Magyarországon kevésbé ismert, munkásságával nem szülőföldjét, hanem a Távol-Kelet világvárosát, Sanghajt gazdagító Hudec László (1893 Besztercebánya, - 1893 Berkeley, 1958) a huszadik századi építészet történetének legjelentősebb alkotói közé tartozik. Miután a 19. században Kína és Japán is megnyílt az európai piacok és kultúra előtt, s elindult egy hihetetlen iramú technológiai átalakulás útján, hagyományos építészeti kultúrája is gyökeresen átalakult. Ennek a folyamatnak, a Távol-Kelet építészeti arculata modernizálódásának, a hagyomány és az európai hatások ötvözésének, a kortárs kínai és japán építészet alapjai megteremtésének két kelet-európai hőse van, a nemzetközileg nagy elismertségnek örvendő cseh Antonín Raymond és az utolsó néhány évben újrafelfedezésére váró Hudec László.
