A kötet részletesen feltárja a dualizmus korának építészoktatásában jelentős szerepet betöltő, rendkívül nagy műveltséggel, valamint kiterjedt hazai és külföldi kapcsolatrendszerrel bíró, ugyanakkor személyiségében szerény és hazája iránt elkötelezett Nagy Virgil (1859–1921) építész és műegyetemi tanár életművét. Nagy Virgil a Királyi József Műegyetemen Steindl Imre építész tanársegédjeként tett szert kiváló „műtörténeti” ismeretekre. Főként a szakrális építészet nemes feladata ihlette meg, e munkáit tartotta fő műveinek. A monográfia részletesen szól világi építészeti alkotásairól is.
