"A kiegyezés kori Habsburg Birodalom és azon belül a történelmi Magyarország városait nemcsak közös sors, hanem sajátosan közös arculat is összeköti. Azt is mondhatnánk, hogy ez a korszak (1867–1918) – legalábbis a nem mindig hálás utókor szemében – a városfejlődés különös, kegyelmi állapotát képviseli, aminek során Magyarország talán utoljára zárkózott fel Európához. […] Ez a sajátos „közép-európaiság” nyilvánul meg Lovra Éva könyvének témájában is, amit szaknyelven városi szövetnek, morfológiának, tipológiának vagy városépítészeti alaktannak is hívnak. […] A tipológia 41 városszövettípust, a városok 16 alaptípusát és a 9 végleges várostípust különböztet meg, amelyeket térképek, sémák és fotók segítségével mutat be. A városképeknek önálló fejezetet szentel. A hazaiak mellett olyan városokat is említ, mint Bécs, Brünn, Prága, Szarajevó, Ljubljana, Lemberg stb. " (Részlet az Előszóból.)
