentessé válik, ami visszahat az emberek mentális, szociális, fizikai állapotára. Ahogy Jahn Gehl mondja: „megformáljuk városainkat, és azután ők formálnak minket”. A könyv nemcsak egy utópisztikus gondolatot vázol fel, hanem konkrét, megvalósult példákat is mutat és megoldási javaslatokat tesz.
