A nem tökéletes az élet egyik alapvető attribútuma, ez foglalkoztatja a fiatal építészt, Ritter Dánielt, aki szerint ez alkotó energiává fordítható. Azokat szólítja meg, akik mernek másképp nézni a világra és akik nyitottak arra, hogy a tökéletlenség nem feltétlenül hiba, hanem egy másik út a teljességhez. Az írás négy kategóriába sorolja a tökéletlenség különböző megnyilvánulásait – talált, szándékos, megengedő és változó –, hogy bemutassa, hogyan lehet a véletlenszerűség és az esendőség az alkotás szerves része.
Az olvasó egy olyan újfajta nézőponttal szembesül, amely a hiba és a tökéletlenség mögött rejlő mélyebb tartalmat és szépséget hirdeti – legyen szó építészetről, művészetről vagy akár az életről magáról.
