A sorozat bemutatja az MMA Ipar- és Tervezőművészet Tagozatának tagjait és munkásságát.Megismerhető a művészek pályaképe, művészi hitvallása, továbbá a velük készült interjúk során bepillantást nyerhetünk az alkotók életébe, műveik keletkezésének történetébe.A kismonográfiák egyben albumok is, hiszen a köteteket a legfontosabb művekről készült fotók illusztrálják. A könyvek végén lévő Függelékek pedig segítik az életutak fontos állomásainak megismerését.
Mezei Gábor bútortervező (Budapest, 1935. november 29. – ) szakmai pályafutása a Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán indult, ahol 1960-ban diplomázott.
Az 1960-as, ’70-es években esztergályozott fatárgyakat – tálakat, gyertyatartókat – tervezett, organikus, lágy formáik hatását a homokfúvással kiemelt faerezet bravúrosan felfokozta. Az 1960-as évek közepén ismerkedik meg a munkásságára sorsdöntő hatást gyakoroló Makovecz Imrével, az akkor Magyarországon uralkodó technicista-modernista építészet szürkesége, egyhangúsága ellen lázadó organikus építészet megalapítójával. Ettől kezdve főként Makovecz belső tereinek társalkotója, a magyar organikus belsőépítészet, bútortervezés különös, szürrealizmusba hajló, egyéni hangú mestere lesz.
Bútorlényeivel nem berendezi, hanem benépesíti, dramatizálja a belső tereket. Az ő ülőbútorai díszítik többek között Makovecz Imre templomait, a budapesti, Farkasréti temető ravatalozóját, a magyar zenei oktatás egyik fellegvárát: a kecskeméti Kodály Intézetet, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem épületeit.
Mezei Gábort 1994-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2015-ben Érdemes Művész címmel tüntetik ki. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
