A Csehországban született, német anyanyelvű, bécsi iskolázottságú Lang Adolf építész épületeivel Hágától Bukarestig számos városban találkozhatunk. Budapesten még egy negyedszázadot sem élt, és ezt az időt is két részletben (1873–1878 és 1890–1908 között) töltötte itt.
Ha Lang Adolf a régi műcsarnok épületén kívül semmi mást nem tervezett volna, személye és művészete akkor is figyelemre méltó lenne. A fő művén túl azonban nemcsak kifinomult enteriőrű vidéki és fővárosi középületek, valamint budapesti bérházak őrzik tehetségének emlékét, hanem számos meg nem valósult terv is. Ráadásul életútja nemcsak azért izgalmas, mert munkásságát már a kortársak is különbözőképpen ítélték meg, hanem azért is, mert miközben művészete tipikusan osztrák–magyar monarchiabeli, mind a földrajzi határokat, mind a stíluspreferenciákat tekintve egyben túl is mutat rajta. A hazai építészettörténetben Lang Adolf a neobarokk stílus egyik legelső alkalmazójaként, illetve jelentős színházépítőként játszott kiemelkedő szerepet.
A szerző, Pilkhoffer Mónika évekig kutatta Lang Adolf életét és műveit, amit Lang gyakori költözése hihetetlenül megnehezített. Legtöbb műve azonban Magyarországon épült fel, hiszen itt építészként és építési vállalkozóként is tevékenykedett. A monográfia számba veszi és a fellelhető adatokkal alátámasztja középületeit, lakóépületeit és meg nem valósult terveit.
Az archív képekkel és fotókkal illusztrált Lang Adolf építész munkássága c. kötet a historizmus korának kevéssé ismert építészével ismertet meg, hozzájárulva ahhoz, hogy Lang Adolf elfoglalja megérdemelt helyét a magyar építészettörténetben.
