A Müncheni Olimpiai Stadiont az 1972-es nyári olimpiai játékokra építették, a bajor főváros keleti részén elterülő Olimpiai Park központjában. A földbe mélyedést ástak, a kitermelt anyagból pedig arénát képeztek a mélyebben fekvő terület körül. A stadion déli lelátóját napfénytetővel védték a napsugarak ellen. A hatalmas héjszerkezet tervezője a zseniális Otto Frei szerkezettervező mérnök. Ma is a világ egyik legjobb stadionja, számos későbbi épülethez szolgált mintaként.
A nagy támaszközök áthidalása minden korban próbára tette az embert, aki folyamatosan kísérletezett a szerkezetekkel és anyagokkal. Ma számtalan lehetőség áll rendelkezésünkre, amiket tudományos módszerekkel, statikai számításokkal tudunk optimálisan méretezni is. Ez a könyv a sok lehetséges szerkezeti megoldást rendszerezi.
A kötet hat fejezetből áll. Az első a nagy támaszközű hajlított tartókkal foglalkozik, a második a térbeli görbült felületek erőjátékát mutatja be a vasbeton héjakon keresztül. A következő fejezetek jellegzetes térbeli görbült szerkezeteket ismertetnek: a téglaboltozatok, a kötélszerkezetek és a ponyvaszerkezetek következnek. A záró fejezet a térbeli rácsostartókat mutatja be, amelyeknél kicsit visszakanyarodik a hajlított szerkezetek világába is. A fenti tagolást a szerkezetek erőjátéka és geometriája közötti kapcsolaton alapuló sematikus csoportosítása indokolja. A fejezetek egymás után egyre komplexebb szerkezeti modelleket mutatnak be: gerenda, lemez, héj. Az utolsó, térrácsokkal foglalkozó fejezet a korábbiakban leírt szerkezeti modellek szintézisére, összehasonlítására is lehetőséget ad.
A Különleges tartószerkezetek elsősorban tankönyv, de elengedhetetlen szakkönyv statikusoknak és építészeknek egyaránt, akik a szokásosnál nagyobb vagy a megszokottól eltérő formájú épületek tervezésére kapnak megbízást.
