-masolat.jpg)
Jámbor Imre tájépítész professzor 80 éves. A MATE (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet alma materében tartott szakmai konferencia keretében a professzor egykori tanítványai és kollégái köszöntötték.
Jámbor Imre hosszú és sikerekben gazdag szakmai munkássága, oktatói tevékenysége meghatározó szereppel bír a mai tájépítészet szakmai színvonala és elismertsége terén.
1969-től dolgozott a Kertészeti Egyetemen.1982–2010 között a Táj- és Kertépítészeti, majd a Kert- és Szabadtértervezési Tanszék vezetője, 2000–2005 között a Tájépítészeti Kar dékánja, 2006–2012 között a Budapesti Corvinus Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese volt. A „Kert- és szabadtértervezés” és a „Zöldfelületrendezés” című tárgyakat oktatta több hazai egyetemen. Tudományos tevékenysége elsősorban a kortárs kertművészet és szabadtérépítészet elmélete, a településökológia, a zöldfelületi rendszerek fejlesztése területére terjedt ki. Több könyvet írt, amik közül kettő a TERC Szakkönyvkiadó gondozásában jelent meg: Nebbien Városligete, Édentől nyugatra.
Szakmai hitvallását így foglalta össze:
„Az 1970-es évek elején meggyőződésemmé vált, hogy a szakmának meghatározó szerepet kell kapnia a környezet, a települések, a térségek, a táj alakításában, s ezért minél több, jól képzett tájépítészre van szükség. Ebben szerepet játszott többek közt a Római Klub első jelentése, „A növekedés korlátai” (1972), de a mestereimmel (Mőcsényi, Dalányi, Kőszegfalvi) való beszélgetések is. Így ez lett a szakmai „hitvallásom”, és aztán ennek jegyében fejlesztettem a tanterveket, dolgoztam ki új tantárgyakat, új szakokat és létrehoztuk a településmérnöki képzést és tanszéket, a hallgatói létszámot pedig fokozatosan 20 főről 400 (!) főre emeltük.
Ha a tájépítészetet a döntéshozók az elmúlt 50 év alatt a helyén kezelték volna, és a szakmának primátusa lett volna a település- és területfejlesztésben, akkor ma az Alföldön a terepadottságokhoz illeszkedő vízmegtartó rendszerek működnének, a folyók mentén ártéri gazdálkodás folyna, és az árvizek vízhozamának nagy részét visszatartanánk, az ország erdősültsége természetközeli társulásokkal jóval nagyobb arányú lenne, a településeken toronyházas „lakóparkok” helyett valódi parkok jöttek volna létre, és nem a közművezetékek között kellene a fáknak helyet keresni, hanem a közművezetékek kerülgetnék a fákat. A földeken nem a talajt kizsigerelő, hanem azt gazdagító ültetvények teremnének szélvédő erdősávok rendszerével keretezve, a szabadon körbejárható Balatont vízparti nádasok szegélyeznék, elegendő víz lenne benne és nem eutrofizálódna, a kistelepülések lakottak, népességmegtartók és fejlődőképesek lennének.
Mint tudjuk, nem ez a helyzet. Így ma a szakmának – egyéb teendői mellett – az ökológiai válságkezelés a legsürgetőbb feladata.” (Jámbor Imre, 2026)
A TERC Könyv webáruházban elérhető művei:
https://www.terc.hu/konyv/nebbien-varosligete https://www.terc.hu/konyv/edentol-nyugatra
